Adathordozók előkészítése
Bevezetés a blokktípusú eszközökbe
Blokkeszközök
Vessen egy pillantást a Gentoo Linux és általában a Linux adathordozó órientelt vonatkozásaira, beleértve a blokkeszközöket, partíciókat és Linux fájlrendszereket. Miután megértette a lemezek csínját-bínját, partíciókat és fájlrendszereket hozhat létre a telepítéshez.
Kezdésként nézzük meg a blokkeszközöket. Az SCSI és a Serial ATA meghajtók is az /dev könyvtár alatt vannak címkézve, mint például: /dev/sda, /dev/sdb, /dev/sdc stb. A modernebb számítógépeken a PCI Express alapú NVMe szilárdtestalapú lemezek esetében olyan könyvtárak találhatók, mint a /dev/nvme0n1, /dev/nvme0n2 stb.
A következő táblázat segít az olvasóknak meghatározni, hogy hol találnak egy bizonyos típusú blokkeszközt a rendszeren:
| Készülék típusa | Készülék alapértelmezett elérési útvonala | Megjegyzések és megfontolások |
|---|---|---|
| IDE, SATA, SAS, SCSI, vagy USB flash | /dev/sda | A hardver nagyjából 2007-től kedve egészen a napjainkig létezik. Ez az elérési útvonal talán a leggyakrabban használt a Linux rendszerekben. Az ilyen típusú eszközök SATA, SCSI, USB buszon keresztül csatolhatóak fel a rendszerünkbe blokktípusú adattároló formájában. Például a legelső SATA készüléken lévő első partíciónak a teljes elérési útvonala a /dev/sda1. |
| NVM Express (NVMe) | /dev/nvme0n1 | A legújabb szilárdtestalapú technológiát képviselő NVMe meghajtók a PCI Express buszhoz csatlakoznak, és jelenleg a piacon ezek a leggyorsabb átviteli blokksebességgel rendelkező készülékek. A 2014 körüli és újabb számítógépes rendszerek általában már támogathatják az NVMe hardvert. A legelső NVMe típusú készüléken lévő első partíció elérési útvonala a következő: /dev/nvme0n1p1. |
| MMC, eMMC, és SD | /dev/mmcblk0 | A beágyazott MMC-eszközök, SD-kártyák és más típusú memóriakártyák hasznosak lehetnek az adattároláshoz. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok számítógépes rendszer nem engedélyezi az ilyen típusú eszközökről történő rendszerindítást. Javasoljuk, hogy egyáltalán ne használja ezeket a készülékeket aktív Linux telepítő ISO-képfájlokhoz. Fontolja meg inkább ezeknek a kártyáknak a fájlátvitelre való felhasználását, ami a tipikus tervezési szándékuk is egyben. Alternatív megoldásként ez a típusú adattároló hasznos lehet rövidtávú fájlmentések vagy pillanatképek készítéséhez. |
A fenti fizikai adathordozó blokkeszközök egy absztrakt interfészt jelenítenek meg a rendszerben látható adathordozó számára. A felhasználói programok ezeket a fizikai adathordozó blokkeszközöket a rendszerben látható adathordozóval való interakciókon keresztül használhatják, anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy a fizikai adathordozók SATA, SCSI vagy valami más típusú-e. A program egyszerűen meg tudja címezni a fizikai adathordozón lévő tárhelyet mint egy csomó összefüggő, véletlenszerűen elérhető, 4096 bájtos (4K) blokkok csoportja.
Partíciós táblázatok
Bár elméletileg lehetséges nyers, particionálatlan adathordozó használata Linux rendszer elhelyezésére (például btrfs RAID létrehozásakor), ez a gyakorlatban szinte soha nem történik meg. Ehelyett az adathordozó blokkeszközöket kisebb, jobban kezelhető blokkeszközökre osztják fel. Az amd64 rendszereken ezeket partícióknak nevezzük. Jelenleg kettő szabványos particionálási technológia van használatban:
- MBR - Néha DOS adathordozó címkének is nevezik.
- GPT - Ez két rendszerindítási folyamattípushoz van kötve. Az Örökölt BIOS boot -hoz, és az UEFI boot -hoz.
GUID Partíciós Táblázat (GPT)
A GUID Partíciós Táblázat (GPT) (más néven a GPT adathordozó címke) 64 bites azonosítókat használ a partíciók azonosítására. A partícióinformációkra fenntartott hely sokkal nagyobb, mint az MBR partíciós táblázat (DOS adathordozó címke) esetében, ami ott csak 512 bájt nagyságot foglal el az adathordozón. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs korlátozás a GPT táblázattal létrehozott adathordozó partícióinak a számában. Ezenkívül a maximális partícióméret sokkal nagyobb (majdnem 8 ZiB -- igen, zettabyte) méretű is lehet.
Ha a rendszer szoftveres interfésze az operációs rendszer és a firmware között UEFI (a BIOS helyett), akkor a GPT szinte kötelező, mivel kompatibilitási problémák merülnek fel a DOS adathordozó címkével kapcsolatban.
A GPT kihasználja az ellenőrzőösszeg-számítást és a redundanciát is. CRC32 ellenőrző összegeket hordoz, amelyek segítségével a fejlécben és a partíciós táblázatokban esetlegesen keletkező hibákat lehet észlelni, és van egy biztonsági mentésként létrehozott második GPT táblázat az adathordozó végén. Ez az biztonsági mentésként létrehozott második táblázat felhasználható az elsődleges GPT táblázat sérüléseinek a helyreállítására az adathordozó elején.
Létezik néhány figyelmeztetés a GPT táblázattal kapcsolatban:
- A GPT táblázattal címkézett adathordozók működnek a BIOS-alapú számítógépen, de ebben az esetben nem lehet kettős rendszerindítást (dualboot) végezni Microsoft Windows operációs rendszerrel. Ennek oka az, hogy a gagyi Microsoft Windows UEFI módban indul el, ha GPT-partíciócímkét észlel.
- Egyes, hibás (régi) alaplapi firmware-ek, amelyek BIOS/CSM/Örökölt módban történő rendszerindításra vannak beállítva, szintén problémákat okozhatnak a GPT címkével rendelkező adathordozókról történő rendszerindításkor.
Master boot record (MBR) vagyis DOS boot sector
A Master boot record rendszerindító szektort (más néven DOS boot szektor, DOS adathordozó címke – újabban, a GPT/UEFI beállításokkal ellentétes – Örökölt BIOS rendszerindítás) 1983-ban mutatták be először a PC DOS 2.x rendszerrel. Az MBR 32 bites azonosítókat használ a kezdő szektorhoz és a partíciók hosszához, és három partíciótípust támogat: elsődleges, kiterjesztett és logikai. Az elsődleges partíciók információi magában a fő rendszerindító rekordban vannak eltárolva – egy nagyon kicsi (általában 512 bájt méretű) helyen az adathordozó legelején. Ennek a kis helynek köszönhetően mindösszesen csak legfeljebb négy elsődleges partíció támogatására van lehetőség (például /dev/sda1 partíciótól /dev/sda4 partícióig).
Négynél több partíció támogatása érdekében az MBR egyik elsődleges partíciója megjelölhető bővített partícióként. Ez a bővített partíció ezután további logikai partíciókat (partíciókat egy partíción belül) tartalmazhat.
A legtöbb alaplapgyártó továbbra is támogatja egyelőre, az MBR rendszerindító szektorokat és a hozzájuk kapcsolódó particionálási korlátozásokat örököltnek tekintik. Hacsak nem 2010 előtti hardverrel dolgozik, akkor a legjobb megoldás, ha az adathordozót a GUID Partition Table technológiával particionálja. Azoknak az olvasóknak, akiknek folytatniuk kell a beállítási típust, tudomásul kell venniük a következő információkat:
- A 2010 utáni alaplapok többsége az MBR rendszerindító szektorok használatát örökölt (támogatott, de nem ideális) rendszerindítási módnak tekinti.
- A 32 bites azonosítóhasználatnak köszönhetően az MBR partíciós táblázat nem tud 2 TiB-nél nagyobb tárterületet megcímezni.
- Hacsak nem jön létre kiterjesztett partíció, az MBR legfeljebb négy partíciót támogat.
- Ez a technológia nem biztosít tartalék rendszerindító szektort, így ha valami felülírja a partíciós táblázatot, akkor minden partíció információ el fog veszni.
A kézikönyv szerzői a Gentoo telepítésekhez a GPT használatát javasolják, mindig amikor ez lehetséges.
Fejlett adathordozó
A hivatalos Gentoo bootolható képfájlja támogatja a Logical Volume Manager (LVM) használatát. Az LVM képes a fizikai köteteket, például partíciókat vagy adathordozókat kötetcsoportokba kombinálni. A kötetcsoportok rugalmasabbak, mint a partíciók, és RAID-csoportok vagy gyorsítótárak meghatározására használhatók gyors SSD adathordozókon a lassú HDD adathordozók számára. Bár a kézikönyv nem tárgyalja a használatát, az LVM-et a Gentoo teljes mértékben támogatja.
Alapértelmezett particionálási séma
A kézikönyv hátralévő részében kettő esetet fogunk megvitatni és elmagyarázni:
- UEFI firmware, amely GUID partíciós táblázatú (GPT) adathordozóval rendelkezik.
- MBR DOS/Örökölt BIOS firmware, amely MBR partíciós táblázatú adathordozóval rendelkezik.
Bár lehetséges a rendszerindítási típusok keverése és párosítása bizonyos alaplapi firmware esetében, a keverés meghaladja a kézikönyv szándékát. Amint azt korábban említettük, a modern hardverre telepített Gentoo operációs rendszerek esetében erősen ajánlott az UEFI rendszerindítás használata GPT címkés adathordozóval.
A következő particionálási sémát használjuk egyszerű példa elrendezésként.
A következő táblázat első sora kizárólagos információkat tartalmaz a GPT adathordozó címkéről vagy az MBR DOS/régi BIOS adathordozó címkéről. Ha kétségei vannak, akkor folytassa a GPT táblázattal, mivel a 2010 után gyártott amd64 számítógépek általában támogatják az UEFI firmware-t és a GPT boot szektort.
| Partíció | Fájlrendszer | Méret | Leírás |
|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | fat32 Az EFI rendszerpartícióhoz szükséges fájlrendszer, amely mindig GPT adathordozó címkével van társítva. | 1 GiB | EFI rendszerpartíció leírása. UEFI implementációt támogató rendszer firmware -re vonatkozik. Ez jellemzően a 2010-től napjainkig gyártott rendszerekre vonatkozik. |
| xfs Az MBR partíciós táblázat rendszerindító partíciójához ajánlott fájlrendszer, amelyet a DOS/Örökölt BIOS adathordozó címkére korlátozódó régebbi firmware -el együtt használnak. | MBR DOS/Örökölt BIOS boot partíció leírása. Alkalmazható a régi BIOS-al ellátott számítógép firmware -re. Az ilyen típusú rendszereket jellemzően 2010 <u>előtt</u> gyártották, és általában fokozatosan meg lett szüntetve a gyártásuk. | ||
| /dev/sda2 | linux-swap | (RAM mérete) * 2 | A cserepartíció (swap partíció) leírása. |
| /dev/sda3 | xfs | Az adathordozón lévő összes többi hely A kiválasztott profil, a további partíciók (opcionális) és a rendszer célja megnehezíti a gyökér (root) fájlrendszer megfelelő méretezését, ezért a kézikönyv szerzői nem tudnak mindenre alkalmas javaslatot adni a gyökér (root) fájlrendszer partícióját illetően.</br></br> Ha a Gentoo az egyetlen operációs rendszer, amely az adathordozót használja, akkor az adathordozón lévő összes fennmaradó hely kiválasztása a legbiztonságosabb és javasolt választási lehetőség. | A gyökér (root) partíció leírása. |
Ha ez az információ elegendő, akkor a haladószintű olvasó közvetlenül a tényleges particionálásra ugorhat.
Az fdisk és a parted is particionáló segédprogramok, amelyek benne vannak a hivatalos Gentoo bootolható lemezképfájlban. Az fdisk jól ismert, stabil, és mind az MBR, mind a GPT adathordozókat kezelni tudja. A parted volt az egyik első Linux blokkeszközkezelő-segédprogram, amely támogatta a GPT-partíciókat. Használható az fdisk alternatívájaként, ha az olvasó úgy kívánja, azonban a kézikönyv csak az fdisk segédprogramhoz ad utasításokat, mivel a legtöbb Linux-környezetben általánosan elérhető.
Mielőtt rátérnénk a létrehozási utasításokra, az első szakaszok részletesebben leírják, hogy miként hozhatók létre particionálási sémák, és megemlítenek néhány gyakori buktatót.
Partíciós séma megtervezése
Hány partíció és mekkora méretű?
Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.
A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.
Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:
- Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
- A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
- Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
- A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által,
nosuid(a setuid biteket figyelmen kívül hagyva),noexec(a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.
A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:
- Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
- Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
- Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.
Mi a helyzet a swap területtel?
| RAM mérete | Felfüggesztéstámogatás? | Hibernációtámogatás? |
|---|---|---|
| 2 GB vagy kevesebb | 2 * RAM | 3 * RAM |
| 2 GB-tól 8 GB-ig | RAM mennyisége | 2 * RAM |
| 8 GB-tól 64 GB-ig | 8 GB minimum, 16 maximum | 1.5 * RAM |
| 64 GB vagy nagyobb | 8 GB minimum | Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció. |
Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).
Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.
Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.
Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.
Mi az EFI rendszerpartíció (ESP)?
Ha a Gentoo operációs rendszert olyan számítógépre telepíti, amely UEFI-t használ az operációs rendszer indítására (a BIOS helyett), akkor elengedhetetlen, hogy létre legyen hozva egy EFI rendszerpartíció (ESP - EFI System Partition). Az alábbi utasítások tartalmazzák a létrehozás műveletéhes szükséges lépéseket. A(z) BIOS/Örökölt módban történő rendszerindításkor nincs szükség az EFI rendszerpartícióra.
Az EFI rendszerpartíciónak valamilyen FAT variánsnak kell lennie (Linux rendszereken néha vfat fájlrendszerként jelenik meg). A hivatalos UEFI specifikáció azt írja, hogy a FAT12, a FAT16 és a FAT32 fájlrendszert is felismeri az UEFI firmware-je, mégis az EFI rendszerpartícióhoz csak a FAT32 az ajánlott fájlrendszer. A particionálás után formázza az EFI rendszerpartíciót ennek megfelelően:
root #mkfs.fat -F 32 /dev/sda1Ha az EFI rendszerpartíció nem a FAT valamelyik változatával van formázva, akkor a rendszer UEFI firmware-je nem találja meg a rendszerbetöltő bootloader-t (vagy Linux kernelt), és nagy valószínűséggel nem tudja elindítani a rendszert!
Mi a BIOS boot partíció?
A BIOS rendszerindító partíció (BIOS boot partition) egy nagyon kicsi (1–2 MB méretű) partíció, amelybe a rendszerbetöltők (boot loaders), például a GRUB2, további adatokat helyezhetnek el, amelyek nem férnek el a lefoglalt tárhelyen. Kizárólag akkor van rá szükség, ha az adathordozó GPT táblázattal van formázva, de a rendszer firmware-je a GRUB2-n keresztül fog elindulni régi BIOS/MBR DOS rendszerindítási módban. Nem szükséges a megléte az adathordozón az EFI/UEFI módban történő rendszerindításkor, és nem szükséges a megléte az adathordozón az MBR/Örökölt DOS adathordozó táblázat használatakor sem. Ez az útmutató nem tartalmaz BIOS rendszerindító partíciót (BIOS boot partition).
Az adathordozó particionálása GPT táblázattal az UEFI számára
A következő részek bemutatják, hogy miként hozhatunk létre egy partícióelrendezést egyetlen GPT adathordozóhoz, amely megfelel az UEFI-specifikációnak és a felfedezhető partíciók specifikációnak (DPS). A DPS a Linux Userspace API (UAPI) csoportspecifikáció részeként biztosított specifikáció, és ajánlott a használata, de teljesen opcionális választási lehetőség. A specifikációk az fdisk segédprogram segítségével valósulnak meg, amely a sys-apps/util-linux szoftvercsomag része.
A táblázat a triviális Gentoo telepítés javasolt alapértékeit tartalmazza. További partíciók hozzáadhatók a személyes preferenciák vagy a rendszertervezési célok szerint.
| Eszköz elérési útvonala (sysfs) | Csatlakoztatási pont | Fájlrendszer | DPS UUID (Type-UUID) | Leírás |
|---|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | /efi | vfat | c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b | EFI rendszerpartíció (ESP) leírása |
| /dev/sda2 | Nem alkalmazható A swap nem úgy van csatlakoztatva a fájlrendszerhez, mint egy eszközfájl. | swap | 0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f | Swap partíció leírása |
| /dev/sda3 | / | xfs | 4f68bce3-e8cd-4db1-96e7-fbcaf984b709 | Root partíció leírása |
Aktuális partícióelrendezés megtekintése
Az fdisk egy népszerű és hatékony segédprogram az adathordozó partíciókra történő felosztására. Indítsa el az fdisk segédprogramot a particionálni kívánt adathordozó megadásával (ebben a példában a fájlrendszer /dev/sda elérési útvonalán megtalálható adathordozót adjuk meg neki):
root #fdisk /dev/sdaHasználja a p billentyűgombot az adathordozón lévő partícióbeállításoknak a megjelenítése érdekében:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors Disk model: HGST HTS721010A9 Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes Disklabel type: gpt Disk identifier: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75 Device Start End Sectors Size Type /dev/sda1 2048 2099199 2097152 1G EFI System /dev/sda2 2099200 10487807 8388608 4G Linux swap /dev/sda3 10487808 1953523711 1943035904 926.5G Linux root (x86-64)
Ebben a példában szereplő adathordozó úgy lett beállítva, hogy két Linux fájlrendszert tartalmazzon (mindegyik "Linux" partícióként van felsorolva), amelyek közül az egyik ("Linux swap"-ként) cserepartícióként van megjelölve.
Új táblázat létrehozása az adathordozón / Összes partíció eltávolítása az adathordozóról
A g billentyűgomb lenyomása azonnal eltávolítja GPT táblázatot, és értelemszerűen ezzel törlődik az összes meglévő partíció is az adathordozóról, majd létrehoz egy új GPT táblázatot (nevezik még GPT lemezcímkének is):
Command (m for help):gCreated a new GPT disklabel (GUID: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75).
Alternatív megoldásként, egy meglévő GPT adathordozó táblázat megtartásának az érdekében (tekintse meg fent a p kimenetét), fontolja meg a meglévő partíciók egyenként történő eltávolítását az adathordozóról (magából a meglévő GPT táblázatból fogjuk kitörölni a partíciókat, de a táblázat az marad). Nyomja meg a d billentyűgombot a partíció törléséhez. Például a meglévő /dev/sda1 partíció törléséhez:
Command (m for help):dPartition number (1-4): 1
A partíció most ütemezve lett a törlésre. A partíciók listájának képernyőn történő megjelenítése során (p) már nem jelenik meg, de a partíció nem törlődik a változtatások mentéséig. Ez a viselkedés lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megszakítsa a törlési műveletet, ha hibát vétett - Ilyen esetben nyomja meg a q, majd ezt követően az Enter billentyűgombot, melynek következménye, hogy a partíció nem fog törlődni, tehát a partíciótörlés ütemezése vissza lesz vonva.
Nyomja meg többször a p billentyűgombot a partíciólista képernyőn való magjelenítéséhez, majd nyomja meg a d billentyűgombot és adja meg a partíció számát a törléshez. Végül a partíciós táblázat ki fog ürülni:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors Disk model: HGST HTS721010A9 Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes Disklabel type: gpt Disk identifier: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75
Most, hogy a partíciós táblázat üres, készen állunk az új partíciók létrehozására.
EFI rendszerpartíció (ESP - EFI System Partition) létrehozása
Kisebb méretű ESP rendszerpartíció létrehozására lehetőség van, de az nem ajánlott eljárás. Különösen abban az esetben nem ajánlott, ha az ESP meg lesz osztva másik operációs rendszerekkel is.
Először hozzon létre egy kis EFI rendszerpartíciót, amely szintén /boot könyvtárnéven lesz felcsatolva a fájlrendszerbe. Új partíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot, majd ezt követően az 1 billentyűgombot az első partíció kiválasztásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, győződjön meg arról, hogy az 2048 számozástól indul (mivel a 0-tól 2048-ig terjedő szabad területre később szüksége lehet a rendszertöltő bootloadernek), és nyomja meg az Enter billentyűgombot. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +1G karaktereket az 1 GiB nagyságú partíció létrehozásának az érdekében:
Command (m for help):nPartition number (1-128, default 1): 1
First sector (2048-1953525134, default 2048):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2048-1953525134, default 1953523711): +1G
Created a new partition 1 of type 'Linux filesystem' and of size 1 GiB.
Partition #1 contains a vfat signature.
Do you want to remove the signature? [Y]es/[N]o: Y
The signature will be removed by a write command.
Jelölje meg a partíciót EFI rendszerpartícióként:
Command (m for help):tSelected partition 1 Partition type or alias (type L to list all): 1 Changed type of partition 'Linux filesystem' to 'EFI System'.
Opcionálisan, annak érdekében, hogy az ESP partíció megfeleljen a Discoverable System Partition (DSP) specifikációjának, váltson szakértői módba, és hajtsa végre a következő extra lépést a partíció UUID azonosítójának a beállításához:
Command (m for help):xExpert command (m for help):uSelected partition 1 New UUID (in 8-4-4-4-12 format): c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b Partition UUID changed from 10293DC1-DF6C-4443-8ACF-C756B81B4767 to C12A7328-F81F-11D2-BA4B-00A0C93EC93B.
Nyomja meg az r billentyűgombot a főmenübe való visszatéréshez:
Expert command (m for help):rCommand (m for help):
Cserepartíció (swap partíció) létrehozása
Ezután a cserepartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd nyomja meg a2 billentyűgombot a második (/dev/sda2) partíció létrehozásának érdekében. Amikor kéri az első szektort, nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +4G értéket (vagy bármely más, a cserepartíció területhez szükséges méretet) egy 4 GiB nagyságú partíció létrehozásához.
Command (m for help):nPartition number (2-128, default 2):
First sector (2099200-1953525134, default 2099200):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2099200-1953525134, default 1953523711): +4G
Created a new partition 2 of type 'Linux filesystem' and of size 4 GiB.
Ezután nyomja meg a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához. Nyomja meg a 2 billentyűgombot az imént létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 19 számot a partíció típusának "Linux Swap" (tehát a "Linux cserepartíció") beállításához.
Command (m for help):tPartition number (1,2, default 2): 2 Partition type or alias (type L to list all): 19 Changed type of partition 'Linux filesystem' to 'Linux swap'.
Opcionálisan, annak érdekében, hogy a cserepartíció megfeleljen a Discoverable System Partition (DSP) specifikációnak, váltson szakértői módba, és hajtsa végre a következő extra lépést a partíció UUID azonosítójának beállításához:
Command (m for help):xExpert command (m for help):uPartition number (1,2, default 2): 2 Selected partition 2 New UUID (in 8-4-4-4-12 format): 0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f Partition UUID changed from 7529CDF6-9482-4497-B021-576745648B2A to 0657FD6D-A4AB-43C4-84E5-0933C84B4F4F..
Nyomja meg a r billentyűgombot a főmenübe való visszatéréshez:
Expert command (m for help):rCommand (m for help):
Gyökérpartíció (root partíció) létrehozása
Végül a gyökérpartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd nyomja meg a 3 billentyűgombot a harmadik (/dev/sda3) partíció létrehozásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer kéri az utolsó szektort, nyomja le ismét az Enter billentyűt, hogy létrehozzon egy partíciót, amely lefoglalja az adathordozón az összes még lefoglalatlan tárhelyet a harmadik partíció számára:
Command (m for help):nPartition number (3-128, default 3): 3
First sector (10487808-1953525134, default 10487808):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (10487808-1953525134, default 1953523711):
Created a new partition 3 of type 'Linux filesystem' and of size 926.5 GiB..
A gyökérpartíció (root partíció) típusának beállítása "Linux root (x86-64)" típusra nem szükséges, a rendszer normálisan fog működni, amennyiben az a "Linux filesystem" típusra van beállítva. A "Linux root (x86-64)" fájlrendszer-típusra történő ráállítás olyan esetekben szükséges, amikor az azt támogató rendszerbetöltő bootloder (azaz a systemd-boot) használatakor nincs szükség fstab fájlra.
A gyökérpartíció (a root partíció) létrehozása után nyomja meg a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához, a 3 billentyűgombot az imént létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 23 számot a partíció típusának "Linux Root (x86-64)" beállításához.
Command(m for help):tPartition number (1-3, default 3): 3 Partition type or alias (type L to list all): 23 Changed type of partition 'Linux filesystem' to 'Linux root (x86-64)'
Opcionálisan, annak érdekében, hogy a gyökérpartíció (a root partíció) megfeleljen a Discoverable System Partition (DSP) specifikációjának, váltson szakértői módba, és hajtsa végre a következő extra lépést a partíció UUID azonosítójának a beállításához:
Command (m for help):xExpert command (m for help):uPartition number (1-3, default 3): 3 New UUID (in 8-4-4-4-12 format): 4f68bce3-e8cd-4db1-96e7-fbcaf984b709 Partition UUID changed from 40465382-FA2A-4846-9827-640821CC001F to 4F68BCE3-E8CD-4DB1-96E7-FBCAF984B709.
Nyomja meg az r billentyűgombot a főmenübe való visszatéréshez:
Expert command (m for help):rCommand (m for help):
A lépések végrehajtása után a p billentyűgomb megnyomásával egy partíciós táblázat jelenik meg, amely a következőhöz hasonló:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors Disk model: HGST HTS721010A9 Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes Disklabel type: gpt Disk identifier: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75 Device Start End Sectors Size Type /dev/sda1 2048 2099199 2097152 1G Linux filesystem /dev/sda2 2099200 10487807 8388608 4G Linux swap /dev/sda3 10487808 1953523711 1943035904 926.5G Linux root (x86-64) Filesystem/RAID signature on partition 1 will be wiped.
Partíciók elrendezésének az elmentése az adathordozón
Nyomja meg a w billentyűgombot a partícióelrendezés mentéséhez. Az fdisk segédprogram elmenti az adathordozón a partíciók elrendezését, majd befejezi a működését:
Command (m for help):wThe partition table has been altered. Calling ioctl() to re-read partition table. Syncing disks.
Mivel innentől kezdve a partíciók léteznek az adathordozón, a következő lépés a telepítésben a partíciókra rárakni fájlrendszereket.
Az adathordozó particionálása MBR táblázattal a(z) BIOS/Örökölt boot számára
A következő táblázat egy ajánlott partícióelrendezést kínál triviális MBR DOS / Örökölt BIOS rendszerindítási adathordozókhoz. További partíciók hozzáadhatók a személyes preferenciák vagy a rendszertervezési célok szerint.
| Device path (sysfs) | Csatolási pont | Fájlrendszer | DPS UUID (PARTUUID) | Leírás |
|---|---|---|---|---|
| /dev/sda1 | /boot | xfs | N/A | MBR DOS / Örökölt BIOS boot partíció részletei |
| /dev/sda2 | Nem alkalmazható A cserepartíció nem úgy van felcsatlakoztatva a fájlrendszerhez, mint egy eszközfájl. | swap | 0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f | Cserepartíció részletei |
| /dev/sda3 | / | xfs | 4f68bce3-e8cd-4db1-96e7-fbcaf984b709 | A gyökérpartíció részletei |
Módosítsa a partíció elrendezését az Ön személyes preferenciái szerint.
Aktuális partícióelrendezés megtekintése
Indítsa el a fdisk segédprogramot az adathordozó megadásával (a példánkban a /dev/sda adathordozót használjuk):
root #fdisk /dev/sdaHasználja a p billentyűgombot az adathordozón található aktuális partícióelrendezés megjelenítésének az érdekében:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors Disk model: HGST HTS721010A9 Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes Disklabel type: dos Disk identifier: 0xf163b576 Device Boot Start End Sectors Size Id Type /dev/sda1 * 2048 2099199 2097152 1G 83 Linux /dev/sda2 2099200 10487807 8388608 4G 82 Linux swap / Solaris /dev/sda3 10487808 1953525167 1943037360 926.5G 83 Linux
Ez az adathordozó jelenleg úgy van beállítva, hogy két Linux fájlrendszerrel megformázott partíciót tartalmaz (mind a kettő partíció "Linux" néven szerepel), amely közül az egyik cserepartíció is egyben ("Linux swap" néven szerepel).
Új táblázat létrehozása az adathordozón / Összes partíció eltávolítása az adathordozóról
Az o billentyűgomb lenyomása azonnal eltávolítja az összes meglévő partíciót az adathordozóról, és létrehoz azon egy új MBR táblázatot (nevezik még DOS lemezcímkének is):
Command (m for help):oCreated a new DOS disklabel with disk identifier 0xf163b576. The device contains 'gpt' signature and it will be removed by a write command. See fdisk(8) man page and --wipe option for more details.
Alternatív megoldásként, egy meglévő DOS adathordozó táblázat megtartásának az érdekében (tekintse meg fent a p kimenetét), fontolja meg a meglévő partíciók egyenként történő eltávolítását az adathordozóról (magából a meglévő DOS táblázatból fogjuk kitörölni a partíciókat, de a táblázat az marad). Nyomja meg a d billentyűgombot a partíció törléséhez. Például a meglévő /dev/sda1 partíció törléséhez:
Command (m for help):dPartition number (1-4): 1
A partíció most ütemezve lett a törlésre. A partíciók listájának képernyőn történő megjelenítése során (p) már nem jelenik meg, de a partíció nem törlődik a változtatások mentéséig. Ez a viselkedés lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megszakítsa a törlési műveletet, ha hibát vétett - Ilyen esetben nyomja meg a q, majd ezt követően az Enter billentyűgombot, melynek következménye, hogy a partíció nem fog törlődni, tehát a partíciótörlés ütemezése vissza lesz vonva.
Nyomja meg többször a p billentyűgombot a partíciólista képernyőn való magjelenítéséhez, majd nyomja meg a d billentyűgombot és adja meg a partíció számát a törléshez. Végül a partíciós táblázat ki fog ürülni:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors Disk model: HGST HTS721010A9 Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes Disklabel type: dos Disk identifier: 0xf163b576
Az adathordozó készen áll az új partíciók létrehozására.
Boot partíció létrehozása
Először hozzon létre egy kismértékű partíciót, amely /boot könyvtárnéven lesz majd felcsatlakoztatva a fájlrendszerbe. Nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához. Ezt követően nyomja meg a p billentyűgombot az elsődleges partícióhoz, és az 1 billentyűgombot az első elsődleges partíció kiválasztásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, győződjön meg arról, hogy az 2048 számtól indul (ez szükséges lehet a rendszertöltőhöz), és nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +1G karaktereket egy 1 GiB méretű partíció létrehozásához:
Command (m for help):nPartition type
p primary (0 primary, 0 extended, 4 free)
e extended (container for logical partitions)
Select (default p): p
Partition number (1-4, default 1): 1
First sector (2048-1953525167, default 2048):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2048-1953525167, default 1953525167): +1G
Created a new partition 1 of type 'Linux' and of size 1 GiB.
Jelölje meg a partíciót bootable-ként az a billentyűgomb, majd az Enter billentyűgomb lenyomásával (Ezáltal lehet majd róla operációs-rendszert indítani):
Command (m for help):aSelected partition 1 The bootable flag on partition 1 is enabled now.
Megjegyzés: Ha egynél több partíció áll rendelkezésre az adathordozón, akkor azt a partíciót kell kiválasztani, amelyet rendszerindítóként (bootolóként) kell megjelölni.
Cserepartíció (swap partíció) létrehozása
Ezután a cserepartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd a p billentyűgombot. Ezt követően nyomja meg a 2 billentyűgombot a második elsődleges partíció (/dev/sda2) létrehozásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +4G értéket (vagy bármely más, a csereterülethez szükséges méretet), hogy létrehozzon egy 4 GB-os partíciót.
Command (m for help):nPartition type
p primary (1 primary, 0 extended, 3 free)
e extended (container for logical partitions)
Select (default p): p
Partition number (2-4, default 2): 2
First sector (2099200-1953525167, default 2099200):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2099200-1953525167, default 1953525167): +4G
Created a new partition 2 of type 'Linux' and of size 4 GiB.
Miután mindez megtörtént, nyomja meg a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához. Nyomja meg a 2 billentyűgombot az imént létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 82 számot a partíció "Linux Swap" típusúra történő beállításához.
Command (m for help):tPartition number (1,2, default 2): 2 Hex code (type L to list all codes): 82 Changed type of partition 'Linux' to 'Linux swap / Solaris'.
Gyökérpartíció (root partíció) létrehozása
Végül a gyökérpartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához. Ezután nyomja meg a p és a 3 billentyűgombot a harmadik elsődleges partíció (/dev/sda3) létrehozásához. Amikor a segédprogram az első szektor megadását kéri, nyomja meg az Enter billentyűgombot. Amikor a rendszer kéri az utolsó szektort, nyomja le ismét az Enter billentyűt, hogy létrehozzon egy partíciót, amely lefoglalja az adathordozón az összes még lefoglalatlan tárhelyet a harmadik partíció számára:
Command (m for help):nPartition type
p primary (2 primary, 0 extended, 2 free)
e extended (container for logical partitions)
Select (default p): p
Partition number (3,4, default 3): 3
First sector (10487808-1953525167, default 10487808):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (10487808-1953525167, default 1953525167):
Created a new partition 3 of type 'Linux' and of size 926.5 GiB.
Ezen lépések elvégzése után a p billentyűgomb megnyomását követően egy ehhez hasonló partíciós táblázat fog megjelenni:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors Disk model: HGST HTS721010A9 Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes Disklabel type: dos Disk identifier: 0xf163b576 Device Boot Start End Sectors Size Id Type /dev/sda1 * 2048 2099199 2097152 1G 83 Linux /dev/sda2 2099200 10487807 8388608 4G 82 Linux swap / Solaris /dev/sda3 10487808 1953525167 1943037360 926.5G 83 Linux
Partíciók elrendezésének az elmentése az adathordozón
Nyomja meg a w billentyűgombot a partícióelrendezés adathordozóra történő ráírásához. Ezen művelet sikeres befejeztével a fdisk szoftver befejezi a futását:
Command (m for help):wThe partition table has been altered. Calling ioctl() to re-read partition table. Syncing disks.
Itt az ideje, hogy fájlrendszereket helyezzünk el a partíciókon.
Fájlrendszerek létrehozása
SSD vagy NVMe adathordozó használatakor bölcs dolog ellenőrizni a firmware-frissítéseket. Különösen egyes Intel SSD adathordozók (600p és 6000p) firmware-frissítést igényelnek az XFS I/O használati minták által okozott lehetséges adatsérülések miatt. A probléma a firmware szintjén van, és nem az XFS fájlrendszer hibája. A smartctl segédprogram segíthet az adathordozzó eszköz modelljének és firmware-verziójának ellenőrzésében.
Bevezetés
Most, hogy a partíciók elkészültek, ideje fájlrendszert helyezni rájuk. A következő részben a Linux által támogatott különféle fájlrendszereket ismertetjük. Azok az olvasók, akik már tudják, hogy melyik fájlrendszert fogják használni, folytathatják a Fájlrendszer rárakása egy partícióra című bekezdéssel. A többi felhasználónak érdemes továbbolvasniuk, hogy megismerjék az alkalmazható fájlrendszereket...
Fájlrendszerek
A Linux több tucat fájlrendszert támogat, bár ezek közül sokat csak meghatározott célokra érdemes telepíteni. Nem mindegyik fájlrendszer tekinthetők stabilnak az architektúrán. Javasoljuk, hogy tájékozódjon a fájlrendszerekről és azok támogatási állapotáról, még mielőtt egy kísérleti állapotban lévőt választana az Ön által fontosnak ítélt partíciókhoz. Az XFS fájlrendszer univerzálisan ajánlott, mert minden platformra kiterjed. Az alábbi egy nem teljes lista:
- btrfs
- Újabb generációs fájlrendszer. Speciális funkciókat biztosít, mint például a pillanatfelvétel, az öngyógyítás checksum ellenőrző összegeken keresztül, az átlátszó tömörítés, az alkötetek és az integrált RAID. Az 5.4.y előtti kernelek nem garantáltan biztonságosan használhatók a btrfs típusú fájlrendszerrel éles környezetben, mert a súlyos problémákra vonatkozó javítások csak az LTS kernelágak újabb kiadásaiban találhatók meg. A RAID 5/6 és a kvótacsoportok nem biztonságosak a btrfs összes verzióján. (Fordítói megjegyzés, 2025 : Ez a cikk kicsit elévült. Ma már annyit fejlődött a btrfs, hogy az lett számos Linux disztribúció elsődleges fájlrendszere. Sok hibát már javítottak rajta).
- ext4
- Az ext4 esetében az idő bebizonyította, hogy megbízható, univerzális, minden platformra kiterjedő fájlrendszer, bár hiányoznak belőle a modern funkciók, például a reflinkek.
- f2fs
- A Flash technológián alapuló adathordozóknak jót tesz ez a fájlrendszert. Eredetileg a Samsung cég hozta létre a NAND flash memóriákon történő használatra. Tisztességes választás, ha a Gentoo operációs-rendszert microSD-kártyára, USB-meghajtóra vagy más Flash-alapú adathordozóra szeretné feltelepíteni.
- XFS
- Fájlrendszer metaadatnaplózással, amely robusztus szolgáltatáskészlettel érkezik, és a méretezhetőségre optimalizált. Folyamatosan frissítették, hogy modern funkciókat tartalmazzon. Az egyetlen hátránya, hogy az XFS-partíciókat még nem lehet összezsugorítani, bár ezen már dolgoznak a fejlesztői. Az XFS különösen támogatja a reflink újrahivatkozásokat és a Copy on Write-t (CoW), ami különösen hasznos a Gentoo rendszereken, mivel a felhasználók rengeteg forráskódból történő fordítást végeznek. Az XFS az ajánlott modern, univerzális, minden platformra kiterjedő fájlrendszer. A XFS fájlrendszerrel formázott partíciónak legalább 300 MB nagyságúnak kell lennie.
- VFAT
- Ez a fájlrendszer FAT32 néven is ismert, főként Windows felhasználók, tehát a sajnos elrabszolgásított személyek körében. Maga a Linux támogatja ezt a fájlrendszert is, de ez a fájlrendszer önmagában nem támogatja a szabványos UNIX jogosultságok beállításait. Leginkább más operációs rendszerekkel (Microsoft Windows vagy Apple macOS) való interoperabilitásra/cserére használják, de bizonyos rendszerbetöltő firmware-ek működéséhez (például UEFI) is sajnos szükséges. Az UEFI rendszerek felhasználóinak VFAT-tal (tehát a FAT32-vel) formázott EFI rendszerpartícióra van szükségük a rendszerindításhoz.
- NTFS
- Ez a "New Technology" fájlrendszer valójában a folyton szerencsétlenkedő Microsoft Windows zászlóshajója a Windows NT 3.1 óta. A VFAT fájlrendszerhez hasonlóan ez a fájlrendszer se egyáltalán nem tárolja a UNIX jogosultságok beállításait vagy a BSD vagy Linux megfelelő működéséhez szükséges kiterjesztett attribútumokat, ezért a legtöbb esetben nem használható gyökér fájlrendszerként a Linux világában. Kizárólag csak a Microsoft Windows rendszerekkel való interoperabilitásra vagy adatcserére használható. (Most a kizárólag csak hangsúlyt vegye figyelembe, tehát másra egyáltalán ne is használja ezt a Linux rendszerekhez képest nagyon erősen korlátozott képességekkel bíró, Isten tudja mifajta szerencsétlenséghalmazt).
A fájlrendszerekkel kapcsolatban bővebb információkat talál, ha elolvassa a közösség által karbantartott Fájlrendszer nevű cikket.
Fájlrendszer rárakása egy partícióra
Kérjük, győződjön meg a számítógép újraindítása előtt, hogy az emerge segítségével valóban fel lett telepítve a kiválasztott fájlrendszerhez tartozó, (felhasználótérben működő, segédprogramokat tartalmazó) szoftvercsomag. A telepítési folyamat végén egy emlékeztető jelenik meg erre vonatkozólag.
Már előre elkészítve (minden lehetséges fájlrendszerhez) rendelkezésre állnak olyan felhasználói térben működő segédprogramok, amelyek segítségével egy partíción vagy egy köteten létre tudunk hozni fájlrendszert. Az egyes fájlrendszerekkel kapcsolatos további információkért kattintson a fájlrendszer nevére az alábbi táblázatban:
| Fájlrendszer neve | Fájlrendszer létrehozásához szükséges parancs | A Live ISO-képfájl telepítőben megtalálható-e? | Szoftvercsomag |
|---|---|---|---|
| btrfs | mkfs.btrfs | Igen | sys-fs/btrfs-progs |
| ext4 | mkfs.ext4 | Igen | sys-fs/e2fsprogs |
| f2fs | mkfs.f2fs | Igen | sys-fs/f2fs-tools |
| xfs | mkfs.xfs | Igen | sys-fs/xfsprogs |
| vfat | mkfs.vfat | Igen | sys-fs/dosfstools |
| NTFS | mkfs.ntfs | Igen | sys-fs/ntfs3g |
A kézikönyv az Ön fizikai adathordozóján új partíciók létrehozását javasolja a telepítési folyamat részeként. Fontos megjegyezni, hogy minden mkfs parancs futtatása törli a már meglévő partíciókon lévő (Önnek esetleg nagyon értékes) adatokat. Amennyiben szükséges, akkor Ön még az új fájlrendszerek létrehozása előtt győződjön meg arról, hogy a mostani fájlrendszereken lévő adatokról biztonsági másolat készült.
Például ahhoz, hogy a gyökérpartíció (tehát a root partíció) (/dev/sda3) fájlrendszertípusa xfs legyen, ahogy a partíciókészítés példa szerkezetében is szerepel, Önnek a következő parancsokat kell futtatnia:
root #mkfs.xfs /dev/sda3EFI rendszerpartíciónak a fájlrendszere
Az EFI rendszerpartíciót (/dev/sda1) FAT32 fájlrendszertípusúra kell formázni:
root #mkfs.vfat -F 32 /dev/sda1Örökölt BIOS rendszerindító partíciónak a fájlrendszere
A régebbi, MBR/DOS adathordozó partíciós táblázattal ellátott BIOS-on keresztül induló rendszerek bármilyen, a rendszerbetöltő által támogatott fájlrendszert használhatnak.
Például XFS fájlrendszerrel történő formázáshoz futtassa a következő parancsot:
root #mkfs.xfs /dev/sda1Kicsi ext4 partíciók
Ha Ön egy kicsi méretű partíción (kevesebb, mint 8 GiB) ext4 fájlrendszert szeretne használ, akkor a fájlrendszert a megfelelő beállításokkal kell létrehozni, hogy az elegendő inode-okat foglalhasson le. Ezt a -T small opcióval lehet megadni:
root #mkfs.ext4 -T small /dev/<device>Ezzel megnégyszerezi az adott fájlrendszer inode-jainak a számát, mivel a "bytes-per-inode" 16 kB-onként 4 kB-ra csökken.
A swap (lapozásra használt) partíció aktiválása
Az mkswap parancs szolgál a swap partíciók létrehozásához:
root #mkswap /dev/sda2A swap partíciót aktiválni is kell. Használja a swapon parancsot:
root #swapon /dev/sda2Ez az 'aktiválás' azért szükséges most, mert a swap partíciót újonnan hozzuk létre a Live ISO telepítőkörnyezetben. A rendszer újraindítása után mindaddig, amíg a swap partíció megfelelően van definiálva az fstab fájlban vagy más csatolási mechanizmusban, a swap terület automatikusan fog aktiválódni.
A gyökérpartíció (root partíció) felcsatolása
Innentől folytatható az a rendszertelepítés, amely korábban el lett kezdve, de a telepítési folyamat nem let végig befejezve. Használja ezt a hivatkozást állandó hivatkozásként: A telepítés folytatása itt kezdődik.
Előfordulhat, hogy bizonyos Live ISO telepítőkörnyezetekből hiányzik a javasolt csatolási pont a Gentoo gyökérpartíciójához (/mnt/gentoo), vagy hiányzik a particionálási szakaszban létrehozott további partíciók csatolási pontja:
root #mkdir --parents /mnt/gentooHa EFI rendszerpartícióval rendelkező operációs rendszer telepítést végzünk, akkor az EFI rendszerpartíciót fel kell csatolni a gyökérpartíció alá a fájlrendszerben:
root #mkdir --parents /mnt/gentoo/efiAz mkdir paranccsal folytassa az előző lépések során létrehozott (egyéni) partíció(k)hoz szükséges további felcsatolási pontok létrehozását.
A felcsatolási pontok létrehozását követően ideje elérhetővé tenni a partíciókat a mount paranccsal.
Csatolja fel a gyökérpartíciót (a root partíciót):
root #mount /dev/sda3 /mnt/gentooSzükség szerint folytassa a további (egyéni) partíciók felcsatolását a fájlrendszerbe a mount paranccsal.
Ha a /tmp/ könyvtárnak külön partíción kell lennie, akkor a felcsatolás után mindenképpen módosítsa a hozzá tartozó jogosultságokat:
root #chmod 1777 /mnt/gentoo/tmpKésőbb az utasításokban a proc fájlrendszer (a kernellel kapcsolatban álló virtuális interfész) és a többi kernel pszeudofájlrendszer lesz felcsatolva. Először viszont még a Gentoo-stage fájlt ki kell csomagolnunk.