Gentoo Linux amd64 Kézikönyv: A Gentoo telepítése

Bevezetés

Üdvözlés

Üdvözöljük a Gentoo-ban! A Gentoo egy Linux alapú ingyenes és teljesen szabad operációs rendszer, amely szinte bármilyen alkalmazáshoz vagy igényhez automatikusan optimalizálható és testre szabható. Az ingyenes és teljesen szabad szoftverek ökoszisztémájára épül. Nem rejti el a felhasználók elől, hogy mi fut a motorháztető alatt. A Gentoo és az egész Linuxos ideológia pontosan az ellenkezője a végtelenségig haszonelvű, kapzsi, zárt forráskódú ideológiát szem előtt tartó, hipokrita -jóemberkedő- cégeknek (amelyek az informatikai tudást a színfalak mögött képmutató módon alárendelték a végtelen haszonelvűségnek, és harácsolásnak). Ha egy személy teljesen szabad és teljesen a maga ura akar lenni, ha teljes mértékben a saját kontrollja alatt akarja tudni a saját számítógépét és magánéletét, akkor bizony a bármilyen célra teljesen szabadon felhasználható Linux alapú rendszert fogja használni, ez nem kérdéses, hanem tény.

Nyitottság

A Gentoo operációs rendszer első számú eszközei egyszerű programozási nyelvekből épülnek fel. A Portage a Gentoo szoftvercsomagokat karbantartó rendszere amely Python szkript nyelven lett megírva. A Portage szoftvercsomag-kezelő számára elkészült szoftvercsomag-definíciókat tartalmazó ebuild fájlok bash parancssori szkript nyelven vannak megírva. Felhasználóinkat arra biztatjuk, hogy tekintsék át, módosítsák és fejlesszék a Gentoo minden részének a forráskódját. Töltsék le, tanulmányozzák, szedjék darabokra és fejlesszék tovább az egész rendszert. Ez a Linux és a szabad forráskódú ideológiának az igazi ereje.

Alapértelmezés szerint a szoftvercsomagok csak akkor kerülnek javításra, ha a hibák javításához vagy a Gentoo rendszeren belüli együttműködés biztosításához szükséges. Úgy telepítik őket a rendszerre, hogy az upstream projektek által biztosított forráskódot bináris futtatható formátumba fordítják át (bár az előre lefordított bináris csomagok támogatását is tartalmazza). A Gentoo konfigurálása szövegfájlokon keresztül történik.

A fenti és egyéb okok miatt: A nyitottság már alapból be van építve tervezési elvként.

Választás

A választás lehetősége egy másik Gentoo tervezési elv.

A választási lehetőség már a Gentoo operációs rendszert telepítésekor egyértelművé válik a kézikönyvben. Például a rendszergazdák két teljes mértékben támogatott indítórendszer (init-rendszer) közül választhatnak (a Gentoo saját OpenRC init-rendszere vagy a freedesktop.org systemd init-rendszere). Megválaszthatják az adattárolók partíciós struktúráját, az adattárolón használandó fájlrendszert, a célirányos rendszerprofilt, eltávolíthatnak vagy hozzáadhatnak szolgáltatásokat, globális (rendszerszintű) vagy csomagspecifikus szinten USE jelölőzászlókat adhatna hozzá a szoftverekhez, sokfajta rendszerbetöltővel (bootloader-rel), hálózatkezelő segédprogrammal és még rengeteg mással.

Fejlesztési filozófiájuk szerint a Gentoo szerzői igyekeznek elkerülni, hogy a felhasználókat egy adott rendszerprofil vagy asztali környezet használatára kényszerítsék rá. Ha valami elérhető a GNU/Linux ökoszisztémában, akkor az valószínűleg a Gentoo operációs rendszeren is elérhető. Ha mégsem, akkor örömmel vennék, ha az elérhetővé válna. Új szoftvercsomagok esetében ajánlott először egy szoftvercsomagot benyújtani a GURU-ba. Miután beérett, és egy Gentoo fejlesztő vállalta, hogy szponzorálja az új szoftvercsomagot, akkor az bekerülhet a hivatalos Gentoo szoftvercsomag-tárolóba.

Hatalom

Mivel a Gentoo egy forráskód-alapú operációs rendszer, (tehát elsősorban nem az előre bináris futtatható kódra lefordított programokra alapul, hanem azok forráskódjaira), ezért a Gentoo új számítógépes utasításkészlet-architektúrákra nagyon jól átportolható, és lehetővé teszi az összes telepített programcsomag hangolását is. Ez az erősség egy másik Gentoo tervezési alapelvet is felszínre hoz: A hatalmat.

Az a rendszergazda, aki sikeresen telepítette és testre szabta a Gentoo operációs rendszert, az lényegében forráskódból összeállított és személyre szabott egy komplett operációs rendszert. A teljes operációs rendszer bináris szinten hangolható a Portage make.conf fájljában található mechanizmusok segítségével. Megkívánt esetben a módosításokat szoftvercsomagonként vagy szoftvercsomag-csoportonként is el lehet végezni. Valójában a funkciók teljes készletei hozzáadhatóak vagy eltávolíthatóak az operációs rendszerből a USE jelölőzászlók segítségével.

Nagyon fontos, hogy a Kézikönyv olvasója megértse, hogy ezek a tervezési elvek teszik egyedivé a Gentoo rendszert. A nagy hatalom, a sok választási lehetőség és a rendkívüli nyitottság elvei mellett a Gentoo használata során a szorgalmat, a gondolkodást és a szándékosságot kell alkalmazni.

Hogyan épül fel a telepítés?

A Gentoo operációs rendszer telepítése egy 10 lépésből álló eljárásnak tekinthető, amely megfelel a következő fejezeteknek. Minden lépés végigcsinálása egy bizonyos állapotot eredményez:

Lépés	Eredmény
1	A felhasználó készen áll a Gentoo rendszer telepítésére.
2	Az internetkapcsolat létrejött, így az is készen áll a Gentoo rendszer telepítésére.
3	A számítógépen lévő adathordozó(k) inicializálva van(nak). Készen áll(nak) a Gentoo live telepítővel való együttműködésre.
4	A telepítési környezet elkészült. A felhasználó készen áll arra, hogy a chroot paranccsal belépjen az új telepítési környezetbe.
5	A telepítési környezetbe belelépve telepítve lettek azok a legalapvetőbb programcsomagok, amelyek minden Gentoo telepítésnél azonosak szoktak lenni.
6	Telepítve van a Linux rendszermag (kernel).
7	A legtöbb Gentoo rendszerkonfigurációs-fájl létre van hozva.
8	A szükséges rendszereszközök telepítve vannak.
9	A megfelelő rendszerbetöltő (bootloader) program telepítve van és megfelelően be van konfigurálva.
10	A frissen feltelepített Gentoo Linux környezünk készen áll a felfedezésre.

Lépések meghatározása

A kézikönyv rengeteg lehetőséget mutat be, különösen azok számára, akik még soha nem telepítettek Linuxot telepítő nélkül.

Fontos megérteni, hogy a kézikönyv úgy van kialakítva, hogy leírja a telepítéshez szükséges lépéseket a különböző hardverek széles skáláján, eltérő telepítési igényekkel. Emiatt a kézikönyvben bemutatott sok lehetőség egy adott telepítés esetében szükségtelen lehet, és kihagyható.

Javasolt lépések

"Javasolt:", bizonyos lépések nem feltétlenül szükségesek, de a legtöbb esetben hasznosak, például a sys-kernel/linux-firmware telepítése esetében.

Opcionális lépések

"Opcionális:", a kézikönyv számos szakasza teljesen opcionális, és kihagyható, ha a felhasználó egy egyszerű, nagyrészt alapértelmezett telepítést szeretne.

Erre példák a fordító jelölőzászlók testreszabása, teljesen egyedi kernel használata és a root bejelentkezés letiltása.

Tip
Amikor opcionális lépéseket követ, fontos, hogy minden előfeltétel teljesüljön. Egyes opcionális lépések más opcionális lépésektől függenek.

Elavult lépések

A Gentoo már régóta létezik. A kézikönyvben leírt egyes telepítési folyamatok korábban relevánsabbak voltak, de mára nagyrészt elavultak. Ehelyett, hogy ezeket az információkat azonnal eltávolítanák, mivel néhány felhasználó számára még hasznosak lehetnek, a Elavult: megjelölés kerülhet rájuk az eltávolítás előtt. Az eltávolítást követően a történet funkciót kell használni e tartalom megtekintéséhez.

Alapértelmezések és alternatívák

Amikor választási lehetőségek merülnek fel, a kézikönyv igyekszik bemutatni az egyes lehetőségek előnyeit és hátrányait.

Ha az esetleges választási lehetőségek kölcsönösen kizárják egymást, a "Alapértelmezett:" jelölés azokat az opciókat jelöli, amelyek a leginkább támogatottak vagy leggyakrabban választottak, míg az alternatívák "Alternatíva" megjelöléssel szerepelnek.

Note
Alternatív lehetőségek nem alacsonyabb rendűek az Alapértelmezett opcióknál, de az Alapértelmezett opciók általában szélesebb körben használtak, és jobb támogatást kaphatnak.

Telepítési lehetőségek a Gentoo számára

A Gentoo sokféleképpen telepíthető. Letölthető a Gentoo szervereiről amelyek a hivatalos rendszerindító ISO lemezképfájlokat és telepítőfájlokat tárolják. Ezt követően a bootolható képfájl USB adathordozóra (pendrive-ra) is rárakható, vagy netbootolt környezeten keresztül is elérhető lehet. Alternatív megoldásként telepíthető egy már feltelepített környezetből, vagy egy nem Gentoo alapú bootolható adathordozóról (például Linux Mint).

Ez a dokumentum a hivatalos Gentoo lemezképfájlokra, vagy bizonyos esetekben netbootolással történő telepítésre vonatkozik.

Note
A többi telepítési módszerrel kapcsolatban, beleértve a nem Gentoo rendszerindító adathordozók használatát is, olvassa el az Telepítési alternatívák útmutatónkat.

Ezenkívül biztosítunk egy Gentoo telepítési tippek és trükkök nevű dokumentumot, amely hasznos lehet az Ön számára.

Problémák

Ha hibát talál a telepítésben (vagy a telepítési dokumentációban), akkor kérjük, keresse fel hibakövető rendszerünket, és ellenőrizze le, hogy a hiba mások számára is ismert-e. Ha nem ismert, akkor kérjük Önt, hogy hozzon létre egy hibajelentést, ami által mi fejlesztők, gondoskodhatunk arról, hogy a hiba mások számára is ismert legyen. Kérjük Önt, hogy ne féljen a hibákhoz hozzárendelt fejlesztőktől, ők ugyanis nem esznek meg embereket (a legtöbb esetben), és a fejüket sem szedik le másoknak (általában).

Bár ez a dokumentum architektúra-specifikus, tartalmazhat hivatkozásokat más architektúrákra is, mivel a Gentoo kézikönyv nagy része minden architektúrára azonos szöveget használ (a párhuzamos erőfeszítések elkerülése érdekében). Az ilyen típusú hivatkozások a lehető legkevesebb mennyiségre vannak korlátozva a félreértések elkerülése érdekében.

Ha bizonytalanság merül fel azzal kapcsolatban, hogy az adott probléma az felhasználói-probléma (a dokumentáció gondos elolvasása ellenére történt-e), vagy esetleg szoftverprobléma (valamilyen hibát követtünk el annak ellenére, hogy gondosan teszteltük a telepítést/dokumentációt), akkor mindenki csatlakozhat a #gentoo (webchat) csatornához az irc.libera.chat weboldalon. Természetesen mindenkit szeretettel várunk egyébként is, hiszen chat csatornánk a Gentoo széles spektrumát lefedi.

Ennek apropóján, ha további kérdései vannak a Gentoo rendszerrel kapcsolatban, akkor nézze meg a Gyakran ismételt kérdések cikket. Vannak még további Gyakran ismételt kérdések is a Gentoo fórumokon.

Hardverkövetelmények

Mielőtt folytatná a telepítést, az Ön számítógépének teljesítenie kell a minimális hardverkövetelményeket a Gentoo amd64 rendszerarchitektúrára való sikeres telepítés érdekében.

Az AMD64 live ISO környezetének a hardverkövetelményei

	Minimal CD	LiveDVD
Processzor	Bármilyen AMD64 vagy Intel 64 processzor amely x86-64 utasításkészlettel rendelkezik
Memória	2 GB
Terület az adathordozón	8 GB (A swap területen kívül)
Swap területe	Legalább 2 GB

A(z) AMD64 projekt egy jó hely a Gentoo amd64 támogatására vonatkozó további információkért.

Gentoo Linux telepítőjének az adathordozója

Tip
Bár a hivatalos Gentoo bootolható adathordozó használata javasolt a telepítés során, más telepítési környezetek is használhatók. Azonban nincs garancia arra, hogy tartalmazzák a szükséges összetevőket. Ha alternatív telepítési környezetet használ, akkor ugorjon a Adathordozók előkészítése részhez.

Minimális telepítő CD

A Gentoo minimal installation CD, más néven installcd, egy kicsi, bootolható Live ISO-képfájl: Egy önálló Gentoo környezet. Ezt a képfájlt a Gentoo fejlesztői tartják karban, és úgy tervezték, hogy bármely internetkapcsolattal rendelkező felhasználó telepíthesse róla a Gentoo operációs rendszert. A Live ISO-képfájl bootolása során a rendszer észleli a számítógép hardverét, és automatikusan betölti a megfelelő illesztőprogramokat.

A Minimal Installation CD-képfájl kiadásainak elnevezése a következő formátumban történik: install-<mikroarchitektúra>-minimal-<a kiadás időbélyege>.iso.

A Gentoo LiveGUI képfájl

Egyes felhasználók számára egyszerűbb lehet a Gentoo telepítése a LiveGUI használatával, amely KDE asztali környezetet biztosít. A hasznos grafikus környezet mellett a LiveGUI a WiFi egyszerűbb beállítását is lehetővé teszi a NetworkManager Applet segítségével.

Note
A Gentoo LiveGUI USB live képfájl hetente készül el a amd64 architektúrához.

Mik azok a fokozat (stage) fájlok?

A fokozat (stage) fájl egy archívumfájl, amely a Gentoo környezet magjaként szolgál. (Fordítói megjegyzés: Ez egy közönséges tömörített Linuxos tar fájl. Ez a fájl egy előre elkészített Gentoo minirendszer ami be lett tömörítve. Kicsomagolást követően ennek a fájlnak a tartalmára épül rá az egész további rendszer. Tehát ennek a fájlnak a kicsomagolt változatához adjuk hozzá a kernelt, a bootloadert, a grafius környezetünket, további alkalmazásainkat.).

Az úgynevezett 3. fokozat (stage 3) tar fájlok letölthetőek az internetről a releases/amd64/autobuilds/ oldalról bármelyik hivatalos Gentoo tükörszerverről. A fokozat (stage) fájlokat gyakran frissítik, ezért azok nincsenek benne a hivatalos Live ISO-képfájlokban.

Tip
A fokozat (stage) fájlokat egyelőre figyelmen kívül lehet hagyni. Ezeket később részletesebben ismertetjük, amikor a rendszerelépítésnél szükség lesz rájuk.

Note
Korábban a kézikönyv a 3-nál alacsonyabb verziójú fokozat (stage) fájlok telepítési lépéseit írta le. Ezek a fokozat (stage) fájlok olyan környezeteket tartalmaztak, amelyek nem megfelelőek a tipikus telepítésekhez, és a kézikönyv már nem foglalkozik velük.

Letöltés

A telepítőfájl megszerzése

A Gentoo Linux által használt alapértelmezett telepítőfájl a minimal installation CD fájl, amely egy nagyon kicsi, bootolható Gentoo Linux környezetet biztosít. Ez a környezet tartalmazza a Gentoo telepítéséhez szükséges eszközöket. A képfájl letölthető a fő letöltési oldalról (ez az ajánlott eljárás). Valamint manuálisan is megkereshető és letölthető, ha az ISO képfájl helyét tallózza a rendelkezésre álló tükörszerverek közül.

A Gentoo tükörszervereken történő navigálás

A tükörszerverről történő letöltés esetén a minimal installation CD képfájlokat a következőképpen találhatja meg:

1. Csatlakozzon a tükörszerverhez, jellemzően ahhoz amely Önhöz a legközelebb van a Gentoo forráskódokat tároló tükörszerverek listáján.
2. Navigáljon a releases/ könyvtárba.
3. Válassza ki az Önnek megfelelő célarchitektúra könyvtárat (úgy mint amd64/).
4. Válassza ki az autobuilds/ könyvtárat.
5. Az amd64 és az x86 architektúra esetén válassza ki a current-install-amd64-minimal/ vagy a current-install-x86-minimal/ könyvtárat (az architektúrának megfelelően). Az összes többi architektúra esetén lépjen be a current-iso/ könyvtárba.

Note
Egyes célarchitektúrák, például az arm, a mips, és az s390 nem tartalmaznak minimal install CD képfájlt. Jelenleg a Gentoo Release Engineering projekt nem támogatja az .iso fájlok létrehozását ezekhez a célarchitektúrákhoz.

Ezen a helyen a telepítő Live képfájl az .iso végződésű fájl. Példaként, nézze meg a következő listát:

CODE Példa a releases/amd64/autobuilds/current-install-amd64-minimal/ helyen lévő letölthető fájlok listájára

[TXT]	install-amd64-minimal-20231112T170154Z.iso.asc	        2023-11-12 20:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231119T164701Z.iso.asc	        2023-11-19 18:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231126T163200Z.iso.asc	        2023-11-26 18:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231203T170204Z.iso.asc	        2023-12-03 18:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231210T170356Z.iso.asc	        2023-12-10 19:01        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231217T170203Z.iso.asc	        2023-12-17 20:01        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231224T164659Z.iso.asc	        2023-12-24 20:41        488
[TXT]	install-amd64-minimal-20231231T163203Z.iso.asc	        2023-12-31 19:01        488
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso              2024-01-07 20:42        466M
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.CONTENTS.gz	2024-01-07 20:42        9.8K
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.DIGESTS      2024-01-07 21:01        1.3K
[TXT]   install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.asc	        2024-01-07 21:01        488
[ ]     install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.sha256       2024-01-07 21:01        660
[TXT]	latest-install-amd64-minimal.txt                        2024-01-08 02:01        653

A fenti példában az install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso képfájl maga a minimális telepítő CD képfájl. Ezt kellene Önnek letölteni a valós helyzetben, telepítés előtt. De mint látható, más kapcsolódó fájlok is léteznek:

• Egy .CONTENTS.gz fájl, amely egy gz által tömörített szövegfájl, amely felsorolja a telepítési adathordozón elérhető összes fájlt. Ez a fájl hasznos lehet annak ellenőrzésére, hogy még a letöltés előtt Ön ellenőrizhesse, vajon az adott firmware vagy illesztőprogramok megtalálhatóak-e a telepítési képfájlban.
• Egy .DIGESTS fájl, amely magának az ISO-fájlnak a hash kivonatát tartalmazza, különféle kivonatolási formátumokban/algoritmusokban. Ez a fájl használható az ISO-képfájl integritásának az ellenőrzésére.
• Egy .asc fájl, amely az ISO fájl kriptográfiai aláírása. Ez felhasználható a képfájl sértetlenségének és hitelességének ellenőrzésére – hogy a letöltést valóban a Gentoo Release Engineering csapata biztosítja-e, manipulációmentesen.

Egyelőre hagyja figyelmen kívül az ezen a helyen elérhető többi fájlt – ezekre visszatérünk, ha a telepítés továbbhalad. Töltse le az .iso képfájlt, és ha ellenőrizni szeretné a letöltést, töltse le az .iso képfájlhoz tartozó .iso.asc fájlt is.

Tip
A .DIGESTS fájl csak akkor szükséges, ha az .iso.asc fájlban az aláírása nincs ellenőrizve.

A letöltött fájlok ellenőrzése

Note
Ez egy opcionális lépés, és nem szükséges a Gentoo Linux telepítéséhez. Ez a lépés azonban ajánlott, mivel az ellenőrzés által minden kétséget kizáróan bebizonyosodik számunkra, hogy a letöltött fájl nem sérült, és valóban a Gentoo Infrastructure csapata készítette.

Az .asc fájl az ISO kriptográfiai aláírásának hitelességét bizonyítja. Érvényesítésével megbizonyosodhat arról, hogy a telepítőfájlt valóban a Gentoo Release Engineering csapata készítette el, nem sérült, és nem lett módosítva.

Microsoft Windows alapú ellenőrzés

A kriptográfiai aláírás első ellenőrzéséhez olyan eszközök használhatók, mint a GPG4Win program. A telepítés után importálni kell a Gentoo Release Engineering csapat nyilvános kulcsait. A kulcsok listája az aláírások oldalon érhető el. Az importálás után a felhasználó ellenőrizheti az aláírást az .asc fájlban.

Linux alapú ellenőrzés

Linux rendszereken a kriptográfiai aláírás ellenőrzésének legáltalánosabb módja az app-crypt/gnupg programcsomagban található szoftver használata. Ha ez a programcsomag telepítve van, akkor a következő parancs használható az .asc fájl kriptográfiai aláírásának az ellenőrzésére.

Tip
Gentoo kulcsok importálásakor ellenőrizze, hogy a 16 karakteres kulcsazonosító (BB572E0E2D182910) egyezik.

A Gentoo kulcsok letölthetőek a hkps://keys.gentoo.org weboldalról az aláírások weboldalán található ujjlenyomatok használatával:

user $gpg --keyserver hkps://keys.gentoo.org --recv-keys 13EBBDBEDE7A12775DFDB1BABB572E0E2D182910

gpg: directory '/root/.gnupg' created
gpg: keybox '/root/.gnupg/pubring.kbx' created
gpg: /root/.gnupg/trustdb.gpg: trustdb created
gpg: key BB572E0E2D182910: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <releng@gentoo.org>" imported
gpg: Total number processed: 1
gpg:               imported: 1

Alternatív megoldásként használhatja a WKD-t a kulcs letöltéséhez:

user $gpg --auto-key-locate=clear,nodefault,wkd --locate-key releng@gentoo.org

gpg: key 9E6438C817072058: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Gentoo Linux Release Signing Key) <releng@gentoo.org>" imported
gpg: key BB572E0E2D182910: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <releng@gentoo.org>" imported
gpg: Total number processed: 2
gpg:               imported: 2
gpg: no ultimately trusted keys found
pub   dsa1024 2004-07-20 [SC] [expires: 2025-07-01]
      D99EAC7379A850BCE47DA5F29E6438C817072058
uid           [ unknown] Gentoo Linux Release Engineering (Gentoo Linux Release Signing Key) <releng@gentoo.org>
sub   elg2048 2004-07-20 [E] [expires: 2025-07-01]

Vagy ha hivatalos Gentoo kiadásnak a képfájlját használja, akkor importálja a kulcsot a /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc fájlból (a sec-keys/openpgp-keys-gentoo-release programcsomag által biztosított):

user $gpg --import /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc

gpg: directory '/home/larry/.gnupg' created
gpg: keybox '/home/larry/.gnupg/pubring.kbx' created
gpg: key DB6B8C1F96D8BF6D: 2 signatures not checked due to missing keys
gpg: /home/larry/.gnupg/trustdb.gpg: trustdb created
gpg: key DB6B8C1F96D8BF6D: public key "Gentoo ebuild repository signing key (Automated Signing Key) <infrastructure@gentoo.org>" imported
gpg: key 9E6438C817072058: 3 signatures not checked due to missing keys
gpg: key 9E6438C817072058: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Gentoo Linux Release Signing Key) <releng@gentoo.org>" imported
gpg: key BB572E0E2D182910: 1 signature not checked due to a missing key
gpg: key BB572E0E2D182910: public key "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <releng@gentoo.org>" imported
gpg: key A13D0EF1914E7A72: 1 signature not checked due to a missing key
gpg: key A13D0EF1914E7A72: public key "Gentoo repository mirrors (automated git signing key) <repomirrorci@gentoo.org>" imported
gpg: Total number processed: 4
gpg:               imported: 4
gpg: no ultimately trusted keys found

A következő lépésben ellenőrizze a kriptográfiai digitális aláírást:

user $gpg --verify install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso.asc

gpg: assuming signed data in 'install-amd64-minimal-20240107T170309Z.iso'
gpg: Signature made Sun 07 Jan 2024 03:01:10 PM CST
gpg:                using RSA key 534E4209AB49EEE1C19D96162C44695DB9F6043D
gpg: Good signature from "Gentoo Linux Release Engineering (Automated Weekly Release Key) <releng@gentoo.org>" [unknown]
gpg: WARNING: This key is not certified with a trusted signature!
gpg:          There is no indication that the signature belongs to the owner.
Primary key fingerprint: 13EB BDBE DE7A 1277 5DFD  B1BA BB57 2E0E 2D18 2910
     Subkey fingerprint: 534E 4209 AB49 EEE1 C19D  9616 2C44 695D B9F6 043D

Azért, hogy minden kétséget kizáróan, teljességgel biztos legyen mindennek az érvényességében, ellenőrizze le a digitális ujjlenyomattal együtt megjelenő ujjlenyomatot a Gentoo aláírási oldalon.

Note
Általában jó gyakorlat egy importált kulcsot megbízhatóként megjelölni, ha már biztos a kulcs megbízhatóságában. Ezáltal, a megbízható kulcsok ellenőrzésekor a gpg már nem jeleníti meg az ismeretlent szöveget, és nem fog arra figyelmeztetni, hogy az aláírás megbízhatatlan.

A bootolható képfájl kiírása az adathordozóra

Természetesen, pusztán csak az ISO-lemezképfájl internetről való letöltésével a Gentoo Linux telepítése nem indítható el. Az ISO-lemezképfájlt bootolható adathordozóra (USB pendrive, DVD, stb.) rá kell írni. Ez a művelet általában megköveteli, hogy a lemezképfájl tartalmát kicsomagolják egy fájlrendszerben, vagy közvetlenül egy adathordozó-eszközre írják rá (utóbbi az egyszerűbb és talán a legelterjedtebb módszer).

Bootolható USB adathordozó megírása

A legtöbb modern operációs rendszer támogatja az USB adathordozóról történő rendszerindítást.

Linux rendszerről történő kiírás

A dd program jellemzően már alapból a legtöbb Linux disztribúción elérhető (nem kell azt általában külön feltelepíteni, ott van az Ön gépén), és a Gentoo bootolható ISO-lemezképfájlt nagyon egyszerűen ki lehet vele írni az USB adathordozóra.

Az USB adathordozó elérési útjának meghatározása a Linuxos rendszerünkben

A kiírás előtt meg kell határozni a kívánt USB adathordozó elérési útját.

A dmesg parancs részletes információkat jelenít meg az adathordozónk leírásáról, amint azt hozzácsatoltuk a fájlrendszerünkhöz (mihelyt bedugtuk az USB pendrive-ot a gépünkbe és felcsatoltuk a fájlrendszerünkbe):

root #dmesg

[268385.319745] sd 19:0:0:0: [sdd] 60628992 512-byte logical blocks: (31.0 GB/28.9 GiB)

Alternatívaként használható az lsblk parancs is a rendszerünkben rendelkezésre álló adathordozók kimutatására:

root #lsblk

sdd           8:48   1  28.9G  0 disk
├─sdd1        8:49   1   246K  0 part
├─sdd2        8:50   1   2.8M  0 part
├─sdd3        8:51   1 463.5M  0 part
└─sdd4        8:52   1   300K  0 part

Miután meglett határozva az adathordozó neve, hozzá kell adni a /dev/ előtagot az elérési úthoz, hogy megkapjuk a /dev/sdd adathordozónk teljes elérési útvonalát.

Tip
Ajánlott az USB-adathordozónk rendszerünkben lévő alap elérési útját ( pl. az sdd-t ) használni az sdd1 helyett, mivel a Gentoo bootolható ISO-lemezképfájlja teljes GPT partíciós sémát tartalmaz.

Az ISO-lemezképfájl kiírása a dd parancs segítségével

Warning
A dd parancs végrehajtása előtt feltétlenül ellenőrizze a cél (of=cél) elérési utat, mert a célon lévő összes adat felül fog íródni! Ha az Ön USB-adathordozóján jelenleg vannak értékes adatok, akkor azok a dd parancs futtatásával mind véglegesen törlődnek! A dd parancs futtatása előtt az USB-adathordozóról másolja át biztonságos helyre az Ön által fontosnak vélt adatokat!

Az USB-adathordozónk teljes elérési útjának az ismerésével (/dev/sdd), és a install-amd64-minimal-<release timestamp>.iso bootolható ISO-képfájl letöltésével készen állunk a kiírásra:

root #dd if=install-amd64-minimal-<release timestamp>.iso of=/dev/sdd bs=4096 status=progress && sync

Note
Az if= a bemeneti fájl (input file) elérési útját határozza meg. Az of= a kimeneti fájl (output file) elérési útját határozza meg. Ebben az esetben a kimeneti fájl az Ön USB-adathordozója. "Linuxon minden fájl".

Tip
A bs=4096 a legtöbb esetben felgyorsítja az átvitelt (az írást). A status=progress pedig az átviteli (írási) statisztikákat jeleníti meg. Hasznos dolog látni, hogy épp mi történik a kiírás időszakaszban.

Adathordozó lemez kiírása

See also
A részletesebb utasítások a képfájl kiírása helyen találhatóak.

Kiírás a Microsoft Windows 7 és újabb verzióival

A Microsoft Windows 7 és újabb verziói képesek ISO-képfájlokat csatlakoztatni a rendszerükbe és optikai adathordozóra ki tudják azokat írni anélkül, hogy harmadik féltől származó szoftverre lenne szükség. Egyszerűen helyezzen be egy írható lemezt, majd tallózzon a letöltött ISO-képfájlokhoz. Ezt követően kattintson a jobb gombbal a fájlra a Windows Intézőben, és válassza a "Lemezkép írása" lehetőséget.

Kiírás Linux rendszeren

Az app-cdr/cdrtools szoftvercsomagban megtalálható cdrecord segédprogram ISO-képfájlokat tud kiírni a Linux rendszereken.

Az ISO-lemezképfájl kiírása a CD-re a /dev/sr0 eszközfájlon keresztül. (Alapértelmezés szerint ez az első CD-meghajtó ábrázolásmódja a rendszerben. Szükség esetén az sr0 helyett használja az Ön esetében szereplő eszközfájlt):

user $cdrecord dev=/dev/sr0 install-amd64-minimal-20141204.iso

A grafikus felhasználói felületet kedvelő felhasználók használhatják a K3B alkalmazást, ami a kde-apps/k3b szoftvercsomagban található meg. A K3B alkalmazásban lépjen az Eszközök menüelemre, és használja a CD-képfájl írása parancsot.

Rendszerindítás (bootolás)

A telepítő adathordozó bootolása

Ha a telepítő adathordozó készen áll, akkor ideje azt elindítani. Helyezze be az adathordozót a számítógépbe, indítson újra, és lépjen be az alaplap UEFI-be vagy régi számítógépek esetében a BIOS-ba. Ez általában valamelyik billentyűgomb (például DEL, F1, F10 vagy ESC) megnyomásával történik a bekapcsolási önteszt (POST) folyamat során. A 'beléptető' billentyűgomb a rendszertől és az alaplaptól függően változik. Ha ez nem egyértelmű, akkor használjon internetes keresőt, és végezzen némi kutatást az alaplap modellnevével keresési kulcsszóként. Az eredményeknek könnyen meghatározhatónak kell lenniük. Az alaplap UEFI (vagy BIOS) menüjében próbálja meg úgy megadni a rendszerindítási sorrendet, hogy a rendszerindítás a külső adathordozóról (USB-adathordozóról, CD/DVD lemezről) történjen először. E változtatás nélkül a rendszer valószínűleg újraindul a belső lemezeszközről, figyelmen kívül hagyva az újonnan csatlakoztatott külső rendszerindító adathordozót.

Important
Ha a Gentoo operációs rendszert UEFI firmware interfésszel rendelkező számítógépre telepíti, akkor győződjön meg arról, hogy a live telepítő adathordozó (live USB-pendrive) UEFI módban indult el. Abban az esetben, ha véletlenül a DOS/Örökölt BIOS módban történt a telepítő adathordozónak az elindítása, akkor a Gentoo Linux telepítésének megkezdése előtt szükséges újraindítani a számítógépet, ezúttal UEFI módban.

Győződjön meg arról, hogy a telepítő adathordozó be van helyezve vagy csatlakoztatva van a számítógéphez, majd indítson újra. Meg kell, hogy jelenjen a GRUB rendszerindító menüje különféle rendszerindítási bejegyzésekkel. Ezen a képernyőn azt olvashatjuk, hogy az Enter billentyűgomb megnyomásának a hatására el fog indulni a rendszerindítási folyamat az alapértelmezett beállításokkal. A telepítő adathordozó testre szabott rendszerindítási beállításokkal történő indításához, például további kernelparaméterek átadásához vagy a következő hardverbeállításokhoz, jelöljön ki egy rendszerindítási bejegyzést a listában, majd azon állva nyomja meg az e billentyűgombot a rendszerindítási bejegyzés szerkesztésének az érdekében. Ezt követően végezze el a szükséges módosítás(oka)t, majd nyomja meg a ctrl + x vagy az F10 billentyűgombot, és indítsa el a módosított menübejegyzést a listából.

Note
Minden valószínűség szerint az alapértelmezett Gentoo kernel, amint fentebb említettük, az opcionális paraméterek megadása nélkül tökéletesen fog működni. A rendszerindítási hibaelhárításhoz és a szakértői lehetőségekhez folytassa ezzel a fejezettel. Ellenkező esetben csak nyomja meg az Enter billentyűt, és ugorjon az Extra hardverbeállításhoz.

A rendszerindítási képernyőn a felhasználók lehetőséget kapnak az elérhető kernelek (F1) és a rendszerindítási beállítások (F2) megjelenítésére. Ha 15 másodpercen belül nem történik semmilyen kiválasztás az Ön részéről (vagy az információ megjelenítése, vagy a kernel használata), akkor a rendszerindulás tovább folytatódik a belső adathordozóról. Ez lehetővé teszi a telepítések újraindítását és a telepített környezet kipróbálását anélkül, hogy el kellene távolítania a CD-t (ez a távoli telepítéseknél egy pozitívum).

Szóba került a kernel megadása. A Minimal telepítő adathordozón csak két előre meghatározott kernel rendszerindítási bejegyzés található. Az alapértelmezett beállítás neve gentoo. A másik a -nofb változat, ez letiltja a kernel framebuffer támogatását.

A következő rész egy rövid áttekintést ad az elérhető kernelekről és leírásaikról:

Kernel kiválasztása

gentoo

Alapértelmezett kernel a K8 processzorok (beleértve a NUMA támogatást) és az EM64T processzorok támogatásával.

gentoo-nofb

Ugyanaz, mint a gentoo, de framebuffer támogatás nélkül.

memtest86

Teszteli a rendszerünk RAM memóriáját memóriahibák után kutatva.

A kernel mellett a rendszerindítási opciók segítenek a rendszerindítási folyamat további hangolásában.

Hardveropciók

acpi=on

Ez betölti az ACPI támogatását, és az acpid szolgáltatást is elindítja a CD-ről rendszerindításkor. Erre csak akkor van szükség, ha a rendszer ACPI-t igényel a megfelelő működéshez. Ez nem szükséges a Hyperthreading támogatásához.

acpi=off

Teljesen letiltja az ACPI-t. Ez néhány régebbi rendszeren hasznos, és az APM használatához is követelmény. Ezzel letiltja a processzor minden Hyperthreading támogatását.

console=X

Ez beállítja a soros konzol hozzáférést a CD-hez. Az első lehetőség az eszköz, általában ttyS0, majd a csatlakozási lehetőségek, amelyek vesszővel vannak elválasztva. Az alapértelmezett beállítások a 9600,8,n,1.

dmraid=X

Ez lehetővé teszi az opciók átadását az eszközleképező RAID alrendszernek. Az opciókat idézőjelbe kell foglalni.

doapm

Ez betölti az APM illesztőprogram támogatását. Ehhez az is szükséges, hogy acpi=off legyen.

dopcmcia

Ez betölti a PCMCIA és a Cardbus hardver támogatását, és a pcmcia cardmgr-t is elindítja a CD-ről rendszerindításkor. Ez csak PCMCIA/Cardbus eszközökről történő rendszerindításkor szükséges.

doscsi

Ez betölti a legtöbb SCSI-vezérlő támogatását. Ez a legtöbb USB-eszköz indításakor is követelmény, mivel ezek a kernel SCSI alrendszerét használják.

sda=stroke

Ez lehetővé teszi a felhasználó számára a teljes merevlemez particionálását még akkor is, ha a BIOS nem képes kezelni a nagy lemezeket. Ez az opció csak régebbi BIOS-szal rendelkező gépeken használható. Cserélje ki az sda-t arra az eszközre, amelyhez ez a lehetőség szükséges.

ide=nodma

Ez kikényszeríti a DMA letiltását a rendszermagban, és bizonyos IDE lapkakészletek és néhány CDROM-meghajtó is megköveteli. Ha a rendszernek problémái vannak az IDE CD-ROM olvasásával, próbálkozzon ezzel a lehetőséggel. Ezzel letiltja az alapértelmezett hdparm beállítások végrehajtását is.

noapic

Ezzel letiltja az újabb alaplapokon található Advanced Programmable Interrupt Controllert. Köztudott, hogy bizonyos problémákat okoz a régebbi hardvereken.

nodetect

Ez letiltja a CD által végzett összes automatikus felismerést, beleértve az eszköz automatikus felismerését és a DHCP-vizsgálatot. Ez hibás CD vagy illesztőprogram hibakeresésénél hasznos.

nodhcp

Ezzel letiltja a DHCP-vizsgálatot az észlelt hálózati kártyákon. Ez csak statikus címekkel rendelkező hálózatokon hasznos.

nodmraid

Letiltja az eszközleképező RAID támogatását, például az alaplapi IDE/SATA RAID vezérlőkhöz használtat.

nofirewire

Ezzel letiltja a Firewire modulok betöltését. Ez csak akkor szükséges, ha a Firewire hardver problémát okoz a CD indításakor.

nogpm

Ezzel letiltja a gpm konzolos egér támogatását.

nohotplug

Ez letiltja a hotplug és a coldplug init szkriptek betöltését rendszerindításkor. Ez hibás CD vagy illesztőprogram hibakeresésénél hasznos.

nokeymap

Ezzel letiltja a nem egyesült államokbeli billentyűzetkiosztások kiválasztásához használt billentyűkiosztást.

nolapic

Ez letiltja a helyi APIC-t az Uniprocessor kerneleken.

nosata

Ez letiltja a Serial ATA modulok betöltését. Ez akkor használatos, ha a rendszernek problémái vannak a SATA alrendszerrel.

nosmp

Ezzel letiltja az SMP-t vagy a szimmetrikus többfeldolgozást az SMP-kompatibilis kerneleken. Ez bizonyos illesztőprogramok és alaplapok SMP-vel kapcsolatos problémáinak hibakereséséhez hasznos.

nosound

Ezzel letiltja a hangtámogatást és a hangerő beállítását. Ez olyan rendszerek esetében hasznos, ahol a hangtámogatás problémákat okoz.

nousb

Ez letiltja az USB-modulok automatikus betöltését. Ez hasznos az USB-problémák hibakereséséhez.

slowusb

Ez további szüneteket ad a lassú USB CD-ROM-ok indítási folyamatában, mint például az IBM BladeCenterben.

Logikai kötet/eszközkezelés

dolvm

Ez lehetővé teszi a Linux logikai kötetkezelésének támogatását.

Egyéb opciók

debug

Lehetővé teszi a kód hibakeresését. Ez zavaró lehet, mivel sok adatot jelenít meg a képernyőn.

docache

Ez gyorsítótárazza az CD teljes futásidejű részét a RAM-ba, ami lehetővé teszi a felhasználó számára a /mnt/cdrom felcsatolását és egy másik CD-ROM csatlakoztatását. Ez az opció megköveteli, hogy legalább kétszer annyi RAM álljon rendelkezésre, mint a CD mérete.

doload=X

Ez azt eredményezi, hogy a kezdeti ramdisk betölti a felsorolt ​kernel​modulokat, valamint a azok függőségeit. Cserélje ki az X-et a kernelmodul nevével. Több kernelmodul is megadható vesszővel elválasztott sorrendben.

dosshd

Elindítja az sshd szolgáltatást a bootolás alkalmával, ami hasznos a felügyelet nélküli telepítéseknél.

passwd=foo

Az egyenlőségjel utáni karaktersorozatot beállítja root jelszóként, amely szükséges a dosshd opcióhoz, mivel a root jelszó alapértelmezés szerint el van kódolva.

noload=X

Ez azt okozza, hogy a kezdeti ramdisk kihagyja egy adott kernelmodul betöltését, amely problémát okozhat. A szintaxis megegyezik a doload szintaxisával.

nonfs

Letiltja a portmap/nfsmount indítását bootoláskor.

nox

Ez azt eredményezi, hogy az X-kompatibilis LiveCD nem indítja el automatikusan az X-et, hanem inkább a parancssorba kerül.

scandelay

Emiatt a CD 10 másodpercre szünetel a rendszerindítási folyamat bizonyos szakaszaiban, hogy a lassan inicializálódó eszközök használatra készen álljanak.

scandelay=X

Ez lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megadjon egy adott késleltetést másodpercekben, amelyet a rendszerindítási folyamat bizonyos részeihez hozzá kell adni, hogy a lassan inicializálódó eszközök használatra készek legyenek. Cserélje ki az X-et a szüneteltetéshez szükséges másodpercek számával.

Note
A bootolható adathordozó ellenőrzi a no* opciókat a do* opciók előtt, így az opciók a megadott sorrendben felülbírálhatók.

Most bootoljon be az adathordozóról, válasszon kernelt (ha az alapértelmezett gentoo kernel nem elegendő) és válasszon rendszerindítási beállításokat. Példaként elindítjuk a gentoo kernelt, a dopcmcia kernelparaméterrel:

boot:gentoo dopcmcia

Ezután a felhasználót rendszerindító képernyő és folyamatjelző sáv fogadja. Ha a telepítés nem egyesült államokbeli billentyűzettel rendelkező rendszeren történik, akkor azonnal nyomja meg az Alt + F1 billentyűt, hogy bőbeszédű módba váltson, és kövesse az utasításokat. Ha 10 másodpercen belül nem történik kiválasztás, az alapértelmezett (USA billentyűzet) elfogadásra kerül, és a rendszerindítási folyamat folytatódik. A rendszerindítási folyamat befejeződése után a felhasználó automatikusan bejelentkezik a "Live" Gentoo Linux környezetbe root, tehát a rendszergazda felhasználóként. Az aktuális képernyőn megjelenik egy root parancssor, és az Alt + F2, Alt + F3 és Alt + F4 megnyomásával válthatunk másik parancssorra. Térjen vissza az előző parancssorhoz a Alt + F1 megnyomásával.

Extra hardverbeállítás

Amikor az adathordozó-lemez bebootol, akkor megpróbálja észlelni az számítógép összes hardveres részegységét, és a számítógép memóriájába betölti a hozzájuk tartozó megfelelő kernelmodulokat, hogy ezáltal támogatva legyenek a lemezről bebootolt rendszerben a számítógép hardveres részegységei. Az esetek túlnyomó többségében nagyon jó munkát végez a telepítőlemez a felismerésben. Bizonyos esetekben azonban előfordulhat, hogy nem tölti be automatikusan a rendszer számára szükséges kernelmodulokat. Ha a PCI automatikus észlelése kihagyta a rendszer néhány hardverét, akkor a megfelelő kernelmodulokat manuálisan kell betölteni.

A következő példában mi magunk töltjük be manuálisan a 8139too modult (amely bizonyos típusú hálózati interfészeket támogat):

root #modprobe 8139too

Opcionális: Felhasználói fiókok

Ha más személyeknek is hozzá kell férniük a telepítési környezethez, vagy nem root felhasználóként kell parancsokat futtatni a telepítési adathordozón (például biztonsági okokból az irssi használatával root jogosultságok nélkül kell csevegni), akkor további felhasználói fiókot kell létrehozni, és a root jelszót erős jelszóra kell állítani.

A root jelszó megváltoztatásához használja a passwd parancsot:

root #passwd

New password: (Enter the new password)
Re-enter password: (Re-enter the password)

Új felhasználói fiók létrehozásához először adja meg az új felhasználó hitelesítő adatait, majd az új felhasználó fiókjának a jelszavát. Az useradd és a passwd parancsok ezekhez a feladatokhoz használatosak.

A következő példában egy orbanviktor nevű felhasználó van létrehozva:

root #useradd -m -G users orbanviktor

root #passwd orbanviktor

New password: (Enter orbanviktor's password)
Re-enter password: (Re-enter orbanviktor's password)

A (jelenlegi) root felhasználói fiókról az újonnan létrehozott felhasználói fiókra történő átváltáshoz használja a su parancsot:

root #su - orbanviktor

Opcionális: A dokumentáció megtekintése telepítés közben

TTY eszközök

A Gentoo kézikönyv TTY-ről történő megtekintéséhez a telepítés során először hozzon létre egy felhasználói fiókot a fent leírtak szerint, majd nyomja meg az Alt + F2 billentyűt egy új parancssori ablakra (TTY-ra) való átlépés érdekében, és jelentkezzen be ott az újonnan létrehozott felhasználóval. A legkisebb jogosultság elvét követve az a legjobb gyakorlat, ha Ön kerüli a weben való böngészést vagy általában a szükségesnél magasabb jogosultságokkal végzett feladatokat. A root fiók teljes mértékben felügyeli a rendszert, ezért meggondoltan, takarékosan kell azt használni.

A rendszertelepítés során a links nevű parancssorban működő webböngésző használható a Gentoo kézikönyv böngészéséhez. Természetesen csak attól a pillanattól kezdve, amikor az internetkapcsolat működik.

user $links https://wiki.gentoo.org/wiki/Handbook:AMD64

Az eredeti parancssori ablakhoz való visszatéréshez nyomja meg a Alt + F1 billentyűgombokat.

Tip
A Gentoo minimal, illetve a Gentoo rendszergazdai környezetből történő indítás alkalmával hét TTY lesz elérhető. Ezeket az Alt, majd az F1 - F7 közötti funkcióbillentyű megnyomásával lehet váltogatni. Amíg Ön a számítógépen futó munkafolyamatok befejeződésére vár, addig hasznos lehet például a dokumentáció megnyitásának az olvasása érdekében új parancssori TTY ablakra átváltani.

GNU screen parancs

A screen segédprogram alapértelmezés szerint rajta van a hivatalos Gentoo telepítési adathordozón. A tapasztalt Linux-rajongó számára hatékonyabb lehet, ha a screen segédprogramot használja a telepítési utasítások osztott képernyőn történő megtekintéséhez, a fent említett többszörös TTY módszer helyett.

Opcionális: Az SSH szolgáltatás elindítása

Annak érdekében, hogy más felhasználók is hozzáférhessenek a Live futó rendszerhez a telepítés során (mondjuk támogatás nyújtása/fogadása céljából a telepítés során, akár távolról is), létre kell hozni egy felhasználói fiókot (ahogyan korábban dokumentáltuk), és el kell indítani az SSH szolgáltatást.

Ha Ön az OpenRC init-rendszert használja, akkor az SSH szolgáltatás elindításának érdekében hajtsa végre a következő parancsot:

root #rc-service sshd start

Note
Ha a felhasználók bejelentkeznek a rendszerbe, egy üzenetet fognak látni, amely szerint a rendszerhez tartozó host kulcsot meg kell erősíteni (úgynevezett ujjlenyomattal). Ez tipikus viselkedés, és az SSH-kiszolgálóhoz való első kapcsolódáskor várható. Később azonban, amikor a rendszer be van állítva, és valaki bejelentkezik az újonnan létrehozott rendszerbe, az SSH-kliens figyelmezteti, hogy a gazdagép kulcsa megváltozott. Ennek az az oka, hogy a felhasználó egy másik szerverre jelentkezik be – az SSH-hoz – (nevezetesen a frissen telepített Gentoo rendszerre, nem pedig arra az élő környezetre, amelyet a telepítéskor használt). Kövesse a képernyőn megjelenő utasításokat, majd cserélje ki a host kulcsot az ügyfélrendszeren.

Az sshd szolgáltatás használatához a hálózatnak megfelelően kell működnie. Folytassa a Hálózat konfigurálása című fejezettel.

Automatikusan megtörténő hálózati beállítás

Talán már ebben a pillanatban önmagától működik a hálózat?

Ha az Gentoo operációs rendszer IPv6-útválasztóval vagy DHCP-kiszolgálóval csatlakozik az Ethernet-hálózathoz, akkor nagyon valószínű, hogy a Gentoo operációs rendszer hálózata automatikusan be lett állítva. Ha nincs szükség további speciális beállításra, akkor innentől kezdve tesztelhető az internetkapcsolat.

DHCP használata

A DHCP (Dynamic Host Configuration Protocol) segít a hálózat beállításában, és automatikusan beállíthat számos paramétert, beleértve az IP-címet, hálózati maszkot, útvonalakat, DNS-kiszolgálókat, NTP-kiszolgálókat, stb.

A DHCP protokoll a tervezéséből adódóan megköveteli, hogy a DHCP-szerver ugyanazon a Layer 2 (Ethernet) szegmensen fusson, mint a bérletet kérő DHCP-kliens. A DHCP protokollt gyakran használják RFC1918 (privát) hálózatokban, de arra is használják, hogy vele nyilvános IP-információkat kérjenek le az internetszolgáltatóktól.

Tip
A hivatalos Gentoo bootolható Live ISO adathordozója induláskor automatikusan elindítja a dhcpcd szoftvert (tehát maga a szolgáltatás automatikusan elindul a rendszerindításkor). Ez a viselkedés letiltható, ha hozzáadja a nodhcp argumentumot a bootolható Live ISO adathordozó kernel parancssorához.

Amennyiben valamilyen oknál fogva még nem fut a dhcpcd szolgáltatás, akkor elindítható a enp1s0 hálókártyán a következő parancs kiadásával:

root #dhcpcd enp1s0

Egyes hálózati rendszergazdák megkövetelik, hogy a rendszer a DHCP-szerver által biztosított host nevet és domain nevet használja. Ebben az esetben futtassa így a parancsot:

root #dhcpcd -HD enp1s0

A leállítására pedig a dhcpcd parancs -x kapcsolóját lehet használni:

root #dhcpcd -x

sending signal Term to pid 10831
waiting for pid 10831 to exit

See also
További részletekért tekintse meg a dhcpcd cikkben a használat bekezdést.

Hálózat tesztelése

A megfelelően beállított alapértelmezett útvonal az internetkapcsolat kritikus összetevője. Az útvonal-beállítás a következőkkel ellenőrizhető:

root #ip route

default via 192.168.0.1 dev enp1s0

Ha nincs alapértelmezett útvonal megadva, akkor az internetkapcsolat nem érhető el, és további beállításra van szükség.

Az alapvető internetkapcsolat megléte a ping paranccsal ellenőrizhető le:

root #ping -c 3 1.1.1.1

Tip
Hasznos, ha Ön először egy ismert IP-címet pingel a gazdagépnév helyett. Ez elkülönítheti a DNS-problémákat az alapvető internetkapcsolat problémáitól.

A kimenő HTTPS hozzáférés és a DNS-névfeloldás meglétéről a következőképpen győződhet meg:

root #curl --location gentoo.org --output /dev/null

Hacsak a curl hibát nem jelez, vagy más tesztek sikertelenek, akkor a telepítési folyamat folytatható a lemez előkészítésével.

Ha a curl hibát jelez, de az internethez kötött pingek működnek, akkor előfordulhat, hogy be kell állítani a DNS-t.

Ha az internetkapcsolat nem jött létre, akkor először ellenőrizni kell az interfész információit, majd:

• A net-setup használata segíthet a hálózat beállításában.
• Alkalmazásspecifikus beállításra lehet szükség.
• Megpróbálható a hálózat manuális beállítása.

Interfész információinak a megszerzése

Ha a hálózat automatikusan nem működőképes, akkor további lépéseket kell tenni az internetkapcsolat engedélyezéséhez. Általában az első lépés a gazdagépen lévő hálózati interfészek felsorolása.

A sys-apps/iproute2 szoftvercsomag részét képező ip parancs használható a rendszerünk hálózatának a lekérdezésére és beállítására.

A link argumentum használható hálózati-interfész linkjeinek a kilistázására:

root #ip link

1: lo: <LOOPBACK,UP,LOWER_UP> mtu 65536 qdisc noqueue state UNKNOWN mode DEFAULT group default qlen 1000
    link/loopback 00:00:00:00:00:00 brd 00:00:00:00:00:00
4: enp1s0: <BROADCAST,MULTICAST,UP,LOWER_UP> mtu 1500 qdisc pfifo_fast state UP mode DEFAULT group default qlen 1000
    link/ether e8:40:f2:ac:25:7a brd ff:ff:ff:ff:ff:ff

A address argumentum használható az hálózati-eszköz címére vonatkozó információk kilistázására:

root #ip address

2: enp1s0: <BROADCAST,MULTICAST,UP,LOWER_UP> mtu 1500 qdisc pfifo_fast state UP group default qlen 1000<pre>
    link/ether e8:40:f2:ac:25:7a brd ff:ff:ff:ff:ff:ff
    inet 10.0.20.77/22 brd 10.0.23.255 scope global enp1s0
       valid_lft forever preferred_lft forever
    inet6 fe80::ea40:f2ff:feac:257a/64 scope link 
       valid_lft forever preferred_lft forever

Ennek a parancsnak a kimenete a rendszer minden hálózati-interfészére vonatkozó információját tartalmazza. A bejegyzések sorai az eszközindexszel kezdődnek, amiket az eszköznevek követnek: enp1s0.

Tip
Ha a lo (loopack) interfészen kívül más interfész nem jelenik meg, akkor a hálózati hardver (maga a hálózati-kártya ha kivehető, vagy hálózati-chip a számítógép alaplapján) hibás, vagy az interfész illesztőprogramja nincs betöltve a kernelbe. Mindkét helyzet túlmutat e kézikönyv keretein. Kérjen segítséget a #gentoo (webchat) elérhetőségen.

A következetesség érdekében a kézikönyv feltételezi, hogy az elsődleges hálózati interfész neve enp1s0.

Note
A kiszámítható hálózati interfésznevek felé való elmozdulás eredményeként a rendszer interfészneve egészen más lehet, mint a régi eth0 elnevezési konvenció. A modern Gentoo rendszerindító adathordozók interfészneveket használnak előtagokkal, például eno0, ens1 vagy enp5s0.

Opcionális: Alkalmazásspecifikus beállítás

A következő módszerek általában nem szükségesek, de hasznosak lehetnek olyan helyzetekben, amikor további beállításokra van szükség az internetkapcsolathoz.

Webproxyk beállítása

Ha az internetet webproxyn keresztül kell elérni, akkor meg kell adni a proxyinformációkat, hogy a Portage szoftvercsomag-kezelő a proxyn keresztül férjen hozzá mindegyik támogatott protokoll esetében. A Portage szoftvercsomag-kezelő figyeli a http_proxy, ftp_proxy, és a RSYNC_PROXY környezeti változókat, hogy szoftvercsomagokat tölthessen le a wget és a rsync lekérési mechanizmusain keresztül.

Egyes parancssorban működő webböngészők, mint például a links, környezeti változókat is használhatnak, amelyek meghatározzák a webproxy beállításait. Különösen a HTTPS hozzáféréshez meg kell adni a https_proxy környezeti változót is. Míg a Portage szoftvercsomag-kezelő a futtatása során további futásidőben történő paraméter átadás nélkül lesz befolyásolva, addig a links böngészőnek meg kell adni a proxy beállításokat.

A legtöbb esetben elegendő a környezeti változók meghatározása a szerver hostname -vel. A következő példában feltételezzük, hogy a proxyszerver host neve proxy.gentoo.org, a portja pedig 8080.

Note
A következő parancsok utáni # szimbólum csak egy megjegyzés. Az egyértelműség kedvéért került hozzáadásra, és nem kell beírni a parancsok begépelésekor.

HTTP-proxy megadása (HTTP és HTTPS-forgalomhoz):

root #export http_proxy="http://proxy.gentoo.org:8080" # A Portage szoftvercsomag-kezelőre és a Links webböngészőre vonatkozik.

root #export https_proxy="http://proxy.gentoo.org:8080" # Kizárólag, csak a Links webböngészőre vonatkozik.

Ha a HTTP proxy hitelesítést igényel, akkor a következő szintaxissal állítson be egy felhasználónevet és állítsa be a hozzá tartozó jelszót:

root #export http_proxy="http://username:password@proxy.gentoo.org:8080" # A Portage szoftvercsomag-kezelőre és a Links webböngészőre vonatkozik.

root #export https_proxy="http://username:password@proxy.gentoo.org:8080" # Kizárólag, csak a Links webböngészőre vonatkozik.

A proxy támogatásának megléte érdekében, a következő paraméterekkel indítsa el a links webböngészőt:

user $links -http-proxy ${http_proxy} -https-proxy ${https_proxy}

FTP proxy megadása a Portage szoftvercsomag-kezelő és/vagy a links webböngésző számára:

root #export ftp_proxy="ftp://proxy.gentoo.org:8080" # A Portage szoftvercsomag-kezelőre és a Links webböngészőre vonatkozik.

Egy FTP proxyhoz a következő paraméterrel indítsa el a links webböngészőt:

user $links -ftp-proxy ${ftp_proxy}

Egy RSYNC proxy megadása a Portage szoftvercsomag-kezelő számára:

root #export RSYNC_PROXY="proxy.gentoo.org:8080" # Kizárólag, csak a Portage szoftvercsomag-kezelőre vonatkozik. A Links webböngésző nem támogatja az rsync proxy lehetőséget.

A pppoe-setup használata az ADSL internetkapcsolathoz

Akkor sincs probléma ha az interneteléréshez szükséges a PPPoE, mivel a Gentoo bootolható adathordozója tartalmazza a pppoe-setup futtatható szkriptet a ppp beállításának a leegyszerűsítése érdekében.

A internetbeállítás során a pppoe-setup szkript a következőket fogja kérni:

• ADSL modemhez csatlakoztatott Ethernet interfész neve.
• PPPoE felhasználónév és jelszó.
• DNS szerver IP-címe(i).
• Kérdezni fogja, hogy szükség van-e tűzfalra vagy sem.

root #pppoe-setup

root #pppoe-start

Hiba esetén ellenőrizni kell a /etc/ppp/pap-secrets fájlban vagy /etc/ppp/chap-secrets fájlban lévő hitelesítő adatokat. Ha a hitelesítési adatok helyesek, akkor ellenőrizni kell a PPPoE Ethernet interfésznek a megfelelő kiválasztását.

PPTP protokoll használata

Ha PPTP protokoll támogatásra van szükség, akkor a pptpclient parancs használható erre a célra, de használat előtt azt még be kell állítani.

Szerkessze az /etc/ppp/pap-secrets vagy a /etc/ppp/chap-secrets fájlt úgy, hogy az tartalmazza a megfelelő felhasználónév/jelszó kombinációt:

root #nano /etc/ppp/chap-secrets

Majd ha szükséges, akkor állítsa be az /etc/ppp/options.pptp fájlt:

root #nano /etc/ppp/options.pptp

A beállítás elvégzése után futtassa a pptp parancsot (a beállításokkal együtt, amelyeket az options.pptp fájlban nem lehetett beállítani) a szerver csatlakoztatásához:

root #pptp <szerver ipv4 címe>

WEP titkosítóalgoritmus beállítása

Warning
Kérjük, ne használja a WEP titkosítási-algoritmust, hacsak nem ez az egyetlen lehetőség az Ön számára. A WEP titkosítási-algoritmus lényegében ma már nem nyújt megfelelő biztonságot a publikus hálózatokban.

Important
Az iw parancs kizárólag, csak a közvetkező architektúrákon érhető el jelenleg: amd64, x86, arm, arm64, ppc, ppc64, és riscv.

Vezeték nélküli (802.11) kártya használatakor a vezeték nélküli beállításokat szerkeszteni kell, mielőtt továbblép. A kártya aktuális vezeték nélküli beállításainak megtekintéséhez használja az iw parancsot. Az iw parancs futtatása valami ilyesmit jeleníthet meg:

root #iw dev wlp9s0 info

Interface wlp9s0
	ifindex 3
	wdev 0x1
	addr 00:00:00:00:00:00
	type managed
	wiphy 0
	channel 11 (2462 MHz), width: 20 MHz (no HT), center1: 2462 MHz
	txpower 30.00 dBm

Az aktuális kapcsolat ellenőrzéséhez futtassa a következő parancsot:

root #iw dev wlp9s0 link

Not connected.

vagy

root #iw dev wlp9s0 link

Connected to 00:00:00:00:00:00 (on wlp9s0)
	SSID: GentooNode
	freq: 2462
	RX: 3279 bytes (25 packets)
	TX: 1049 bytes (7 packets)
	signal: -23 dBm
	tx bitrate: 1.0 MBit/s

Note
Egyes vezeték nélküli hálózati-kártyák eszközneve wlan0 vagy ra0 lehet wlp9s0 helyett. Futtassa az ip link parancsot a megfelelő eszköznév kiderítéséhez.

A legtöbb felhasználó számára csak két beállítás szükséges az internetre történő felcsatlakozáshoz. Az ESSID (a vezeték-nélküli hálózatnak a neve) és opcionálisan a hozzá tartozó WEP-kulcs.

• Először győződjön meg arról, hogy az interfész valóban aktív:

root #ip link set dev wlp9s0 up

• A GentooNode nevű nyílt hálózathoz való csatlakozáshoz:

root #iw dev wlp9s0 connect -w GentooNode

• Ha hexadecimális WEP kulccsal szeretne csatlakozni az internetre, akkor írja be a kulcs elé a d: előtagot:

root #iw dev wlp9s0 connect -w GentooNode key 0:d:1234123412341234abcd

• Csatlakozás ASCII WEP kulccsal:

root #iw dev wlp9s0 connect -w GentooNode key 0:some-password

Note
Ha a vezeték nélküli hálózat WPA-titkosítással vagy WPA2-titkosítással van beállítva, akkor a wpa_supplicant parancsot kell Önnek használnia. A vezeték nélküli hálózatok Gentoo Linux rendszerben történő beállításával kapcsolatos további információkért olvassa el a Gentoo kézikönyv Vezeték nélküli hálózat című fejezetét.

Erősítse meg a vezeték nélküli beállításokat az iw dev wlp9s0 link használatával. Ha a vezeték nélküli kapcsolat működik, akkor folytassa az IP-szintű hálózati beállításokat a következő részben (A hálózati terminológia megértése) leírtak szerint, vagy használja a net-setup segédalkalmazást a korábban leírtak szerint.

A net-setup segédalkalmazás használata

A Gentoo bootolható adathordozója a hálózat beállításához Önnek szkripteket biztosít azokra az esetekre, amikor az automatikusan történő hálózati beállítás folyamata sikertelenül megy végbe. A net-setup nevű szkript a vezeték nélküli hálózati információk és a statikus IP-címek beállítására használható fel.

root #net-setup enp1s0

A net-setup szkript néhány kérdést tesz fel a hálózati környezettel kapcsolatban, és ezeket az információkat felhasználja a wpa_supplicant vagy a statikus címzés beállítására.

Important
A hálózat állapotát minden beállítási lépés után tesztelni kell. Abban az esetben, ha a beállító szkriptek nem működnek mefelelően, akkor kézi úton történő hálózati beállításra van szükség.

Internet és IP alapismeretek

Ha a fentiek mindegyike sikertelen, akkor a hálózatot manuálisan kell beállítani. Ez nem nehéz különösebben, de megfontoltan kell azt elvégezni. Ez a rész a terminológia tisztázására és az internetkapcsolat kézi úton történő beállítására vonatkozó alapvető hálózati fogalmak megismertetésére szolgál.

Tip
Egyes CPE (Carrier Provided Equipment) egy egységben egyesíti az útválasztó, a hozzáférési pont, a modem, a DHCP-kiszolgáló és a DNS-kiszolgáló funkcióit. Fontos megkülönböztetni az eszköz funkcióit magától a fizikai eszköztől.

Interfészek és címek

A hálózati interfészek a hálózati eszközök logikai reprezentációi. Az interfésznek címre van szüksége ahhoz, hogy a hálózaton lévő többi eszközzel kommunikálhasson. Bár csak egyetlen cím szükséges, egyetlen interfészhez több cím is hozzárendelhető. Ez különösen hasznos a kettős stack (IPv4 + IPv6) beállítások esetén.

A következetesség érdekében ez a példa feltételezi, hogy az enp1s0 interfész a 192.168.0.2 címet fogja használni.

Important
Az IP-címeket tetszőleges módon lehet beállítani. Ennek eredményeként előfordulhat, hogy több eszköz ugyanazt az IP-címet használja, ami címütközést eredményez. A DHCP vagy a SLAAC használatával elkerülhetőek a címütközések.

Tip
Az IPv6 általában a StateLess Address AutoConfiguration (SLAAC) funkciót használja a címek beállításához. A legtöbb esetben az IPv6-címek kézi úton történő beállítása rossz gyakorlat. Ha egy adott címutótagot részesítünk előnyben, akkor interfészazonosító tokenek használhatók.

Hálózatok és a CIDR

Ha az eszköz kiválasztott egyszer egy címet, akkor honnan tudja, hogy miként kommunikáljon a másik eszközökkel?

Az IP-címek hálózatokhoz vannak társítva. Az IP-hálózatok összefüggő logikai címtartományok.

Az osztály nélküli tartományok közötti útválasztás (Classless Inter-Domain Routing) vagyis a CIDR a hálózatok méretének megkülönböztetésére szolgál.

• A CIDR érték, amelyet gyakran / karakterrel kezdődően írnak le, a hálózat méretét jelzi.
  • A 2 ^ (32 - CIDR) képlet használható a hálózat méretének kiszámításához.
  • A hálózat méretének kiszámítása után a használható csomópontok számát 2-vel kell csökkenteni.
    • A hálózat első IP-címe a Hálózati cím (Network address), az utolsó pedig általában a Broadcast cím (Broadcast address). Ezek a címek speciálisak, és normál gazdagépek nem használhatják őket.

Tip
A leggyakoribb CIDR-értékek a /24 és /32, amelyek 254 csomópontokat, illetve egyetlen csomópontot jelentenek.

A /24 értékű CIDR tulajdonképpen az alapértelmezett hálózatméret. Ez pontosan a 255.255.255.0 alhálózati maszknak felel meg, ahol az utolsó 8 bit a hálózat csomópontjainak IP-címei számára van fenntartva.

A 192.168.0.2/24 jelölésmód így értelmezhető:

• A cím (address) 192.168.0.2 .
• Amely a 192.168.0.0 hálózat (network) részét képezi.
• A 254 (2 ^ (32 - 24) - 2) mérettel rendelkezik.
  • A használható IP-címek a 192.168.0.1 - 192.168.0.254 tartományban vannak benne.
• A 192.168.0.255 szórási címmel (broadcast address) rendelkezik.
  • A legtöbb esetben a gyakorlatban a hálózat utolsó címét használjuk szórási címként (broadcast address), de ez megváltoztatható.

Ezzel a beállítással az eszköznek képesnek kell lennie bármely gazdagéppel kommunikálni ugyanazon a hálózaton (192.168.0.0).

Internet

Ha egy eszköz a hálózaton van, akkor honnan tudja, hogy miként kommunikáljon az interneten lévő többi eszközzel?

A helyi hálózatokon (networks) kívüli eszközökkel való kommunikációhoz útválasztást (routing) kell használni. Az útválasztó (router) egyszerűen csak egy hálózati eszköz, amely forgalmat továbbít más eszközök számára. Az alapértelmezett útvonal (default route) vagy átjáró (gateway) kifejezés általában az aktuális hálózat bármely eszközére utal, amelyet külső hálózati hozzáféréshez használnak.

Tip
Bevett gyakorlati szokás, hogy az átjárót (gateway) a hálózat első vagy utolsó IP-címére teszik rá.

Ha elérhető egy internetre csatlakoztatott útválasztó a 192.168.0.1 címen, akkor az használható az alapértelmezett útvonalként (default route), ami internet-hozzáférést biztosít.

Összegezve:

• Az interfészeket címmel (address) és hálózati információkkal (network information), például a CIDR értékkel kell beállítani.
• A helyi hálózati hozzáférés az ugyanazon a hálózaton lévő útválasztó (router) elérésére szolgál.
• Az alapértelmezett útvonal (default route) be van állítva, így a külső hálózatokra irányuló forgalom az átjáróra (gateway) kerül továbbításra, amely internet-hozzáférést biztosít.

Domain Name System

Az embereknek fejből nehéz megjegyezni az IP-címeket a gépekhez képest. A tartománynévrendszert (Domain Name System) azért hozták létre, hogy lehetővé tegye a tartománynevek (Domain Names) és az IP-címek (IP addresses) közötti leképezést.

A Linux rendszerek az /etc/resolv.conf fájlt használják a DNS-névfeloldáshoz (DNS resolution) használandó névszerverek (nameservers) meghatározásához.

Tip
Sok útválasztó (router) DNS-szerverként is funkcionálhat, és egy helyi DNS-szerver használata növelheti a magánéletünk védelmét, valamint a gyorsítótárazás használatával felgyorsíthatja az internetes lekérdezéseinket.

Sok internetszolgáltató (ISP) olyan DNS szervert működtet az ő hálózatában, amelyet általában DHCP szolgáltatás segítségével hirdet meg a mi átjárónknak (gateway). A helyi DNS szerver használata általában javítja a lekérdezési késleltetést, de a legtöbb nyilvános DNS szerver ugyanazokat az eredményeket adja vissza, így a szerverhasználat nagyrészt a hozzáértő felhasználók egyéni preferenciáin alapulnak.

A hálózat kézi úton történő beállítása

Az hálózati interfész címének a beállítása

Important
Az IP-címek kézi úton történő beállításakor figyelembe kell venni a helyi hálózati topológiát. Az IP-címek tetszőlegesen beállíthatók, de tudni kell, hogy a konfliktusok, címütközések mind hálózati zavarokat okozhatnak.

Az enp1s0 beállítása a 192.168.0.2 címmel és a CIDR /24 alhálózattal:

root #ip address add 192.168.0.2/24 dev enp1s0

Tip
Ennek a parancsnak az eleje lerövidíthető az ip a parancsra.

Alapértelmezett útvonal beállítása

Egy interfész címének és hálózati információinak megadása beállítja a link útvonalakat, lehetővé téve a kommunikációt az adott hálózati szegmenssel (network segment):

root #ip route

192.168.0.0/24 dev enp1s0 proto kernel scope link src 192.168.0.2

Tip
Ezt a parancsot le lehet rövidíteni a ip r parancsra.

A alapértelmezett (default) útvonal a következőképpen állítható be (192.168.0.1):

root #ip route add default via 192.168.0.1

DNS beállítása

A névszerver adatait általában DHCP szolgáltatással szerezzük be, de sajátkezűleg is beállíthatóak az /etc/resolv.conf fájl nameserver bejegyzés hozzáadásával.

Warning
Ha a dhcpcd fut, akkor az /etc/resolv.conf módosításai nem maradnak meg. Az állapot a ps x | grep dhcpcd segítségével ellenőrizhető le.

A nano parancssoros szövegszerkesztő benne van a Gentoo bootolható adathordozóján, használható az /etc/resolv.conf fájl szerkesztésére a következő parancs kiadásával:

root #nano /etc/resolv.conf

A nameserver kulcsszót és a DNS-kiszolgáló IP-címét tartalmazó sorok a definíció szerinti sorrendben kerülnek lekérdezésre:

FILE /etc/resolv.confQuad9 DNS használata

nameserver 9.9.9.9
nameserver 149.112.112.112

FILE /etc/resolv.confCloudflare DNS használata

nameserver 1.1.1.1
nameserver 1.0.0.1

A DNS állapota ellenőrizhető egy domain név pingelésével:

root #ping -c 3 gentoo.org

Miután ellenőrizte a kapcsolatot, folytassa az adathordozók előkészítésével.

Bevezetés a blokktípusú eszközökbe

Blokkeszközök

Vessen egy pillantást a Gentoo Linux és általában a Linux adathordozó órientelt vonatkozásaira, beleértve a blokkeszközöket, partíciókat és Linux fájlrendszereket. Miután megértette a lemezek csínját-bínját, partíciókat és fájlrendszereket hozhat létre a telepítéshez.

Kezdésként nézzük meg a blokkeszközöket. Az SCSI és a Serial ATA meghajtók is az /dev könyvtár alatt vannak címkézve, mint például: /dev/sda, /dev/sdb, /dev/sdc stb. A modernebb számítógépeken a PCI Express alapú NVMe szilárdtestalapú lemezek esetében olyan könyvtárak találhatók, mint a /dev/nvme0n1, /dev/nvme0n2 stb.

A következő táblázat segít az olvasóknak meghatározni, hogy hol találnak egy bizonyos típusú blokkeszközt a rendszeren:

Készülék típusa	Készülék alapértelmezett elérési útvonala	Megjegyzések és megfontolások
IDE, SATA, SAS, SCSI, vagy USB flash	/dev/sda	A hardver nagyjából 2007-től kedve egészen a napjainkig létezik. Ez az elérési útvonal talán a leggyakrabban használt a Linux rendszerekben. Az ilyen típusú eszközök SATA, SCSI, USB buszon keresztül csatolhatóak fel a rendszerünkbe blokktípusú adattároló formájában. Például a legelső SATA készüléken lévő első partíciónak a teljes elérési útvonala a /dev/sda1.
NVM Express (NVMe)	/dev/nvme0n1	A legújabb szilárdtestalapú technológiát képviselő NVMe meghajtók a PCI Express buszhoz csatlakoznak, és jelenleg a piacon ezek a leggyorsabb átviteli blokksebességgel rendelkező készülékek. A 2014 körüli és újabb számítógépes rendszerek általában már támogathatják az NVMe hardvert. A legelső NVMe típusú készüléken lévő első partíció elérési útvonala a következő: /dev/nvme0n1p1.
MMC, eMMC, és SD	/dev/mmcblk0	A beágyazott MMC-eszközök, SD-kártyák és más típusú memóriakártyák hasznosak lehetnek az adattároláshoz. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok számítógépes rendszer nem engedélyezi az ilyen típusú eszközökről történő rendszerindítást. Javasoljuk, hogy egyáltalán ne használja ezeket a készülékeket aktív Linux telepítő ISO-képfájlokhoz. Fontolja meg inkább ezeknek a kártyáknak a fájlátvitelre való felhasználását, ami a tipikus tervezési szándékuk is egyben. Alternatív megoldásként ez a típusú adattároló hasznos lehet rövidtávú fájlmentések vagy pillanatképek készítéséhez.

A fenti fizikai adathordozó blokkeszközök egy absztrakt interfészt jelenítenek meg a rendszerben látható adathordozó számára. A felhasználói programok ezeket a fizikai adathordozó blokkeszközöket a rendszerben látható adathordozóval való interakciókon keresztül használhatják, anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy a fizikai adathordozók SATA, SCSI vagy valami más típusú-e. A program egyszerűen meg tudja címezni a fizikai adathordozón lévő tárhelyet mint egy csomó összefüggő, véletlenszerűen elérhető, 4096 bájtos (4K) blokkok csoportja.

Partíciós táblázatok

Bár elméletileg lehetséges nyers, particionálatlan adathordozó használata Linux rendszer elhelyezésére (például btrfs RAID létrehozásakor), ez a gyakorlatban szinte soha nem történik meg. Ehelyett az adathordozó blokkeszközöket kisebb, jobban kezelhető blokkeszközökre osztják fel. Az amd64 rendszereken ezeket partícióknak nevezzük. Jelenleg kettő szabványos particionálási technológia van használatban:

• MBR - Néha DOS adathordozó címkének is nevezik.
• GPT - Ez két rendszerindítási folyamattípushoz van kötve. Az Örökölt BIOS boot -hoz, és az UEFI boot -hoz.

GUID Partíciós Táblázat (GPT)

A GUID Partíciós Táblázat (GPT) (más néven a GPT adathordozó címke) 64 bites azonosítókat használ a partíciók azonosítására. A partícióinformációkra fenntartott hely sokkal nagyobb, mint az MBR partíciós táblázat (DOS adathordozó címke) esetében, ami ott csak 512 bájt nagyságot foglal el az adathordozón. Ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag nincs korlátozás a GPT táblázattal létrehozott adathordozó partícióinak a számában. Ezenkívül a maximális partícióméret sokkal nagyobb (majdnem 8 ZiB -- igen, zebibyte) méretű is lehet.

Ha a rendszer szoftveres interfésze az operációs rendszer és a firmware között UEFI (a BIOS helyett), akkor a GPT szinte kötelező, mivel kompatibilitási problémák merülnek fel a DOS adathordozó címkével kapcsolatban.

A GPT kihasználja az ellenőrzőösszeg-számítást és a redundanciát is. CRC32 ellenőrző összegeket hordoz, amelyek segítségével a fejlécben és a partíciós táblázatokban esetlegesen keletkező hibákat lehet észlelni, és van egy biztonsági mentésként létrehozott második GPT táblázat az adathordozó végén. Ez az biztonsági mentésként létrehozott második táblázat felhasználható az elsődleges GPT táblázat sérüléseinek a helyreállítására az adathordozó elején.

Important
Létezik néhány figyelmeztetés a GPT táblázattal kapcsolatban:

• A GPT használata BIOS-alapú számítógépen működik, de a felhasználó nem tud duál-boot opciót használni Microsoft Windows operációs rendszerrel, mivel a Microsoft Windows nem hajlandó GPT partícióról bootolni BIOS módban.
• Egyes, hibás (régi) alaplapi firmware-ek, amelyek BIOS/CSM/Örökölt módban történő rendszerindításra vannak beállítva, szintén problémákat okozhatnak a GPT címkével rendelkező adathordozókról történő rendszerindításkor.

Master boot record (MBR) vagyis DOS boot sector

A Master boot record rendszerindító szektort (más néven DOS boot szektor, DOS adathordozó címke – újabban, a GPT/UEFI beállításokkal ellentétes – Örökölt BIOS rendszerindítás) 1983-ban mutatták be először a PC DOS 2.x rendszerrel. Az MBR 32 bites azonosítókat használ a kezdő szektorhoz és a partíciók hosszához, és három partíciótípust támogat: elsődleges, kiterjesztett és logikai. Az elsődleges partíciók információi magában a fő rendszerindító rekordban vannak eltárolva – egy nagyon kicsi (általában 512 bájt méretű) helyen az adathordozó legelején. Ennek a kis helynek köszönhetően mindösszesen csak legfeljebb négy elsődleges partíció támogatására van lehetőség (például /dev/sda1 partíciótól /dev/sda4 partícióig).

Négynél több partíció támogatása érdekében az MBR egyik elsődleges partíciója megjelölhető bővített partícióként. Ez a bővített partíció ezután további logikai partíciókat (partíciókat egy partíción belül) tartalmazhat.

Important
A legtöbb alaplapgyártó továbbra is támogatja egyelőre, az MBR rendszerindító szektorokat és a hozzájuk kapcsolódó particionálási korlátozásokat örököltnek tekintik. Hacsak nem 2010 előtti hardverrel dolgozik, akkor a legjobb megoldás, ha az adathordozót a GUID Partition Table technológiával particionálja. Azoknak az olvasóknak, akiknek folytatniuk kell a beállítási típust, tudomásul kell venniük a következő információkat:

• A 2010 utáni alaplapok többsége az MBR rendszerindító szektorok használatát örökölt (támogatott, de nem ideális) rendszerindítási módnak tekinti.
• A 32 bites azonosítóhasználatnak köszönhetően az MBR partíciós táblázat nem tud 2 TiB-nél nagyobb tárterületet megcímezni.
• Hacsak nem jön létre kiterjesztett partíció, az MBR legfeljebb négy partíciót támogat.
• Ez a technológia nem biztosít tartalék rendszerindító szektort, így ha valami felülírja a partíciós táblázatot, akkor minden partíció információ el fog veszni.

Ennek ellenére az MBR és a régi BIOS rendszerindítás továbbra is használható virtualizált felhőkörnyezetekben, például az AWS-ben.

A kézikönyv szerzői a Gentoo telepítésekhez a GPT használatát javasolják, mindig amikor ez lehetséges.

Fejlett adathordozó

A hivatalos Gentoo bootolható képfájlja támogatja a Logical Volume Manager (LVM) használatát. Az LVM képes a fizikai köteteket, például partíciókat vagy adathordozókat kötetcsoportokba kombinálni. A kötetcsoportok rugalmasabbak, mint a partíciók, és RAID-csoportok vagy gyorsítótárak meghatározására használhatók gyors SSD adathordozókon a lassú HDD adathordozók számára. Bár a kézikönyv nem tárgyalja a használatát, az LVM-et a Gentoo teljes mértékben támogatja.

Alapértelmezett particionálási séma

A kézikönyv hátralévő részében kettő esetet fogunk megvitatni és elmagyarázni:

1. UEFI firmware, amely GUID partíciós táblázatú (GPT) adathordozóval rendelkezik.
2. MBR DOS/Örökölt BIOS firmware, amely MBR partíciós táblázatú adathordozóval rendelkezik.

Bár lehetséges a rendszerindítási típusok keverése és párosítása bizonyos alaplapi firmware esetében, a keverés meghaladja a kézikönyv szándékát. Amint azt korábban említettük, a modern hardverre telepített Gentoo operációs rendszerek esetében erősen ajánlott az UEFI rendszerindítás használata GPT címkés adathordozóval.

A következő particionálási sémát használjuk egyszerű példa elrendezésként.

Important
A következő táblázat első sora kizárólagos információkat tartalmaz a GPT adathordozó címkéről vagy az MBR DOS/régi BIOS adathordozó címkéről. Ha kétségei vannak, akkor folytassa a GPT táblázattal, mivel a 2010 után gyártott amd64 számítógépek általában támogatják az UEFI firmware-t és a GPT boot szektort.

Partíció	Fájlrendszer	Méret	Leírás
/dev/sda1	fat32 Az EFI rendszerpartícióhoz szükséges fájlrendszer, amely mindig GPT adathordozó címkével van társítva.	1 GiB	EFI rendszerpartíció leírása. UEFI implementációt támogató rendszer firmware -re vonatkozik. Ez jellemzően a 2010-től napjainkig gyártott rendszerekre vonatkozik.
	xfs Az MBR partíciós táblázat rendszerindító partíciójához ajánlott fájlrendszer, amelyet a DOS/Örökölt BIOS adathordozó címkére korlátozódó régebbi firmware -el együtt használnak.		MBR DOS/Örökölt BIOS boot partíció leírása. Alkalmazható a régi BIOS-al ellátott számítógép firmware -re. Az ilyen típusú rendszereket jellemzően 2010 <u>előtt</u> gyártották, és általában fokozatosan meg lett szüntetve a gyártásuk.
/dev/sda2	linux-swap	(RAM mérete) * 2	A cserepartíció (swap partíció) leírása.
/dev/sda3	xfs	Az adathordozón lévő összes többi hely A kiválasztott profil, a további partíciók (opcionális) és a rendszer célja megnehezíti a gyökér (root) fájlrendszer megfelelő méretezését, ezért a kézikönyv szerzői nem tudnak mindenre alkalmas javaslatot adni a gyökér (root) fájlrendszer partícióját illetően.</br></br> Ha a Gentoo az egyetlen operációs rendszer, amely az adathordozót használja, akkor az adathordozón lévő összes fennmaradó hely kiválasztása a legbiztonságosabb és javasolt választási lehetőség.	A gyökér (root) partíció leírása.

Ha ez az információ elegendő, akkor a haladószintű olvasó közvetlenül a tényleges particionálásra ugorhat.

Az fdisk és a parted is particionáló segédprogramok, amelyek benne vannak a hivatalos Gentoo bootolható lemezképfájlban. Az fdisk jól ismert, stabil, és mind az MBR, mind a GPT adathordozókat kezelni tudja. A parted volt az egyik első Linux blokkeszközkezelő-segédprogram, amely támogatta a GPT-partíciókat. Használható az fdisk alternatívájaként, ha az olvasó úgy kívánja, azonban a kézikönyv csak az fdisk segédprogramhoz ad utasításokat, mivel a legtöbb Linux-környezetben általánosan elérhető.

Mielőtt rátérnénk a létrehozási utasításokra, az első szakaszok részletesebben leírják, hogy miként hozhatók létre particionálási sémák, és megemlítenek néhány gyakori buktatót.

Partíciós séma megtervezése

Hány partíció és mekkora méretű?

Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.

A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.

Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:

• Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
• A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
• Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
• A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által, nosuid (a setuid biteket figyelmen kívül hagyva), noexec (a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.

A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:

• Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
• Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
• Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.

Note
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.

Mi a helyzet a swap területtel?

Ajánlások a swap méretére

RAM mérete	Felfüggesztéstámogatás?	Hibernációtámogatás?
2 GB vagy kevesebb	2 * RAM	3 * RAM
2 GB-tól 8 GB-ig	RAM mennyisége	2 * RAM
8 GB-tól 64 GB-ig	8 GB minimum, 16 maximum	1.5 * RAM
64 GB vagy nagyobb	8 GB minimum	Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció.

Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).

Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.

Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.

Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.

Mi az EFI rendszerpartíció (ESP)?

Ha a Gentoo operációs rendszert olyan számítógépre telepíti, amely UEFI-t használ az operációs rendszer indítására (a BIOS helyett), akkor elengedhetetlen, hogy létre legyen hozva egy EFI rendszerpartíció (ESP - EFI System Partition). Az alábbi utasítások tartalmazzák a létrehozás műveletéhes szükséges lépéseket. A(z) BIOS/Örökölt módban történő rendszerindításkor nincs szükség az EFI rendszerpartícióra.

Az EFI rendszerpartíciónak valamilyen FAT variánsnak kell lennie (Linux rendszereken néha vfat fájlrendszerként jelenik meg). A hivatalos UEFI specifikáció azt írja, hogy a FAT12, a FAT16 és a FAT32 fájlrendszert is felismeri az UEFI firmware-je, mégis az EFI rendszerpartícióhoz csak a FAT32 az ajánlott fájlrendszer. A particionálás után formázza az EFI rendszerpartíciót ennek megfelelően:

root #mkfs.fat -F 32 /dev/sda1

Important
Ha az EFI rendszerpartíció nem a FAT valamelyik változatával van formázva, akkor a rendszer UEFI firmware-je nem találja meg a rendszerbetöltő bootloader-t (vagy Linux kernelt), és nagy valószínűséggel nem tudja elindítani a rendszert!

Mi a BIOS boot partíció?

A BIOS rendszerindító partíció (BIOS boot partition) egy nagyon kicsi (1–2 MB méretű) partíció, amelybe a rendszerbetöltők (boot loaders), például a GRUB2, további adatokat helyezhetnek el, amelyek nem férnek el a lefoglalt tárhelyen. Kizárólag akkor van rá szükség, ha az adathordozó GPT táblázattal van formázva, de a rendszer firmware-je a GRUB2-n keresztül fog elindulni régi BIOS/MBR DOS rendszerindítási módban. Nem szükséges a megléte az adathordozón az EFI/UEFI módban történő rendszerindításkor, és nem szükséges a megléte az adathordozón az MBR/Örökölt DOS adathordozó táblázat használatakor sem. Ez az útmutató nem tartalmaz BIOS rendszerindító partíciót (BIOS boot partition).

Az adathordozó particionálása GPT táblázattal az UEFI számára

A következő részek bemutatják, hogy miként hozhatunk létre egy partícióelrendezést egyetlen GPT adathordozóhoz, amely megfelel az UEFI-specifikációnak és a felfedezhető partíciók specifikációnak (DPS). A DPS a Linux Userspace API (UAPI) csoportspecifikáció részeként biztosított specifikáció, és ajánlott a használata, de teljesen opcionális választási lehetőség. A specifikációk az fdisk segédprogram segítségével valósulnak meg, amely a sys-apps/util-linux szoftvercsomag része.

A táblázat a triviális Gentoo telepítés javasolt alapértékeit tartalmazza. További partíciók hozzáadhatók a személyes preferenciák vagy a rendszertervezési célok szerint.

Eszköz elérési útvonala (sysfs)	Csatlakoztatási pont	Fájlrendszer	DPS UUID (Type-UUID)	Leírás
/dev/sda1	/efi	vfat	c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b	EFI rendszerpartíció (ESP) leírása
/dev/sda2	Nem alkalmazható A swap nem úgy van csatlakoztatva a fájlrendszerhez, mint egy eszközfájl.	swap	0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f	Swap partíció leírása
/dev/sda3	/	xfs	4f68bce3-e8cd-4db1-96e7-fbcaf984b709	Root partíció leírása

Aktuális partícióelrendezés megtekintése

Az fdisk egy népszerű és hatékony segédprogram az adathordozó partíciókra történő felosztására. Indítsa el az fdisk segédprogramot a particionálni kívánt adathordozó megadásával (ebben a példában a fájlrendszer /dev/sda elérési útvonalán megtalálható adathordozót adjuk meg neki):

root #fdisk /dev/sda

Használja a p billentyűgombot az adathordozón lévő partícióbeállításoknak a megjelenítése érdekében:

Command (m for help):p

Disk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors
Disk model: HGST HTS721010A9
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes
I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes
Disklabel type: gpt
Disk identifier: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75

Device        Start        End    Sectors   Size Type
/dev/sda1      2048    2099199    2097152     1G EFI System
/dev/sda2   2099200   10487807    8388608     4G Linux swap
/dev/sda3  10487808 1953523711 1943035904 926.5G Linux root (x86-64)

Ebben a példában szereplő adathordozó úgy lett beállítva, hogy két Linux fájlrendszert tartalmazzon (mindegyik "Linux" partícióként van felsorolva), amelyek közül az egyik ("Linux swap"-ként) cserepartícióként van megjelölve.

Új táblázat létrehozása az adathordozón / Összes partíció eltávolítása az adathordozóról

A g billentyűgomb lenyomása azonnal eltávolítja GPT táblázatot, és értelemszerűen ezzel törlődik az összes meglévő partíció is az adathordozóról, majd létrehoz egy új GPT táblázatot (nevezik még GPT lemezcímkének is):

Command (m for help):g

Created a new GPT disklabel (GUID: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75).

Alternatív megoldásként, egy meglévő GPT adathordozó táblázat megtartásának az érdekében (tekintse meg fent a p kimenetét), fontolja meg a meglévő partíciók egyenként történő eltávolítását az adathordozóról (magából a meglévő GPT táblázatból fogjuk kitörölni a partíciókat, de a táblázat az marad). Nyomja meg a d billentyűgombot a partíció törléséhez. Például a meglévő /dev/sda1 partíció törléséhez:

Command (m for help):d

Partition number (1-4): 1

A partíció most ütemezve lett a törlésre. A partíciók listájának képernyőn történő megjelenítése során (p) már nem jelenik meg, de a partíció nem törlődik a változtatások mentéséig. Ez a viselkedés lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megszakítsa a törlési műveletet, ha hibát vétett - Ilyen esetben nyomja meg a q, majd ezt követően az Enter billentyűgombot, melynek következménye, hogy a partíció nem fog törlődni, tehát a partíciótörlés ütemezése vissza lesz vonva.

Nyomja meg többször a p billentyűgombot a partíciólista képernyőn való magjelenítéséhez, majd nyomja meg a d billentyűgombot és adja meg a partíció számát a törléshez. Végül a partíciós táblázat ki fog ürülni:

Command (m for help):p

Disk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors
Disk model: HGST HTS721010A9
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes
I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes
Disklabel type: gpt
Disk identifier: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75

Most, hogy a partíciós táblázat üres, készen állunk az új partíciók létrehozására.

EFI rendszerpartíció (ESP - EFI System Partition) létrehozása

Note
Kisebb méretű ESP rendszerpartíció létrehozására lehetőség van, de az nem ajánlott eljárás. Különösen abban az esetben nem ajánlott, ha az ESP meg lesz osztva másik operációs rendszerekkel is.

Először hozzon létre egy kis EFI rendszerpartíciót, amely szintén /efi könyvtárnéven lesz felcsatolva a fájlrendszerbe. Új partíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot, majd ezt követően az 1 billentyűgombot az első partíció kiválasztásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, győződjön meg arról, hogy az 2048 számozástól indul (mivel a 0-tól 2048-ig terjedő szabad területre később szüksége lehet a rendszertöltő bootloadernek), és nyomja meg az Enter billentyűgombot. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +1G karaktereket az 1 gibibyte nagyságú partíció létrehozásának az érdekében:

Command (m for help):n

Partition number (1-128, default 1): 1
First sector (2048-1953525134, default 2048):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2048-1953525134, default 1953523711): +1G
 
Created a new partition 1 of type 'Linux filesystem' and of size 1 GiB.
Partition #1 contains a vfat signature.

Do you want to remove the signature? [Y]es/[N]o: Y
The signature will be removed by a write command.

Jelölje meg a partíciót EFI rendszerpartícióként:

Command (m for help):t

Selected partition 1
Partition type or alias (type L to list all): 1
Changed type of partition 'Linux filesystem' to 'EFI System'.

Cserepartíció (swap partíció) létrehozása

Ezután a cserepartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd nyomja meg a2 billentyűgombot a második (/dev/sda2) partíció létrehozásának érdekében. Amikor kéri az első szektort, nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +4G értéket (vagy bármely más, a cserepartíció területhez szükséges méretet) egy 4 GiB nagyságú partíció létrehozásához.

Command (m for help):n

Partition number (2-128, default 2): 
First sector (2099200-1953525134, default 2099200): 
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2099200-1953525134, default 1953523711): +4G
 
Created a new partition 2 of type 'Linux filesystem' and of size 4 GiB.

Ezután nyomja meg a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához. Nyomja meg a 2 billentyűgombot az imént létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 19 számot a partíció típusának "Linux Swap" (tehát a "Linux cserepartíció") beállításához.

Command (m for help):t

Partition number (1,2, default 2): 2
Partition type or alias (type L to list all): 19
 
Changed type of partition 'Linux filesystem' to 'Linux swap'.

Gyökérpartíció (root partíció) létrehozása

Végül a gyökérpartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd nyomja meg a 3 billentyűgombot a harmadik (/dev/sda3) partíció létrehozásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer kéri az utolsó szektort, nyomja le ismét az Enter billentyűt, hogy létrehozzon egy partíciót, amely lefoglalja az adathordozón az összes még lefoglalatlan tárhelyet a harmadik partíció számára:

Command (m for help):n

Partition number (3-128, default 3): 3
First sector (10487808-1953525134, default 10487808):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (10487808-1953525134, default 1953523711):

Created a new partition 3 of type 'Linux filesystem' and of size 926.5 GiB..

Note
A gyökérpartíció (root partíció) típusának beállítása "Linux root (x86-64)" típusra nem szükséges, a rendszer normálisan fog működni, amennyiben az a "Linux filesystem" típusra van beállítva. A "Linux root (x86-64)" fájlrendszer-típusra történő ráállítás olyan esetekben szükséges, amikor az azt támogató rendszerbetöltő bootloder (azaz a systemd-boot) használatakor nincs szükség fstab fájlra.

A gyökérpartíció (a root partíció) létrehozása után nyomja meg a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához, a 3 billentyűgombot az imént létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 23 számot a partíció típusának "Linux Root (x86-64)" beállításához.

Command(m for help):t

Partition number (1-3, default 3): 3
Partition type or alias (type L to list all): 23

Changed type of partition 'Linux filesystem' to 'Linux root (x86-64)'

A lépések végrehajtása után a p billentyűgomb megnyomásával egy partíciós táblázat jelenik meg, amely a következőhöz hasonló:

Command (m for help):p

Disk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors
Disk model: HGST HTS721010A9
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes
I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes
Disklabel type: gpt
Disk identifier: 3E56EE74-0571-462B-A992-9872E3855D75

Device        Start        End    Sectors   Size Type
/dev/sda1      2048    2099199    2097152     1G EFI System
/dev/sda2   2099200   10487807    8388608     4G Linux swap
/dev/sda3  10487808 1953523711 1943035904 926.5G Linux root (x86-64)

Filesystem/RAID signature on partition 1 will be wiped.

Partíciók elrendezésének az elmentése az adathordozón

Nyomja meg a w billentyűgombot a partícióelrendezés mentéséhez. Az fdisk segédprogram elmenti az adathordozón a partíciók elrendezését, majd befejezi a működését:

Command (m for help):w

The partition table has been altered.
Calling ioctl() to re-read partition table.
Syncing disks.

Mivel innentől kezdve a partíciók léteznek az adathordozón, a következő lépés a telepítésben a partíciókra rárakni fájlrendszereket.

Az adathordozó particionálása MBR táblázattal a(z) BIOS/Örökölt boot számára

A következő táblázat egy ajánlott partícióelrendezést kínál triviális MBR DOS / Örökölt BIOS rendszerindítási adathordozókhoz. További partíciók hozzáadhatók a személyes preferenciák vagy a rendszertervezési célok szerint.

Device path (sysfs)	Csatolási pont	Fájlrendszer	DPS UUID (PARTUUID)	Leírás
/dev/sda1	/boot	xfs	N/A	MBR DOS / Örökölt BIOS boot partíció részletei
/dev/sda2	Nem alkalmazható A cserepartíció nem úgy van felcsatlakoztatva a fájlrendszerhez, mint egy eszközfájl.	swap	0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f	Cserepartíció részletei
/dev/sda3	/	xfs	4f68bce3-e8cd-4db1-96e7-fbcaf984b709	A gyökérpartíció részletei

Módosítsa a partíció elrendezését az Ön személyes preferenciái szerint.

Aktuális partícióelrendezés megtekintése

Indítsa el a fdisk segédprogramot az adathordozó megadásával (a példánkban a /dev/sda adathordozót használjuk):

root #fdisk /dev/sda

Használja a p billentyűgombot az adathordozón található aktuális partícióelrendezés megjelenítésének az érdekében:

Command (m for help):p

Disk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors
Disk model: HGST HTS721010A9
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes
I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes
Disklabel type: dos
Disk identifier: 0xf163b576

Device     Boot    Start        End    Sectors   Size Id Type
/dev/sda1  *        2048    2099199    2097152     1G 83 Linux
/dev/sda2        2099200   10487807    8388608     4G 82 Linux swap / Solaris
/dev/sda3       10487808 1953525167 1943037360 926.5G 83 Linux

Ez az adathordozó jelenleg úgy van beállítva, hogy két Linux fájlrendszerrel megformázott partíciót tartalmaz (mind a kettő partíció "Linux" néven szerepel), amely közül az egyik cserepartíció is egyben ("Linux swap" néven szerepel).

Új táblázat létrehozása az adathordozón / Összes partíció eltávolítása az adathordozóról

Az o billentyűgomb lenyomása azonnal eltávolítja az összes meglévő partíciót az adathordozóról, és létrehoz azon egy új MBR táblázatot (nevezik még DOS lemezcímkének is):

Command (m for help):o

Created a new DOS disklabel with disk identifier 0xf163b576.
The device contains 'gpt' signature and it will be removed by a write command. See fdisk(8) man page and --wipe option for more details.

Alternatív megoldásként, egy meglévő DOS adathordozó táblázat megtartásának az érdekében (tekintse meg fent a p kimenetét), fontolja meg a meglévő partíciók egyenként történő eltávolítását az adathordozóról (magából a meglévő DOS táblázatból fogjuk kitörölni a partíciókat, de a táblázat az marad). Nyomja meg a d billentyűgombot a partíció törléséhez. Például a meglévő /dev/sda1 partíció törléséhez:

Command (m for help):d

Partition number (1-4): 1

A partíció most ütemezve lett a törlésre. A partíciók listájának képernyőn történő megjelenítése során (p) már nem jelenik meg, de a partíció nem törlődik a változtatások mentéséig. Ez a viselkedés lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy megszakítsa a törlési műveletet, ha hibát vétett - Ilyen esetben nyomja meg a q, majd ezt követően az Enter billentyűgombot, melynek következménye, hogy a partíció nem fog törlődni, tehát a partíciótörlés ütemezése vissza lesz vonva.

Nyomja meg többször a p billentyűgombot a partíciólista képernyőn való magjelenítéséhez, majd nyomja meg a d billentyűgombot és adja meg a partíció számát a törléshez. Végül a partíciós táblázat ki fog ürülni:

Command (m for help):p

Disk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors
Disk model: HGST HTS721010A9
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes
I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes
Disklabel type: dos
Disk identifier: 0xf163b576

Az adathordozó készen áll az új partíciók létrehozására.

Boot partíció létrehozása

Először hozzon létre egy kismértékű partíciót, amely /boot könyvtárnéven lesz majd felcsatlakoztatva a fájlrendszerbe. Nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához. Ezt követően nyomja meg a p billentyűgombot az elsődleges partícióhoz, és az 1 billentyűgombot az első elsődleges partíció kiválasztásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, győződjön meg arról, hogy az 2048 számtól indul (ez szükséges lehet a rendszertöltőhöz), és nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +1G karaktereket egy 1 GiB méretű partíció létrehozásához:

Command (m for help):n

Partition type
   p   primary (0 primary, 0 extended, 4 free)
   e   extended (container for logical partitions)
Select (default p): p
Partition number (1-4, default 1): 1
First sector (2048-1953525167, default 2048):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2048-1953525167, default 1953525167): +1G

Created a new partition 1 of type 'Linux' and of size 1 GiB.

Jelölje meg a partíciót bootable-ként az a billentyűgomb, majd az Enter billentyűgomb lenyomásával (Ezáltal lehet majd róla operációs-rendszert indítani):

Command (m for help):a

Selected partition 1
The bootable flag on partition 1 is enabled now.

Megjegyzés: Ha egynél több partíció áll rendelkezésre az adathordozón, akkor azt a partíciót kell kiválasztani, amelyet rendszerindítóként (bootolóként) kell megjelölni.

Cserepartíció (swap partíció) létrehozása

Ezután a cserepartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához, majd a p billentyűgombot. Ezt követően nyomja meg a 2 billentyűgombot a második elsődleges partíció (/dev/sda2) létrehozásához. Amikor a rendszer kéri az első szektort, nyomja meg az Enter billentyűt. Amikor a rendszer az utolsó szektort kéri, írja be a +4G értéket (vagy bármely más, a csereterülethez szükséges méretet), hogy létrehozzon egy 4 GB-os partíciót.

Command (m for help):n

Partition type
   p   primary (1 primary, 0 extended, 3 free)
   e   extended (container for logical partitions)
Select (default p): p
Partition number (2-4, default 2): 2
First sector (2099200-1953525167, default 2099200):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (2099200-1953525167, default 1953525167): +4G
 
Created a new partition 2 of type 'Linux' and of size 4 GiB.

Miután mindez megtörtént, nyomja meg a t billentyűgombot a partíció típusának beállításához. Nyomja meg a 2 billentyűgombot az imént létrehozott partíció kiválasztásához, majd írja be a 82 számot a partíció "Linux Swap" típusúra történő beállításához.

Command (m for help):t

Partition number (1,2, default 2): 2
Hex code (type L to list all codes): 82

Changed type of partition 'Linux' to 'Linux swap / Solaris'.

Gyökérpartíció (root partíció) létrehozása

Végül a gyökérpartíció létrehozásához nyomja meg az n billentyűgombot egy új partíció létrehozásához. Ezután nyomja meg a p és a 3 billentyűgombot a harmadik elsődleges partíció (/dev/sda3) létrehozásához. Amikor a segédprogram az első szektor megadását kéri, nyomja meg az Enter billentyűgombot. Amikor a rendszer kéri az utolsó szektort, nyomja le ismét az Enter billentyűt, hogy létrehozzon egy partíciót, amely lefoglalja az adathordozón az összes még lefoglalatlan tárhelyet a harmadik partíció számára:

Command (m for help):n

Partition type
   p   primary (2 primary, 0 extended, 2 free)
   e   extended (container for logical partitions)
Select (default p): p
Partition number (3,4, default 3): 3
First sector (10487808-1953525167, default 10487808):
Last sector, +/-sectors or +/-size{K,M,G,T,P} (10487808-1953525167, default 1953525167):

Created a new partition 3 of type 'Linux' and of size 926.5 GiB.

Ezen lépések elvégzése után a p billentyűgomb megnyomását követően egy ehhez hasonló partíciós táblázat fog megjelenni:

Command (m for help):p

Disk /dev/sda: 931.51 GiB, 1000204886016 bytes, 1953525168 sectors
Disk model: HGST HTS721010A9
Units: sectors of 1 * 512 = 512 bytes
Sector size (logical/physical): 512 bytes / 4096 bytes
I/O size (minimum/optimal): 4096 bytes / 4096 bytes
Disklabel type: dos
Disk identifier: 0xf163b576

Device     Boot    Start        End    Sectors   Size Id Type
/dev/sda1  *        2048    2099199    2097152     1G 83 Linux
/dev/sda2        2099200   10487807    8388608     4G 82 Linux swap / Solaris
/dev/sda3       10487808 1953525167 1943037360 926.5G 83 Linux

Partíciók elrendezésének az elmentése az adathordozón

Nyomja meg a w billentyűgombot a partícióelrendezés adathordozóra történő ráírásához. Ezen művelet sikeres befejeztével a fdisk szoftver befejezi a futását:

Command (m for help):w

The partition table has been altered.
Calling ioctl() to re-read partition table.
Syncing disks.

Itt az ideje, hogy fájlrendszereket helyezzünk el a partíciókon.

Fájlrendszerek létrehozása

Warning
SSD vagy NVMe adathordozó használatakor bölcs dolog ellenőrizni a firmware-frissítéseket. Különösen egyes Intel SSD adathordozók (600p és 6000p) firmware-frissítést igényelnek az XFS I/O használati minták által okozott lehetséges adatsérülések miatt. A probléma a firmware szintjén van, és nem az XFS fájlrendszer hibája. A smartctl segédprogram segíthet az adathordozzó eszköz modelljének és firmware-verziójának ellenőrzésében.

Bevezetés

Most, hogy a partíciók elkészültek, ideje fájlrendszert helyezni rájuk. A következő részben a Linux által támogatott különféle fájlrendszereket ismertetjük. Azok az olvasók, akik már tudják, hogy melyik fájlrendszert fogják használni, folytathatják a Fájlrendszer rárakása egy partícióra című bekezdéssel. A többi felhasználónak érdemes továbbolvasniuk, hogy megismerjék az alkalmazható fájlrendszereket...

Fájlrendszerek

A Linux több tucat fájlrendszert támogat, bár ezek közül sokat csak meghatározott célokra érdemes telepíteni. Nem mindegyik fájlrendszer tekinthetők stabilnak az architektúrán. Javasoljuk, hogy tájékozódjon a fájlrendszerekről és azok támogatási állapotáról, még mielőtt egy kísérleti állapotban lévőt választana az Ön által fontosnak ítélt partíciókhoz. Az XFS fájlrendszer univerzálisan ajánlott, mert minden platformra kiterjed. Az alábbi egy nem teljes lista:

XFS

Fájlrendszer metaadat-naplózással, amely robusztus funkciókkal rendelkezik, és a méretezhetőségre van optimalizálva. Folyamatosan frissítik, hogy modern funkciókat is tartalmazzon. Az egyetlen hátrány, hogy az XFS-partíciók még nem zsugoríthatók, bár ezen dolgoznak. Az XFS különösen támogatja a reflinkeket és a Copy on Write (CoW) funkciót, ami különösen hasznos a Gentoo rendszereken a számos fordítás miatt, amit a felhasználók végeznek. Az XFS az ajánlott modern, minden célra használható, minden platformon elérhető fájlrendszer. Legalább 300 MB méretű partíciót igényel.

ext4

Az Ext4 egy megbízható, általános célú, minden platformon használható fájlrendszer, bár hiányoznak belőle a modern funkciók, mint például a reflinkek.

VFAT

Más néven FAT32, támogatott a Linux által, de nem támogatja a szabványos UNIX jogosultságbeállításokat. Főként más operációs rendszerekkel (például Microsoft Windows vagy Apple macOS) való együttműködésre/cserére használják, de szükségszerű bizonyos rendszerindító firmware-ekhez (például UEFI-hez) is. Az UEFI rendszerek felhasználóinak egy EFI System Partition partíciót kell VFAT formátumban létrehozniuk a rendszerindításhoz.

btrfs

Új generációs fájlrendszer. Fejlett funkciókat kínál, mint például pillanatképek készítése, ellenőrzőösszegek alapján történő öngyógyítás, átlátható tömörítés, alhálózatok és integrált RAID. Az 5.4.y előtti kernellel rendelkező verziók nem garantáltan biztonságosak a btrfs termelési környezetben való használatához, mivel a súlyos problémákra vonatkozó javítások csak az LTS kernelágak újabb kiadásaiban találhatók meg. A RAID 5/6 és a kvótacsoportok minden btrfs verziónál nem biztonságosak.

F2FS

A Flash-Friendly File System-et eredetileg a Samsung hozta létre NAND flash memóriákhoz való használatra. Jó választás lehet, ha a Gentoo-t microSD kártyákra, USB meghajtókra vagy más flash-alapú tárolóeszközökre telepítik.

NTFS

Ez a "New Technology" fájlrendszer a Microsoft Windows zászlóshajó fájlrendszere a Windows NT 3.1 óta. Hasonlóan a VFAT-hoz, nem tárol UNIX jogosultságbeállításokat vagy a BSD vagy Linux megfelelő működéséhez szükséges kiterjesztett attribútumokat, ezért a legtöbb esetben nem szabad gyökérfájlrendszerként használni. Csak és kizárólag interoperabilitásra vagy adatcserére használható a Microsoft Windows rendszerekkel (kiemelten a "csak" hangsúlyozásával).

ZFS Important: A ZFS tárak kizárólag az admincd és a LiveGUI ISO-ken hozhatók létre. További információért tekintse meg a ZFS/rootfs oldalt.

Következő generációs fájlrendszer, amelyet Matthew Ahrens és Jeff Bonwick hozott létre. Néhány kulcsfontosságú elképzelés alapján tervezték: a tárolás kezelése legyen egyszerű, a redundanciát a fájlrendszernek kell kezelnie, a fájlrendszereket soha ne kelljen javítás miatt offline állapotba helyezni, a legrosszabb forgatókönyvek automatizált szimulációja a kód kiadása előtt fontos, és az adatintegritás kiemelt jelentőségű.

A fájlrendszerekkel kapcsolatban bővebb információkat talál, ha elolvassa a közösség által karbantartott Fájlrendszer nevű cikket.

Fájlrendszer rárakása egy partícióra

Note
Kérjük, győződjön meg a számítógép újraindítása előtt, hogy az emerge segítségével valóban fel lett telepítve a kiválasztott fájlrendszerhez tartozó, (felhasználótérben működő, segédprogramokat tartalmazó) szoftvercsomag. A telepítési folyamat végén egy emlékeztető jelenik meg erre vonatkozólag.

Már előre elkészítve (minden lehetséges fájlrendszerhez) rendelkezésre állnak olyan felhasználói térben működő segédprogramok, amelyek segítségével egy partíción vagy egy köteten létre tudunk hozni fájlrendszert. Az egyes fájlrendszerekkel kapcsolatos további információkért kattintson a fájlrendszer nevére az alábbi táblázatban:

Filesystem	Létrehozási parancs	Elő környezeten belül?	Szoftvercsomag
XFS	mkfs.xfs	Igen	sys-fs/xfsprogs
ext4	mkfs.ext4	Igen	sys-fs/e2fsprogs
VFAT (FAT32, ...)	mkfs.vfat	Igen	sys-fs/dosfstools
btrfs	mkfs.btrfs	Yes	sys-fs/btrfs-progs
F2FS	mkfs.f2fs	Igen	sys-fs/f2fs-tools
NTFS	mkfs.ntfs	Igen	sys-fs/ntfs3g
ZFS	zpool create ...	Nem	sys-fs/zfs

Important
A kézikönyv az Ön fizikai adathordozóján új partíciók létrehozását javasolja a telepítési folyamat részeként. Fontos megjegyezni, hogy minden mkfs parancs futtatása törli a már meglévő partíciókon lévő (Önnek esetleg nagyon értékes) adatokat. Amennyiben szükséges, akkor Ön még az új fájlrendszerek létrehozása előtt győződjön meg arról, hogy a mostani fájlrendszereken lévő adatokról biztonsági másolat készült.

Például ahhoz, hogy a gyökérpartíció (tehát a root partíció) (/dev/sda3) fájlrendszertípusa xfs legyen, ahogy a partíciókészítés példa szerkezetében is szerepel, Önnek a következő parancsokat kell futtatnia:

root #mkfs.xfs /dev/sda3

EFI rendszerpartíciónak a fájlrendszere

Az EFI rendszerpartíciót (/dev/sda1) FAT32 fájlrendszertípusúra kell formázni:

root #mkfs.vfat -F 32 /dev/sda1

Örökölt BIOS rendszerindító partíciónak a fájlrendszere

A régebbi, MBR/DOS adathordozó partíciós táblázattal ellátott BIOS-on keresztül induló rendszerek bármilyen, a rendszerbetöltő által támogatott fájlrendszert használhatnak.

Például XFS fájlrendszerrel történő formázáshoz futtassa a következő parancsot:

root #mkfs.xfs /dev/sda1

Kicsi ext4 partíciók

Ha Ön egy kicsi méretű partíción (kevesebb, mint 8 GiB) ext4 fájlrendszert szeretne használ, akkor a fájlrendszert a megfelelő beállításokkal kell létrehozni, hogy az elegendő inode-okat foglalhasson le. Ezt a -T small opcióval lehet megadni:

root #mkfs.ext4 -T small /dev/<device>

Ezzel megnégyszerezi az adott fájlrendszer inode-jainak a számát, mivel a "bytes-per-inode" 16 kB-onként 4 kB-ra csökken.

A swap (lapozásra használt) partíció aktiválása

Az mkswap parancs szolgál a swap partíciók létrehozásához:

root #mkswap /dev/sda2

Note
Innentől folytatható az a rendszertelepítés, amely korábban el lett kezdve, de a telepítési folyamat nem let végig befejezve. Használja ezt a hivatkozást állandó hivatkozásként: A telepítés folytatása itt kezdődik.

A swap partíciót aktiválni is kell. Használja a swapon parancsot:

root #swapon /dev/sda2

Ez az 'aktiválás' azért szükséges most, mert a swap partíciót újonnan hozzuk létre a Live ISO telepítőkörnyezetben. A rendszer újraindítása után mindaddig, amíg a swap partíció megfelelően van definiálva az fstab fájlban vagy más csatolási mechanizmusban, a swap terület automatikusan fog aktiválódni.

A gyökérpartíció (root partíció) felcsatolása

Előfordulhat, hogy bizonyos Live ISO telepítőkörnyezetekből hiányzik a javasolt csatolási pont a Gentoo gyökérpartíciójához (/mnt/gentoo), vagy hiányzik a particionálási szakaszban létrehozott további partíciók csatolási pontja:

root #mkdir --parents /mnt/gentoo

Az mkdir paranccsal folytassa az előző lépések során létrehozott (egyéni) partíció(k)hoz szükséges további felcsatolási pontok létrehozását.

A felcsatolási pontok létrehozását követően ideje elérhetővé tenni a partíciókat a mount paranccsal.

Csatolja fel a gyökérpartíciót (a root partíciót):

root #mount /dev/sda3 /mnt/gentoo

Ha EFI rendszerpartícióval rendelkező operációs rendszer telepítést végzünk, akkor az EFI rendszerpartíciót fel kell csatolni a gyökérpartíció alá a fájlrendszerben:

root #mkdir --parents /mnt/gentoo/efi

Szükség szerint folytassa a további (egyéni) partíciók felcsatolását a fájlrendszerbe a mount paranccsal.

Note
Ha a /tmp/ könyvtárnak külön partíción kell lennie, akkor a felcsatolás után mindenképpen módosítsa a hozzá tartozó jogosultságokat:

root #chmod 1777 /mnt/gentoo/tmp

Ugyanez érvényes a /var/tmp könyvtárra is.

Később az utasításokban a proc fájlrendszer (a kernellel kapcsolatban álló virtuális interfész) és a többi kernel pszeudofájlrendszer lesz felcsatolva. Először viszont még a Gentoo-stage fájlt ki kell csomagolnunk.

Egy fokozat (stage) fájl kiválasztása

Tip
A támogatott architektúrákon az asztali (grafikus) operációs rendszer környezetet megcélzó felhasználók számára javasolt egy olyan telepítő fokozat (stage) fájl használata, amelynek nevében szerepel a desktop (asztali) kifejezés. Ugyanis, ezek a telepítőfájlok olyan programcsomagokat már előre tartalmaznak, mint a sys-devel/llvm és dev-lang/rust-bin, valamint olyan USE jelölőzászló hangolást is tartalmaznak, amelyek nagymértékben javítják a feltelepítési időt.

A fokozat (stage) fájl a Gentoo telepítőmagjaként működik. A Stage fájlokat a Catalyst segítségével a Release Engineering Team generálja. A fokozat (stage) fájlok meghatározott profilokon alapulnak, és szinte egy teljes értékű operációs rendszert tartalmaznak.

A fokozat (stage) fájl kiválasztásakor fontos, hogy Ön egy olyan profillal rendelkezőt válasszon, amely megfelel a kívánt operációsrendszer-típusnak.

Important
Noha lehetségesek a jelentős profilmódosítások a telepítés után, a váltás jelentős erőfeszítést és megfontolást igényel, és nem tartozik a jelen telepítési kézikönyv hatálya alá. Az init-rendszerek váltása nehéz, de például a no-multilib-ről a multilib-re való váltás is széles körű Gentoo és alacsony szintű eszközlánc-ismereteket igényel.

Tip
A legtöbb felhasználónak nem kell használnia a 'speciális' tarball opciókat. Ezek nem szokványos vagy fejlett szoftver illetve hardverkonfigurációkhoz valóak.

OpenRC

Az OpenRC egy függőségalapú init-rendszer (amely a kernel elindulása után a rendszerszolgáltatások indításáért felelős), amely fenntartja a kompatibilitást a rendszer által biztosított init programmal, amely általában a /sbin/init helyen található. Ez a Gentoo natív és eredeti init-rendszere, de néhány más Linux disztribúció és BSD rendszer is telepíti.

Az OpenRC alapértelmezés szerint nem helyettesíti a /sbin/init fájlt, és 100%-ban kompatibilis a Gentoo init szkriptekkel. Ez azt jelenti, hogy megoldást találhatunk a Gentoo ebuild szoftvertárolóban lévő több tucat szolgáltatás futtatására.

systemd

A systemd egy modern SysV-stílusú init és rc helyettesítő Linux rendszerek számára. A Linux disztribúciók többsége elsődleges init rendszerként használja. A systemd a Gentoo-n teljes mértékben támogatott, és a rendeltetésének megfelelően működik. Ha úgy tűnik, hogy a kézikönyvben valami hiányzik a systemd telepítési útmutatójából, akkor tekintse át a systemd cikket, mielőtt támogatást kérne.

Multilib (32 bit és 64 bit)

Note
Nem minden architektúra rendelkezik multilib opcióval. Sokan csak natív kóddal futnak. A multilib leggyakrabban az amd64 architektúrára vonatkozik.

A multilib profil lehetőség szerint 64 bites könyvtárakat használ, és csak akkor tér vissza a 32 bites verziókra, ha a kompatibilitás feltétlenül szükséges. Ez egy kiváló lehetőség a legtöbb telepítéshez, mert nagy fokú rugalmasságot biztosít a jövőbeni testreszabáshoz.

Tip
A multilib célpontok használata megkönnyíti a későbbi profilváltást a no-multilib profillal rendelkezőhöz képest.

No-multilib (tisztán csak 64 bit)

Warning
Azok az olvasók, akik most kezdik használni a Gentoo operációs rendszert, ne válasszák a no-multilib .tar tömörített fájlt, hacsak nem feltétlenül szükséges. A no-multilib rendszerről a multilib rendszerre való áttérés a Gentoo és az mélyebb szintű eszközlánc rendkívül részletes ismeretét kívánja meg (ez még valószínűleg, a Toolchain fejlesztőinket is egy kicsit megborzongatja). Nem a gyenge szívűeknek való, és túlmutat ezen útmutató hatókörén.

Ha az operációs rendszer alapjául egy no-multilib .tar tömörített fájlt választ, akkor teljes 64 bites operációs rendszer környezetet biztosít – 32 bites szoftverektől mentesen. Ez gyakorlatilag megterhelővé teszi a multilib profilokra váltás lehetőségét, bár technikailag még mindig lehetséges.

Fokozat (stage) fájl letöltése

A fokozat (stage) fájl letöltése előtt az aktuális könyvtárat a telepítéshez használt mount helyére kell beállítani:

root #cd /mnt/gentoo

Dátum és idő beállítása

A fokozat (stage) tömörített .tar fájlokat általában HTTPS használatával szerzik be a felhasználók, amely viszonylag pontos rendszeridőt igényel. Az óra pontatlansága megakadályozhatja a letöltések működését, és előre nem látható hibákat okozhat, ha a telepítés után jelentős mértékben módosítják a rendszeridőt.

Az aktuális dátum és idő a date parancs segítségével ellenőrizhető:

root #date

Mon Oct  3 13:16:22 PDT 2021

Ha a megjelenített dátum/idő néhány percnél pontatlanabb, akkor frissíteni kell az alábbi módszerek valamelyikével.

Automatikus

Az NTP használata az óraeltolódás korrigálására általában egyszerűbb és megbízhatóbb, mint a rendszeróra manuális úton történő beállítása.

A chronyd program, amely a net-misc/chrony szoftvercsomag része, használható a rendszeróra UTC-re történő frissítésére a következő parancs kiadásával:

root #chronyd -q

Important
A működő Valós Idejű Óra (RTC - Real-Time Clock) nélküli rendszereknek minden rendszerindításkor és azt követően rendszeres időközönként szinkronizálniuk kell a rendszerórát. Ez hasznos az RTC-vel rendelkező rendszerek számára is, mivel a számítógép akkumulátora lemerülhet, és az óraeltérés megnövekedhet.

Warning
A szabványos NTP forgalom nincs hitelesítve, ezért fontos ellenőrizni a hálózaton keresztül kapott időadatokat.

Manuális

Amikor az NTP hozzáférés nem elérhető, a date parancs használható a rendszeróra manuális beállítására.

Note
Az UTC idő ajánlott minden Linux rendszerhez. Később meghatározásra kerül egy rendszeridőzóna, amely megváltoztatja az eltolást, amikor a dátum megjelenik.

A következő argumentumformátumot használják az idő beállítására: MMDDhhmmYYYY szintaxis (Month, Day, hour, minute és Year).

Például, hogy az időpontot október 3, 13:16-ra állítsuk be 2021-ben, akkor használja következő parancsot:

root #date 100313162021

Grafikus böngészők

Azok a felhasználók, akik teljesen grafikus webböngészőt használnak, könnyedén kimásolhatják a fokozat (stage) fájl URL-jét a fő weboldal letöltés aloldaláról. Egyszerűen válassza ki a megfelelő fület, kattintson jobb gombbal a fokozat (stage) fájl hivatkozására, majd válassza ki a Hivatkozás másolása opciót a hivatkozás vágólapra másolásához, majd a parancssorban illessze be a hivatkozást a wget segédprogramhoz a fokozat (stage) fájl letöltésének érdekében:

root #wget <PASTED_STAGE_FILE_URL>

Parancssorban működő böngészők

A hagyományosabb olvasók vagy a 'régi motoros' Gentoo felhasználók, akik kizárólag parancssorból dolgoznak, inkább a links (www-client/links) nevű, nem grafikus, menü-vezérelt böngészőt szokták használni. A szakaszfájl (stage file) letöltésének érdekében böngésszen a Gentoo tükörszerver listáján a következőképpen:

root #links https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

Annak érdekében, hogy a links használatakor a HTTP proxy legyen használva, adja meg a -http-proxy opciónak a proxy URL címét:

root #links -http-proxy proxy.server.com:8080 https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

A links mellett létezik a lynx (www-client/lynx) böngésző is. A links böngészőhöz hasonlóan ez is egy nem grafikus böngésző, de nem menüvezérelt.

root #lynx https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

Ha egy proxy-t kell meghatározni, akkor exportálja a http_proxy és/vagy ftp_proxy változókat:

root #export http_proxy="http://proxy.server.com:port"

root #export ftp_proxy="http://proxy.server.com:port"

A tükörszerver listában válasszon egy közeli tükörszervert. Általában elegendőek a HTTP türkszerverek, de más protokollok is elérhetők. Lépjen a releases/amd64/autobuilds/ könyvtárba. Itt az összes elérhető fokozat (stage) fájl megjelenik (lehet, hogy az egyes alcsoport-architektúrák nevét viselő alkönyvtárakban vannak tárolva). Válasszon ki egyet, és nyomja meg a d billentyűgombot a letöltéshez.

A fokozat (stage) fájl letöltésének befejezése után lehetőség van a fájl integritásának ellenőrzésére és a tartalom érvényesítésére. Az érdeklődők folytassák a következő szakaszt.

Azok, akiket nem érdekel a fokozat (stage) fájl ellenőrzése és érvényesítése, bezárhatják a parancssori böngészőt a q billentyűgomb megnyomásával, és közvetlenül továbbléphetnek a fokozat (stage) .tar fájl kitömörítése részhez.

Ellenőrzés és érvényesítés

Note
A legtöbb fokozat (stage) fájl most már kifejezetten az init rendszer típusával van a végén megjelölve (openrc vagy systemd), bár néhány architektúra esetében ez még mindig hiányozhat.

Mint a minimal telepítő CD-k esetében, itt is elérhetők további letölthető fájlok a fokozat (stage) fájl ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez. Bár ezek a lépések kihagyhatók, a fájlokat azoknak a felhasználóknak biztosítjuk, akik törődnek a nemrég letöltött fájl(ok) integritásával. Az extra fájlok a tükörszerverek gyökérkönyvtára alatt találhatóak. Keresse meg a hardverarchitektúra és a rendszerprofil megfelelő helyét, és töltse le a megfelelő .CONTENTS.gz, .DIGESTS, és .sha256 fájlokat.

root #wget https://distfiles.gentoo.org/releases/

• .CONTENTS.gz - Egy tömörített .gz fájl, amely tartalmazza a fokozat (stage) fájlban lévő összes fájl listáját.
• .DIGESTS - Többféle kriptográfiai hash algoritmust használó ellenőrzőösszegeket tartalmaz a fokozat (stage) fájlhoz.
• .sha256 - PGP által aláírt SHA256 ellenőrzőösszeget tartalmaz a fokozat (stage) fájlhoz. Ez a fájl nem biztos, hogy minden fokozat (stage) fájlhoz elérhető a letöltésre.

A kriptográfiai eszközök és segédprogramok, mint például az openssl, sha256sum, vagy sha512sum, használhatóak a .DIGESTS fájlban megadott ellenőrzőösszegek összehasonlítására.

Az SHA512 ellenőrzőösszeg ellenőrzéséhez az openssl segítségével:

root #openssl dgst -r -sha512 stage3-amd64-<release>-<init>.tar.xz

A dgst utasítja az openssl parancsot, hogy használja a Message Digest alparancsot, a -r kiírja az összegző kimenetet a coreutils formátumban, és a -sha512 kiválasztja a SHA512 összegzést.

A BLAKE2B512 ellenőrzőösszeg ellenőrzéséhez az openssl segítségével:

root #openssl dgst -r -blake2b512 stage3-amd64-<release>-<init>.tar.xz

Hasonlítsa össze az ellenőrzőösszeg parancsok kimenetét a .DIGESTS fájlban található hash és fájlnév párjaival. A párosított értékeknek meg kell egyezniük az ellenőrzőösszeg parancsok kimenetével, ellenkező esetben a letöltött fájl sérült, és törölni kell, majd újra le kell tölteni.

Az SHA256 hash ellenőrzéséhez egy kapcsolódó .sha256 fájlból a sha256sum segédprogram használatával:

root #sha256sum --check stage3-amd64-<release>-<init>.tar.xz.sha256

A --check opció utasítja a sha256sum segédprogramot, hogy olvassa el a várt fájlok és a hozzájuk tartozó hash értékek listáját, majd minden helyesen kiszámított fájlhoz társított "OK" szöveget, illetve a nem megfelelő fájlokhoz társított "FAILED" szöveget jelenítse meg.

Ahogyan az ISO fájl esetében, a tar.xz fájl kriptográfiai aláírása is ellenőrizhető a gpg segítségével, hogy megbizonyosodjunk, a tömörített tar.xz fájlon semmilyen manipuláció nem történt.

Hivatalos Gentoo bootolható live képfájlok esetén a sec-keys/openpgp-keys-gentoo-release szoftvercsomag biztosítja a PGP aláíró kulcsokat az automatizált kiadásokhoz. A kulcsokat először importálni kell a felhasználó munkamenetébe, hogy azok hitelesítésre használhatóak legyenek.

root #gpg --import /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc

Minden nem hivatalos bootolható live képfájl számára, amelyek a bebootolt live környezetükben a gpg és wget programokat kínálják, letölthető és importálható a Gentoo kulcsokat tartalmazó csomag:

root #wget -O - https://qa-reports.gentoo.org/output/service-keys.gpg | gpg --import

Ellenőrizze a .tar tömörített fájlt és opcionálisan a kapcsolódó ellenőrzőösszeg fájlok aláírását:

root #gpg --verify stage3-amd64-<release>-<init>.tar.xz.asc

root #gpg --verify stage3-amd64-<release>-<init>.tar.xz.DIGESTS

root #gpg --verify stage3-amd64-<release>-<init>.tar.xz.sha256

Ha a hitelesítés sikeres, akkor a "Good signature from" szöveg fog megjelenni az előző parancs(ok) kimenetében.

Az OpenPGP kulcsok ujjlenyomatai, amelyeket a kiadási média aláírására használnak, megtalálhatóak a kiadási média aláírások oldalán.

Egy fokozat (stage) fájl telepítése

Miután a fokozat (stage) fájl le lett töltve és ellenőrizve lett, ezt követően a .tar.xz tömörített fájl végre kicsomagolható a tar parancs segítségével.

root #tar xpvf stage3-*.tar.xz --xattrs-include='*.*' --numeric-owner -C /mnt/gentoo

Kibontás előtt ellenőrizze az opciókat:

• x extract, utasítja a tar parancsot az tömörített fájl tartalmának a kibontására.
• p preserve permissions, megőrzi az tömörített fájlban lévő fájlokon és könyvtárakon rajta lévő jogosultágokat.
• v verbose output, részletes kimenet.
• f file, megadja a tar parancsnak a bemeneti tömörített fájlnevet.
• --xattrs-include='.' Megőrzi az tömörített fájlban tárolt összes névtér kiterjesztett attribútumait.
• --numeric-owner Biztosítja, hogy a tömörített fájlból kicsomagolt fájlok felhasználói és csoportazonosítói megegyezzenek a Gentoo kiadási mérnöki csapata által szándékoltakkal (még akkor is, ha a kalandosabb kedvű felhasználók nem a hivatalos Gentoo live ISO-ba bebootolt környezeteket használják a telepítési folyamat során).

Most, hogy a fokozat (stage) fájl ki lett csomagolva, folytassa a kódfordítási beállításoknak a szerkesztésével.

Kódfordítási opciók beállítása

Bevezetés

A rendszer optimalizálásához be lehet állítani olyan változókat, amelyek befolyásolják a Portage, Gentoo hivatalosan támogatott szoftvercsomag-kezelőjének a működését. Mindezek a változók beállíthatók környezeti változóként az (export parancs használatával), de az export paranccsal történő beállítás nem lesz állandó.

Note
Technikailag a változók exportálhatók a shell profilján vagy az rc fájljain keresztül, de ez nem a legjobb gyakorlat az alapvető rendszer-adminisztrációhoz.

A Portage szoftvercsomag-kezelő a make.conf fájlt olvassa be a futása közben, ami a fájlban tárolt értékektől függően megváltoztatja a Portage futási viselkedését. A make.conf fájl a Portage szoftvercsomag-kezelő elsődleges beállító fájljának tekinthető, ezért a tartalmát körültekintően kezelje.

Tip
Az összes lehetséges változó megjegyzésekkel ellátott listája a következő helyen található: /mnt/gentoo/usr/share/portage/config/make.conf.example. További dokumentáció a make.conf fájlról a man 5 make.conf parancs futtatásával érhető el.

A sikeres Gentoo telepítéshez csak az alább említett változókat kell beállítani.

Indítson el egy szövegszerkesztőt (ebben az útmutatóban a nano szövegszerkesztőt használjuk) a későbbiekben tárgyalt optimalizálási változók módosításához.

root #nano /mnt/gentoo/etc/portage/make.conf

A make.conf.example fájl alapján egyértelmű, hogy miként kell felépíteni a fájlt: a megjegyzés sorok # karakterrel kezdődnek, míg a többi sor változókat határoz meg a VÁLTOZÓNEVE="értéke" szintaxissal. Ezek közül néhány változóról a következő szakaszban lesz szó.

CFLAGS és CXXFLAGS

A CFLAGS és a CXXFLAGS változó határozza meg a GCC forráskód-fordító optimalizálási-zászlóit a C és C++ fordításokat illetően. Habár ezek a zászlók itt általánosan vannak meghatározva, a maximális teljesítmény érdekében minden programhoz külön kellene optimalizálni őket. Az ok, amiért itt most így történik, az az, hogy minden program más. Azonban ez nem kezelhető, ezért ezeknek a zászlóknak a meghatározása a make.conf fájlban van.

A make.conf fájlban meg kell határozni azokat az optimalizálási beállításokat, amelyek általában a legérzékenyebbé teszik a rendszert. Ne helyezzen kísérleti beállításokat ebbe a változóba, a túlzott optimalizálás programok hibás működését okozhatja (összeomlás, vagy még rosszabb, meghibásodás).

A kézikönyv nem magyarázza el az összes lehetséges optimalizálást. Ezek megértéséhez olvassa el a GNU online kézikönyvet vagy az gcc infó oldalát (info gcc). A make.conf.example fájl maga is rengeteg példát és információt tartalmaz, ne felejtse el ezt is elolvasni.

Az első beállítás a -march= vagy -mtune= zászló, amely megadja a célarchitektúra nevét. A lehetséges opciók a make.conf.example fájlban vannak leírva (megjegyzésként). Egy gyakran használt érték a native, mivel ez azt mondja a kódfordítónak, hogy válassza ki az aktuális rendszer (amin a felhasználók a Gentoo rendszert telepítik) célarchitektúráját.

A második a -O zászló (ez nagy O betű, nem nulla), amely meghatározza a gcc optimalizálási osztály zászlóját. Lehetséges osztályok: s (méret-optimalizált), 0 (nulla - nincs optimalizálás), 1, 2 vagy akár 3 a gyorsabb optimalizálási zászlókhoz (minden osztály ugyanazokat a zászlókat tartalmazza, mint az előző, plusz néhány extrát). Az ajánlott alapértelmezés a -O2. A -O3 használata rendszer szintjén problémákat okozhat, ezért azt javasoljuk, hogy maradjon a -O2 használatánál.

Egy másik népszerű optimalizálási zászló a -pipe (csöveket használ ideiglenes fájlok helyett a fordítás különböző szakaszai közötti kommunikációhoz). Nincs hatása a generált programkódra, de több memóriát használ. Alacsony memóriájú rendszereken előfordulhat, hogy a gcc kódfordítása összeomlik. Ebben az esetben ne használja ezt a zászlót.

A -fomit-frame-pointer használata (ami nem tartja a keretmutatót egy regiszterben azoknál a funkcióknál, amelyeknek nincs szükségük rá) komoly következményekkel járhat az alkalmazások hibakeresésénél.

Amikor a CFLAGS és a CXXFLAGS változók meghatározásra kerülnek, kombinálja a különböző optimalizálási zászlókat egyetlen szövegbe. A tömörített fokozat (stage) fájlban található alapértelmezett értékek általában elég jók. Az alábbi csak egy példa:

CODE Példa a CFLAGS és a CXXFLAGS változóra

# Compiler flags to set for all languages
COMMON_FLAGS="-march=native -O2 -pipe"
# Use the same settings for both variables
CFLAGS="${COMMON_FLAGS}"
CXXFLAGS="${COMMON_FLAGS}"

Tip
Habár a GCC optimalizálás cikk több információval szolgál arról, hogy miként befolyásolhatják a különböző kódfordítási beállítások a rendszert, a Safe CFLAGS cikk praktikusabb kiindulópont lehet a kezdők számára a rendszerük optimalizálásának az érdekében.

RUSTFLAGS

Számos programot ma már Rust nyelven írnak, amelynek megvan a saját optimalizálási módja. Alapértelmezés szerint a Rust minden kiadási builden 3-as szintű optimalizálást végez, hacsak egy projekt nem módosítja ezt, ezért ezt érdemes változatlanul hagyni. Az összes elérhető optimalizációs lista (codegen néven ismert), amely a Rust fordítóhoz adható, megtalálható a https://doc.rust-lang.org/rustc/codegen-options/index.html oldalon.

A leghasznosabb optimalizálás az lenne, ha megadná a Rust-nak, hogy a saját processzorára fordítson, az alábbi példát használva:

FILE /etc/portage/make.confRUSTFLAGS Example

RUSTFLAGS="${RUSTFLAGS} -C target-cpu=native"

A támogatott processzorok listájának lekérdezéséhez Rust-ban futtassa a következő parancsot:

root #rustc -C target-cpu=help

Ez megmutatja, hogy mi az alapértelmezett, és melyik processzor kerül kiválasztásra a "native" opcióval.

Note
A fenti parancs csak asztali fokozat 3 (stage 3) tömörített fájlok esetében működik, vagy miután telepítette a dev-lang/rust-bin vagy a dev-lang/rust szoftvercsomagot.

MAKEOPTS

A MAKEOPTS változó határozza meg, hogy a processzorban hány párhuzamos kódfordítási szálnak kell futnia egy szoftvercsomag telepítésekor. A Portage 3.0.31-es verziójától kezdve a Portage alapértelmezett viselkedése az, hogy ha ha nincs megadva ez az érték, akkor a MAKEOPTS szálak értékét a nproc által visszaadott szálak számával fogja helyettesíteni.

Továbbá, a Portage 3.0.53-es verziójától kezdve, ha nincs megadva, a Portage alapértelmezett viselkedése az, hogy a MAKEOPTS load-average értéket a nproc által visszaadott értékre állítsa.

Jó választás lehet a kettő közül a kisebb: A processzor által használt szálak száma, vagy a teljes rendszer RAM mennyisége osztva 2 GiB-tal.

Warning
Nagy számú processzorszál használata jelentősen befolyásolhatja a memóriafogyasztást. Jó ajánlás az, hogy minden megadott processzorszálhoz legalább 2 GiB RAM szükséges (például a -j6 legalább 12 GiB-ot igényel). A teljes memória elfogyásának az elkerülése érdekében csökkentse a processzorszálak számát a rendelkezésre álló memória alapján.

Tip
Amikor párhuzamos emerges folyamatokat (--jobs) használ, a futó feladatok tényleges száma exponenciálisan növekedhet (akár a make feladatok és az emerge feladatok szorzatáig). Ezt ki lehet küszöbölni egy csak helyi gépre vonatkozó distcc beállítás futtatásával, amely korlátozza a kódfordító példányok számát gépenként.

FILE /etc/portage/make.confPélda a MAKEOPTS deklarációra

# If left undefined, Portage's default behavior is to:
# - set the MAKEOPTS jobs value to the same number of threads returned by `nproc`
# - set the MAKEOPTS load-average value slightly above the number of threads returned by `nproc`, due to it being a damped value
# Please replace '4' as appropriate for the system (min(RAM/2GB, threads), or leave it unset.
MAKEOPTS="-j4 -l5"

A további részletekért keresse meg a man 5 make.conf súgóoldalon a MAKEOPTS értéket.

Felkészülni, vigyázz, rajt!

Frissítse a /mnt/gentoo/etc/portage/make.conf fájlt a személyes preferenciáknak megfelelően, és mentse el a változtatásokat a fájlban (a nano szövegszerkesztőt használó felhasználók a Ctrl + o billentyűgombok megnyomásával mentsék el a módosítást, majd a Ctrl + x billentyűkombinációval lépjenek ki a szövegszerkesztőből).

Chrootolás

DNS információ másolása

Még egy dolog van hátra, mielőtt belépnénk az új környezetbe, és ez a DNS információk átmásolása az /etc/resolv.conf fájlba. Ezt azért kell megtenni, hogy a hálózat továbbra is működjön az új környezetbe való belépés után is. Az /etc/resolv.conf fájl tartalmazza a hálózati névszervereket.

Az információ átmásolásakor ajánlott a cp parancshoz hozzáadni a --dereference opciót. Ez biztosítja, hogy ha az /etc/resolv.conf fájl egy szimbolikus link, akkor a link célfájlja legyen másolva a szimbolikus link helyett. Ellenkező esetben az új környezetben a szimbolikus link egy nem létező fájlra mutatna (mivel a link célja valószínűleg nem elérhető az új környezetben).

root #cp --dereference /etc/resolv.conf /mnt/gentoo/etc/

A szükséges fájlrendszerek felcsatolása

Tip
Ha az eredeti Gentoo telepítési ISO képfájlt használjuk a telepítéskor, akkor ezt a lépést egyszerűen az alábbi paranccsal helyettesíthetjük: arch-chroot /mnt/gentoo.

Pár pillanat múlva a Linux gyökér könyvtára az új helyre kerül áthelyezésre.

A következő fájlrendszereket kell elérhetővé tenni:

• /proc/ egy ál-fájlrendszer. Úgy néz ki, mint a szokásos fájlok, de a Linux kernel generálja őket menet közben.
• /sys/ egy ál-fájlrendszer, hasonló a /proc/ fájlrendszerhez, amelyet egykor a /proc/ helyettesítésére szántak, és sokkal strukturáltabb, mint a /proc/.
• /dev/ egy normál fájlrendszer, amely tartalmazza az összes eszközt. Részben a Linux eszközkezelő (általában az udev) kezeli.
• /run/ egy ideiglenes fájlrendszer, amelyet a futásidőben generált fájlok, például PID fájlok vagy zárolások tárolására használnak.

A /proc/ hely a /mnt/gentoo/proc/ helyre lesz felcsatolva, míg a többi fájlrendszer kötött csatolással (bind-mounted) lesz elérhető. Ez utóbbi azt jelenti, hogy például a /mnt/gentoo/sys/ valójában a /sys/ lesz (ez csak egy második bejegyzési pont ugyanahhoz a fájlrendszerhez), míg a /mnt/gentoo/proc/ egy új csatolás (úgymond egy új példány) a fájlrendszerből.

root #mount --types proc /proc /mnt/gentoo/proc

root #mount --rbind /sys /mnt/gentoo/sys

root #mount --make-rslave /mnt/gentoo/sys

root #mount --rbind /dev /mnt/gentoo/dev

root #mount --make-rslave /mnt/gentoo/dev

root #mount --bind /run /mnt/gentoo/run

root #mount --make-slave /mnt/gentoo/run

Note
A --make-rslave műveletek szükségesek a systemd támogatásához a telepítés későbbi szakaszában.

Warning
Ha nem Gentoo telepítési ISO képfájlt használunk a telepítéskor, akkor ez nem biztos, hogy elegendő. Néhány disztribúció a /dev/shm helyet szimbolikus linkként hozza létre a /run/shm/ helyre, amely a chroot után érvénytelenné válik. Ennek orvoslására a /dev/shm/ helyet helyesen beállított tmpfs csatolással lehet előre megoldani:

root #test -L /dev/shm && rm /dev/shm && mkdir /dev/shm

root #mount --types tmpfs --options nosuid,nodev,noexec shm /dev/shm

Kérjük, biztosítsa azt is, hogy a 1777 mód be legyen állítva:

root #chmod 1777 /dev/shm /run/shm

Belépés az új környezetbe

Most, hogy az összes partíció inicializálva lett és az alap környezet telepítve van, itt az ideje belépni az új telepítési környezetbe a chroot használatával. Ez azt jelenti, hogy a munkamenet megváltoztatja a gyökérhelyét (a legfelső szintű helyet, amely elérhető) a jelenlegi telepítési környezetből (telepítési USB pendrive, DVD vagy más telepítési médium) a telepítési rendszerre (nevezetesen az inicializált partíciókra). Innen származik a név, change root (gyökér megváltoztatása) vagyis chroot.

Ez a chrootolás három lépésben történik:

1. A gyökérhely módosítása / (a telepítési médiumon) /mnt/gentoo/ (a partíciókon) helyre chroot vagy arch-chroot használatával, ha elérhető.
2. Néhány beállítás (amelyek az /etc/profile fájlban találhatók) betöltése a memóriába a source parancs segítségével.
3. Az elsődleges prompt módosítása, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy ez a munkamenet egy chroot környezetben zajlik.

root #chroot /mnt/gentoo /bin/bash

root #source /etc/profile

root #export PS1="(chroot) ${PS1}"

Ettől a ponttól kezdve minden végrehajtott művelet közvetlenül az új Gentoo Linux környezetben történik.

Tip
Ha a Gentoo telepítése ezen a ponton bárhol megszakad, akkor ettől a lépéstől lehetséges a telepítés folytatása. Nincs szükség a lemezek újraparticionálására! Egyszerűen csatolja fel a gyökérpartíciót, és hajtsa végre a fentiekben leírt lépéseket, kezdve a DNS információ másolásával, hogy újra belépjen a munkakörnyezetbe. Ez hasznos lehet a bootloader problémák javításához is. További információk a chroot cikkben találhatók.

Felkészülés a bootloaderre

Most, hogy beléptünk az új környezetbe, szükséges előkészíteni az új környezetet a bootloader számára. Fontos lesz, hogy a megfelelő partíció fel legyen csatolva, amikor eljön az ideje a bootloader telepítésének.

UEFI rendszerek

UEFI rendszerek esetén a /dev/sda1 partíció FAT32 fájlrendszerrel van formázva, és EFI rendszerpartícióként (ESP) lesz felhasználva. Hozzon létre egy új /efi könyvtárat (ha még nem lett létrehozva), majd csatolja oda fel az ESP partíciót:

root #mount /dev/sda1 /efi

DOS/Örökölt BIOS rendszerek

DOS/Örökölt BIOS rendszerek esetén a bootloader a /boot könyvtárba lesz telepítve, ezért a következőképpen kell felcsatolni:

root #mount /dev/sda1 /boot

Portage szoftvercsomag-kezelő beállítása

Gentoo ebuild szoftvertároló pillanatkép telepítése a weben keresztül

A következő lépés a Gentoo ebuild szoftvertároló pillanatképének a telepítése. Ez a pillanatkép fájlok gyűjteményét tartalmazza, amelyek tájékoztatják a Portage szoftvercsomag-kezelőt a telepíthető szoftverek neveiről, amelyeket a rendszergazda kiválaszthat, szoftvercsomag- vagy profil-specifikus hírelemekről stb.

Az emerge-webrsync parancs használata ajánlott azok számára, akik korlátozó tűzfalak mögött vannak (ez a parancs HTTP/FTP protokollokat használ a pillanatkép letöltéséhez), és ezáltal hálózati sávszélességet takarít meg. Azok az olvasók, akiknek nincs hálózati vagy sávszélesség-korlátozásuk, nyugodtan átugorhatják a következő szakaszt.

Ez a parancs letölti a legfrissebb pillanatképet (amelyet naponta adnak ki) a Gentoo egyik tükörszerveréről és telepíti azt a rendszerünkre:

root #emerge-webrsync

Note
A művelet során az emerge-webrsync panaszkodhat egy hiányzó /var/db/repos/gentoo/ könyvtárra. Ez várható, és nincs miért aggódni, a parancs létrehozza önmagától a hiányzó könyvtárat.

Ettől a ponttól kezdve a Portage szoftvercsomag-kezelő jelezheti, hogy ajánlott bizonyos frissítéseket végrehajtani. Ennek oka, hogy a stage fájlon keresztül telepített rendszer-szoftvercsomagokhoz újabb verziók állhatnak rendelkezésre, és a Portage szoftvercsomag-kezelő most már tisztában van az új szoftvercsomagokkal a szoftvertároló letöltött pillanatképének köszönhetően. A szoftvercsomag-frissítések most biztonságosan figyelmen kívül hagyhatóak, a frissítések elhalaszthatók a Gentoo telepítésének befejezése utánra.

Opcionális: Tükörszerverek kiválasztása

A forráskód gyors letöltése érdekében ajánlott egy gyors, földrajzilag közeli tükörszervert választani. A Portage szoftvercsomag-kezelő a make.conf fájlban keresi a GENTOO_MIRRORS változót, és a benne felsorolt tükörszervereket használja. Lehetséges a Gentoo tükörszerverlista böngészése, és a rendszer fizikai helyéhez közeli tükörszerver (vagy több tükörszerver) keresése (mivel ezek általában a leggyorsabbak).

Az úgynevezett mirrorselect parancs egy szép szöveges felületet biztosít, amely segítségével gyorsabban kereshetőek és választhatóak ki a megfelelő tükörszerverek. Csak navigáljon a választott tükörszerverekre, és nyomja meg a Szóköz billentyűgombot egy vagy több tükörszerver kiválasztásához.

root #emerge --ask --verbose --oneshot app-portage/mirrorselect

root #mirrorselect -i -o >> /etc/portage/make.conf

Alternatív megoldásként egy aktív tükörszerverek listája elérhető online.

Opcionális: A Gentoo ebuild szoftvertároló frissítése

A Gentoo ebuild szoftvertárolót lehetséges a legújabb verzióra frissíteni. Az előző emerge-webrsync parancs egy nagyon friss pillanatképet telepített (általában legfeljebb 24 órás), így ez a lépés mindenképpen opcionális.

Tegyük fel, hogy szükség van a legfrissebb (mondjuk az 1 órán belüli) szoftvercsomag-frissítésekre, akkor használjuk az emerge --sync parancsot. Ez a parancs az rsync protokollt használja a Gentoo ebuild szoftvertároló (amelyet korábban az emerge-webrsync segítségével töltöttek le) frissítéséhez a legújabb állapotra.

root #emerge --sync

Lassú parancssorokon, például bizonyos keretpuffereken vagy soros parancssorokon, ajánlott a --quiet opció használata a folyamat felgyorsítása érdekében:

root #emerge --sync --quiet

Hírelemek olvasása

Amikor a Gentoo ebuild szoftvertároló szinkronizálva van, akkor a Portage hasonló információs üzeneteket jeleníthet meg:

* FONTOS: A 'gentoo' szoftvertárolóban szükséges 2 hírelem elolvasása.

* Használja az eselect news parancsot a hírelemek olvasásához.

A hírelemeket azért hozták létre, hogy kommunikációs eszközként szolgáljanak a kritikus üzenetek felhasználókhoz való eljuttatására a Gentoo ebuild szoftvertárolón keresztül. Ezek kezeléséhez használja az eselect news parancsot. Az eselect alkalmazás egy Gentoo-specifikus eszköz, amely egy közös kezelőfelületet biztosít a rendszeradminisztrációhoz. Ebben az esetben az eselect azzal van megbízva, hogy használja a news modulját.

A news modul esetében három műveletet használnak leggyakrabban:

• A list paranccsal megjelenik az elérhető hírelemek áttekintése.
• A read paranccsal elolvashatók a hírelemek.
• A purge paranccsal a hírelemek eltávolíthatók, miután elolvasták őket, és többé nem lesznek újraolvasva.

root #eselect news list

root #eselect news read

További információ a hírolvasóról elérhető a kézikönyv oldalán:

root #man news.eselect

Megfelelő profil kiválasztása

Tip
A desktop profilok nem kizárólag az asztali környezetekhez vannak. Alkalmasak nagyon kis erőforrást igénylő ablakkezelőkhöz is, mint például az i3 vagy az sway.

Egy profile egy építőelem bármely Gentoo rendszerhez. Nemcsak az alapértelmezett értékeket határozza meg a USE, CFLAGS és más fontos változók számára, hanem az operációs rendszer egy bizonyos szoftvercsomagverzió-tartományhoz is rögzül. Ezeket a beállításokat a Gentoo Portage fejlesztői tartják karban.

Annak érdekében, hogy megnézze, milyen profilt használ jelenleg a rendszer, futtassa az profile parancsot a profile modullal:

root #eselect profile list

Available profile symlink targets:
  [1]   default/linux/amd64/23.0 *
  [2]   default/linux/amd64/23.0/desktop
  [3]   default/linux/amd64/23.0/desktop/gnome
  [4]   default/linux/amd64/23.0/desktop/kde

Note
A parancs kimenete csak egy példa, és idővel változik.

Note
Ha a systemd init-rendszert szeretné használni, akkor válasszon egy olyan profilt, amelynek nevében szerepel a "systemd".

Bizonyos architektúrákhoz elérhetők olyan desktop alprofilok is, amelyek tartalmazzák a gyakran szükséges szoftvercsomagokat az asztali élmény érdekében.

Warning
A profilfrissítéseket nem szabad félvállról venni. Az induló profil kiválasztásakor használja azt a profilt, amely ugyanahhoz a verzióhoz tartozik, mint amit eredetileg a fokozat (stage) fájl használt (pl. 23.0). Minden új profilverziót egy hírelemben jelentenek be, amely tartalmazza az átállási útmutatásokat. Legyen biztos benne, hogy alaposan követi az átállási útmutatásokat, mielőtt egy újabb profilra váltana.

Az amd64 architektúra elérhető profiljainak a megtekintése után a felhasználók kiválaszthatnak egy másik profilt a rendszerhez:

root #eselect profile set 2

No-multilib

Annak érdekében, hogy tisztán 64 bites környezetet válasszon, 32 bites alkalmazások vagy könyvtárak nélkül, használjon no-multilib profilt:

root #eselect profile list

Available profile symlink targets:
  [1]   default/linux/amd64/23.0 *
  [2]   default/linux/amd64/23.0/desktop
  [3]   default/linux/amd64/23.0/desktop/gnome
  [4]   default/linux/amd64/23.0/desktop/kde
  [5]   default/linux/amd64/23.0/no-multilib

Ezután válassza a no-multilib profilt:

root #eselect profile set 5

root #eselect profile list

Available profile symlink targets:
  [1]   default/linux/amd64/23.0
  [2]   default/linux/amd64/23.0/desktop
  [3]   default/linux/amd64/23.0/desktop/gnome
  [4]   default/linux/amd64/23.0/desktop/kde
  [5]   default/linux/amd64/23.0/no-multilib *

Note
A developer alprofil kifejezetten a Gentoo Linux fejlesztésére szolgál, és nem hétköznapi felhasználók számára készült.

Opcionális: Egy bináris szoftvercsomag-hoszt hozzáadása

2023 decembere óta a Release Engineering csapata egy hivatalos bináris szoftvercsomag-hosztot (köznyelvben rövidítve egyszerűen "binhost") kínál a közösség számára bináris szoftvercsomagok (binpkgs) letöltésére és telepítésére.

Egy bináris szoftvercsomag-hoszt hozzáadása lehetővé teszi a Portage szoftvercsomag-kezelő számára a kriptográfiai aláírással ellátott, forráskódból binárisra lefordított szoftvercsomagok telepítését. Sok esetben a bináris szoftvercsomag-hoszt hozzáadása jelentősen csökkenti a szoftvercsomagok telepítéséhez szükséges átlagos időt, és nagy előnyt jelent, amikor Gentoo operációs rendszert futtatunk régebbi, lassabb vagy alacsony teljesítményű számítógépeken.

Szoftvercsomag-tároló beállítása

A binhost tároló konfigurációja a Portage /etc/portage/binrepos.conf/ könyvtárában található, amely hasonlóan működik a Gentoo ebuild tároló szakaszában említett beállításhoz.

Bináris hoszt meghatározásakor két fontos szempontot kell figyelembe venni:

1. A sync-uri értékében szereplő architektúra és profil célpontok valóban számítanak, és igazodniuk kell a megfelelő számítógép architektúrához (ebben az esetben amd64) és a Megfelelő profil kiválasztása szakaszban kiválasztott rendszerprofilhoz.
2. Egy gyors, földrajzilag közeli tükörszerver kiválasztása általában lerövidíti a letöltési időt. Tekintse át a mirrorselect eszközt, amely az Opcionális: Tükrök kiválasztása szakaszban található, vagy tekintse át az online tükörszerverek listáját, ahol URL értékeket találhat.
   
   

FILE /etc/portage/binrepos.conf/gentoobinhost.confCDN alapú bináris szoftvercsomag-hoszt példája

[binhost]
priority = 9999
sync-uri = https://distfiles.gentoo.org/releases/<arch>/binpackages/<profile>/x86-64/

Bináris szoftvercsomagok telepítése

A Portage szoftvercsomag-kezelő alapértelmezés szerint a szoftvercsomagokat forráskódból szokta lefordítani. Az alábbi módokon utasíthatja a bináris csomagok használatára:

1. A --getbinpkg opció megadható az emerge parancs meghívásakor. Ez a bináris szoftvercsomag telepítésének módszere hasznos, ha csak egy adott bináris szoftvercsomagot szeretne telepíteni.
2. A rendszer alapértelmezett beállításának megváltoztatása a Portage FEATURES változóján keresztül, amely a /etc/portage/make.conf fájlon keresztül érhető el. Ennek a konfigurációs módosításnak az alkalmazása miatt a Portage a bináris szoftvercsomag hosztot fogja lekérdezni a kért csomag(ok)ért, és helyben fog lefordítani, ha nem talál eredményeket.

Például, hogy a Portage mindig telepítse az elérhető bináris csomagokat:

FILE /etc/portage/make.confKonfigurálja a Portage szoftvercsomag-kezelőt úgy, hogy alapértelmezés szerint bináris szoftvercsomagokat használjon

# Appending getbinpkg to the list of values within the FEATURES variable
FEATURES="${FEATURES} getbinpkg"
# Require signatures
FEATURES="${FEATURES} binpkg-request-signature"

Kérjük, futtassa a getuto parancsot is, hogy a Portage beállítsa a szükséges kulcstartót a hitelesítéshez:

root #getuto

A Portage szoftvercsomag-kezelő további funkcióit a kézikönyv következő fejezetében tárgyaljuk.

Opcionális: A USE változó beállítása

A USE az egyik legerőteljesebb változó, amelyet a Gentoo operációs rendszer biztosít a felhasználói számára. Számos program lefordítható választható támogatással bizonyos elemek támogatásával vagy azon elemek nélkül. Például néhány program lefordítható GTK+ támogatással vagy Qt támogatással. Mások lefordíthatók SSL támogatással vagy anélkül. Egyes programok lefordíthatók framebuffer támogatással (svgalib) X11 támogatás helyett (X-server).

A legtöbb disztribúció a csomagjaikat minél szélesebb támogatottsággal fordítja le, ami növeli a programok méretét és az indítási időt, nem is beszélve a rengeteg függőségről. A Gentoo operációs rendszerrel a felhasználók meghatározhatják, hogy egy szoftvercsomagot milyen opciókkal kell lefordítani bináris futtatható kódra. Itt lép be a képbe a USE változó.

A USE változóban a felhasználók kulcsszavakat határoznak meg, amelyek a fordítási opciókra vannak leképezve. Például a ssl lefordítja az SSL támogatást a programokba, amelyek támogatják azt. A -X eltávolítja az X-server támogatást (figyelje meg a mínusz jelet az elején). A gnome gtk -kde -qt5 lefordítja a programokat GNOME (és GTK+) támogatással, és nem KDE (és Qt) támogatással, teljesen a GNOME-hoz igazítva a rendszert (ha az architektúra támogatja).

Az operációs rendszer által használt Gentoo profil make.defaults fájljaiba kerülnek az alapértelmezett USE beállítások. A Gentoo egy összetett öröklési rendszert használ a rendszerprofilokhoz, amelyet az telepítési folyamat során nem részletezünk. A legkönnyebb módja annak, hogy ellenőrizze az aktuálisan aktív USE beállításokat, az a emerge --info parancs futtatása és a sor kiválasztása, amely a USE: kifejezéssel kezdődik.

root #emerge --info | grep ^USE

USE="X acl alsa amd64 berkdb bindist bzip2 cli cracklib crypt cxx dri ..."

Note
A fenti példa lerövidített, a tényleges USE értékek listája sokkal, sokkal nagyobb.

A rendelkezésre álló USE jelölőzászlók teljes leírása megtalálható a rendszerben a /var/db/repos/gentoo/profiles/use.desc fájlban.

root #less /var/db/repos/gentoo/profiles/use.desc

A less parancsban a görgetés a ↑ és ↓ billentyűkkel végezhető el, és a kilépés a q megnyomásával történik.

Példaként bemutatjuk egy KDE alapú rendszer USE változó beállításait DVD, ALSA és CD rögzítési támogatással:

root #nano /etc/portage/make.conf

FILE /etc/portage/make.confJelölőzászlók engedélyezése egy KDE/Plasma alapú rendszerhez DVD, ALSA és CD rögzítési támogatással

USE="-gtk -gnome qt5 kde dvd alsa cdr"

Amikor egy USE érték meg van határozva a /etc/portage/make.conf fájlban, az hozzáadódik az operációs rendszer USE jelölőzászlólistájához. A USE jelölőzászlókat globálisan el lehet távolítani úgy, hogy egy - mínusz jelet teszünk az érték elé a listában. Például az X grafikus környezetek támogatásának letiltásához a -X értéket lehet beállítani:

FILE /etc/portage/make.confAz alapértelmezett USE jelölőzászlók figyelmen kívül hagyása

USE="-X acl alsa"

Warning
Bár lehetséges, a -* beállítása (amely minden USE értéket letilt, kivéve azokat, amelyek a make.conf fájlban vannak megadva) erősen ellenzett és egyáltalán nem bölcs dolog. Az ebuild fejlesztők bizonyos alapértelmezett USE jelölőzászló értékeket választanak az ebuild-ekben annak érdekében, hogy elkerüljék a konfliktusokat, növeljék a biztonságot, és elkerüljék a hibákat, valamint egyéb okok miatt. Az összes USE jelölőzászló letiltása megszünteti az alapértelmezett viselkedést, és súlyos problémákat okozhat.

CPU_FLAGS_*

Néhány architektúrában (beleértve az AMD64/X86, ARM, PPC) van egy USE_EXPAND változó, amelyet CPU_FLAGS_<ARCH>-nek neveznek, ahol az <ARCH> helyére a releváns rendszer-architektúra neve kerül.

Important
Ne legyen összezavarodva! Az AMD64 és az X86 rendszerek osztoznak néhány közös architektúrán, így az AMD64 rendszerek megfelelő változó neve a CPU_FLAGS_X86.

Ezt arra használják, hogy a buildet specifikus assembly kódba vagy egyéb, általában kézzel írt vagy más egyedi utasításokkal fordítsák le, és nem azonos azzal, hogy a kódfordítót arra kérjük, hogy optimalizált kódot generáljon egy adott processzor jellemzőhöz (pl. -march=).

A felhasználóknak ezt a változót be kell állítaniuk az általuk kívánt COMMON_FLAGS konfigurálása mellett.

Néhány lépés szükséges ennek beállításához:

root #emerge --ask --oneshot app-portage/cpuid2cpuflags

Ellenőrizze a kimenetet manuálisan, ha kíváncsi:

root #cpuid2cpuflags

Majd másolja a kimenetet a package.use fájlba:

root #echo "*/* $(cpuid2cpuflags)" > /etc/portage/package.use/00cpu-flags

VIDEO_CARDS

Az alábbiakban egy helyesen beállított package.use példa található a VIDEO_CARDS változóhoz. Helyettesítse be a használni kívánt illesztőprogram(ok) nevét.

FILE /etc/portage/package.use/00video_cards

*/* VIDEO_CARDS: amdgpu radeonsi

Az alábbi táblázat felhasználható a különböző videokártya-típusok és a hozzájuk tartozó VIDEO_CARDS értékek egyszerű összehasonlítására.

Gép	Diszkrét videokártya	VIDEO_CARDS
Intel x86	Semmi	Tekintse meg a Intel#Feature support leírást.
x86/ARM	Nvidia	nvidia
Bármilyen	Nvidia, kivéve Maxwell, Pascal és Volta	nouveau
Bármilyen	AMD, Sea Islands óta	amdgpu radeonsi
Bármilyen	ATI és idősebb AMD	Tekintse meg a radeon#Feature support leírást.
Bármilyen	Intel	intel
Raspberry Pi	N/A	vc4
QEMU/KVM	Bármilyen	virgl
WSL	Bármilyen	d3d12

A különféle grafikus processzorokra vonatkozó részletek megtalálhatók az AMDGPU, Intel, Nouveau (Open Source), vagy NVIDIA (Proprietary) cikkekben.

Opcionális: Az ACCEPT_LICENSE változó konfigurálása

A Gentoo Linux Enhancement Proposal 23 (GLEP 23) bevezetésével egy mechanizmust hoztak létre, amely lehetővé teszi a rendszergazdák számára, hogy "szabályozzák a telepített szoftvereket a licencük szempontjából... Néhányan olyan rendszert akarnak, amely mentes minden olyan szoftvertől, amelyet az OSI nem hagyott jóvá; mások egyszerűen kíváncsiak arra, hogy milyen licenceket fogadnak el implicit módon." Az a szándék vezérelte őket, hogy részletesebb ellenőrzést gyakoroljanak a Gentoo rendszeren futó szoftverek felett, így született meg az ACCEPT_LICENSE változó.

A telepítési folyamat során a Portage szoftvercsomag-kezelő figyelembe veszi az ACCEPT_LICENSE változóban beállított értékeket annak megállapításához, hogy a kért szoftvercsomagok megfelelnek-e a rendszergazda által elfogadhatónak ítélt licencnek. Itt rejlik egy probléma: a Gentoo ebuild szoftvercsomag-tároló több ezer ebuildet tartalmaz, ami több száz különálló szoftverlicencet eredményez... Ez azt jelenti, hogy a rendszergazdának minden egyes új szoftverlicencet egyenként kell jóváhagynia? Szerencsére nem. A GLEP 23 egy megoldást is vázol erre a problémára, egy licenc csoportoknak nevezett koncepció formájában.

A rendszer-adminisztráció kényelmét szolgálja, hogy a jogilag hasonló szoftverlicenceket egybecsomagolták – mindegyiket hasonló típusának megfelelően. A licenccsoport-definíciók megtekinthetők, és a Gentoo Licenses projekt kezeli őket. Az egyedi licencek nincsenek egybecsomagolva. A licenccsoportokat szintaktikailag egy @ szimbólum előzi meg, ami lehetővé teszi azok könnyű megkülönböztetését az ACCEPT_LICENSE változóban.

Néhány gyakori licenc csoport közé tartozik:

Egy lista a szoftverlicencekről, amelyek a típusaik szerint csoportosítva vannak.

Név	Leírás
@GPL-COMPATIBLE	A Free Software Foundation által jóváhagyott GPL-kompatibilis licencek .
@FSF-APPROVED	Az FSF által jóváhagyott ingyenes szoftverlicencek. (Tartalmazza a @GPL-COMPATIBLE címkét).
@OSI-APPROVED	Az Open Source Initiative által jóváhagyott licencek .
@MISC-FREE	Egyéb licencek, amelyek valószínűleg szabad szoftverek, azaz követik a Szabad Szoftver Definíciót, de nincs jóváhagyva sem az FSF, sem az OSI által.
@FREE-SOFTWARE	Összevonja az @FSF-APPROVED, @OSI-APPROVED, és @MISC-FREE címkéket.
@FSF-APPROVED-OTHER	Az FSF által jóváhagyott licencek a "szabad dokumentációhoz" és a "gyakorlati felhasználású munkákhoz a szoftvereken és dokumentációkon kívül". (Beleértve a betűtípusokat is).
@MISC-FREE-DOCS	Egyéb licencek szabad dokumentumokhoz és más művekhez (beleértve a betűtípusokat is), amelyek követik a szabad definíciót, de NEM szerepelnek az @FSF-APPROVED-OTHER listán.
@FREE-DOCUMENTS	Összevonja az @FSF-APPROVED-OTHER és @MISC-FREE-DOCS címkéket.
@FREE	A szabad használat, megosztás, módosítás és módosítások megosztásának szabadságával rendelkező összes licenc metaszettje. Összevonja a @FREE-SOFTWARE és @FREE-DOCUMENTS címkéket.
@BINARY-REDISTRIBUTABLE	Licencek, amelyek legalább lehetővé teszik a szoftver ingyenes terjesztését bináris formában. Tartalmazza a @FREE címkét.
@EULA	Ezek azok a licencek, amelyek megpróbálják elvenni az Ön jogait. Ezek szigorúbbak, mint a "Minden jog fenntartva" ("All rights reserved"), vagy kifejezett jóváhagyást igényelnek.

A jelenleg rendszer szinten elfogadható licencértékek a következőképpen tekinthetők meg:

user $portageq envvar ACCEPT_LICENSE

@FREE

Ahogy a kimeneten látható, az alapértelmezett érték az, hogy csak a @FREE kategóriába sorolt ​​szoftverek telepítése van engedélyezve.

A operációs rendszerhez tartozó konkrét licencek vagy licenccsoportok a következő helyeken határozhatóak meg:

• Rendszerszinten a kiválasztott profilban - ez állítja be az alapértelmezett értéket.
• Rendszerszinten a /etc/portage/make.conf fájlban. A rendszergazdák ebben a fájlban írhatják felül a profil alapértelmezett értékét.
• Csomagonként egy /etc/portage/package.license fájlban.
• Csomagonként egy /etc/portage/package.license/ mappában található fájlokban.

A rendszer szintű licenc alapértelmezés a profilban felülírható a /etc/portage/make.conf fájlban:

FILE /etc/portage/make.confLicencek elfogadása az ACCEPT_LICENSE változóval rendszer szinten

# Overrides the profile's ACCEPT_LICENSE default value
ACCEPT_LICENSE="-* @FREE @BINARY-REDISTRIBUTABLE"

Opcionálisan a rendszergazdák szoftvercsomagonként is meghatározhatják elfogadott licenceket, amint az a következő könyvtárban látható. Vegye figyelembe, hogy a package.license könyvtárat létre kell hozni, ha még nem létezik:

root #mkdir /etc/portage/package.license

Az egyes Gentoo szoftvercsomagok szoftverlicenc-adatai a kapcsolódó ebuild LICENSE változójában tárolódnak. Egy szoftvercsomag egy vagy több szoftverlicencet tartalmazhat, ezért egy szoftvercsomaghoz több elfogadható licencet is meg kell adni.

FILE /etc/portage/package.license/kernelLicencek elfogadása szoftvercsomagonként

app-arch/unrar unRAR
sys-kernel/linux-firmware linux-fw-redistributable
sys-firmware/intel-microcode intel-ucode

Important
A LICENSE változó egy ebuildben csak iránymutatás a Gentoo fejlesztők és felhasználók számára. Ez nem jogi nyilatkozat, és nincs garancia arra, hogy a tükrözi a valóságot. Javasoljuk, hogy ne hagyatkozzon kizárólag az ebuild fejlesztőinek a szoftvercsomag licencének értelmezésére, de alaposan ellenőrizze magát a szoftvercsomagot, beleértve a rendszerre telepített összes fájlt is.

Opcionális: A @world készlet frissítése

A rendszer @world készletének frissítése nem kötelező, és valószínűleg nem hajt végre funkcionális változtatásokat, hacsak nem hajtják végre a következő választható lépések közül egyet vagy többet:

1. Egy, a fokozat (stage) fájltól eltérő profil célpont lett kiválasztva.
2. További USE jelölőzászlók lettek beállítva a telepített szoftvercsomagokhoz.

Azok az olvasók, akik 'Gentoo speed run'-t hajtanak végre (ahol a cél a telepítési folyamat minél rövidebb idő alatt történő befejezése), biztonságosan kihagyhatják a @world készlet frissítéseit, amíg a rendszerük nem indul újra az új Gentoo környezetbe.

Azok az olvasók, akik józanabbul, lassabban hajtják végre a telepítést, megkérhetik a Portage szoftvercsomag-kezelőt a szoftvercsomag-, profil- és/vagy a USE jelölőzászló módosítások frissítésére:

root #emerge --ask --verbose --update --deep --changed-use @world

Azok az olvasók, akik hozzáadtak egy bináris kiszolgálót a above szakaszban, megadhatják a --getbinpkg (vagy -g) opciót, hogy szoftvercsomagokat töltsenek le a bináris kiszolgálóról ahelyett, hogy azokat lefordítanák:

root #emerge --ask --verbose --update --deep --newuse --getbinpkg @world

Elévült szoftvercsomagok eltávolítása

Fontos, hogy a rendszerfrissítések után mindig végezze el a depclean műveletet a felesleges szoftvercsomagok eltávolításának az érdekében. Gondosan ellenőrizze a kimenetet a emerge --depclean --pretend parancs segítségével, hogy megnézze, van-e olyan tisztításra kijelölt szoftvercsomag, amelyet személyesen használ és meg szeretne tartani. Egy szoftvercsomag megtartásához, amelyet egyébként a depclean eltávolítana, használja a emerge --noreplace szoftvercsomagneve parancsot.

root #emerge --ask --pretend --depclean

Ha elégedett, akkor folytassa ezzel a depclean paranccsal amely a törlést valóban végrehajtja:

root #emerge --ask --depclean

Tip
Ha egy asztali környezet profil célpontja egy nem asztali szakasz fájlból lett kiválasztva, a @world frissítési folyamat jelentősen megnövelheti a telepítési időt. Azok, akik időhiányban szenvednek, a következő 'szabályt' alkalmazhatják: minél rövidebb a profil neve, annál kevésbé specifikus a rendszer @world készlete. Minél kevésbé specifikus a @world készlet, annál kevesebb szoftvercsomagot igényel a rendszer. Pl.:

• A default/linux/amd64/23.0 kiválasztása valószínűleg kevesebb frissítendő szoftvercsomagot fog igényelni, míg
• A default/linux/amd64/23.0/desktop/gnome/systemd kiválasztása valószínűleg több szoftvercsomag telepítését fogja igényelni, mivel a profil célpont nagyobb @system és @profile készletekkel rendelkezik: a GNOME asztali környezethez szükséges függőségekkel.

Időzóna

Note
Ez a lépés nem vonatkozik a musl libc felhasználóira. Azok a felhasználók, akik nem tudják, mit jelent ez, hajtsák végre ezt a lépést.

Warning
Kérjük, kerülje el a /usr/share/zoneinfo/Etc/GMT* időzónák használatát, mivel a nevük nem jelzi az időzónák valós időeltolódását. Például a GMT-8 név az a valóságban GMT+8 időeltérést jelent.

Válassza ki az operációs rendszer időzónáját. Keresse meg az elérhető időzónákat a /usr/share/zoneinfo/ könyvtárban:

root #ls -l /usr/share/zoneinfo

total 352
drwxr-xr-x 2 root root   1120 Jan  7 17:41 Africa
drwxr-xr-x 6 root root   2960 Jan  7 17:41 America
drwxr-xr-x 2 root root    280 Jan  7 17:41 Antarctica
drwxr-xr-x 2 root root     60 Jan  7 17:41 Arctic
drwxr-xr-x 2 root root   2020 Jan  7 17:41 Asia
drwxr-xr-x 2 root root    280 Jan  7 17:41 Atlantic
drwxr-xr-x 2 root root    500 Jan  7 17:41 Australia
drwxr-xr-x 2 root root    120 Jan  7 17:41 Brazil
-rw-r--r-- 1 root root   2094 Dec  3 17:19 CET
-rw-r--r-- 1 root root   2310 Dec  3 17:19 CST6CDT
drwxr-xr-x 2 root root    200 Jan  7 17:41 Canada
drwxr-xr-x 2 root root     80 Jan  7 17:41 Chile
-rw-r--r-- 1 root root   2416 Dec  3 17:19 Cuba
-rw-r--r-- 1 root root   1908 Dec  3 17:19 EET
-rw-r--r-- 1 root root    114 Dec  3 17:19 EST
-rw-r--r-- 1 root root   2310 Dec  3 17:19 EST5EDT
-rw-r--r-- 1 root root   2399 Dec  3 17:19 Egypt
-rw-r--r-- 1 root root   3492 Dec  3 17:19 Eire
drwxr-xr-x 2 root root    740 Jan  7 17:41 Etc
drwxr-xr-x 2 root root   1320 Jan  7 17:41 Europe
...

root #ls -l /usr/share/zoneinfo/Europe/

total 256
-rw-r--r-- 1 root root 2933 Dec  3 17:19 Amsterdam
-rw-r--r-- 1 root root 1742 Dec  3 17:19 Andorra
-rw-r--r-- 1 root root 1151 Dec  3 17:19 Astrakhan
-rw-r--r-- 1 root root 2262 Dec  3 17:19 Athens
-rw-r--r-- 1 root root 3664 Dec  3 17:19 Belfast
-rw-r--r-- 1 root root 1920 Dec  3 17:19 Belgrade
-rw-r--r-- 1 root root 2298 Dec  3 17:19 Berlin
-rw-r--r-- 1 root root 2301 Dec  3 17:19 Bratislava
-rw-r--r-- 1 root root 2933 Dec  3 17:19 Brussels
...

Tegyük fel, hogy a választott időzóna a Europe/Brussels. Ennek az időzónának a kiválasztásához egy szimbolikus linket lehet létrehozni ebből a zoneinfo fájlból a /etc/localtime útvonalra:

root #ln -sf ../usr/share/zoneinfo/Europe/Brussels /etc/localtime

Tip
A célútvonal, amely ../-vel kezdődik, a link helyéhez képest relatív, nem pedig az aktuális könyvtárhoz.

Note
Egy abszolút útvonal is használható a szimbolikus linkhez, de a systemd timedatectl által létrehozott relatív link jobban kompatibilis az alternatív ROOT-okkal.

Nyelvterület beállítások

Note
Ez a lépés nem vonatkozik a musl libc felhasználóira. azoknak a felhasználóknak, akik nem tudják, hogy ez mit jelent, végre kell hajtaniuk ezt a lépést.

Nyelvterület bállítások létrehozása

A legtöbb felhasználó csak egy vagy két nyelvterilet beállítást szeretne használni az operációs rendszerben.

A nyelvterület beállítások nemcsak a felhasználó által az operációs rendszerrel való interakcióhoz használt nyelvet határozzák meg, hanem a karakterláncok rendezési szabályait, a dátumok és időpontok megjelenítését stb. is. A nyelvterület beállítások kis- és nagybetű érzékenyek, és pontosan a leírtak szerint kell őket ábrázolni. Az elérhető nyelvterület beállítások teljes listája a /usr/share/i18n/SUPPORTED fájlban található.

A nyelvterület beállításokat a /etc/locale.gen fájlban kell meghatározni.

root #nano /etc/locale.gen

A következő nyelvterület beállítások példák arra, hogy miként lehet beállítani az angol (Egyesült Államok) és a német (Németország/Deutschland) nyelvet az azokat kísérő karakterformátumokkal (például UTF-8):

FILE /etc/locale.genAz USA és a DE helyi beállítások engedélyezése a megfelelő karakterformátumokkal

en_US ISO-8859-1
en_US.UTF-8 UTF-8
de_DE ISO-8859-1
de_DE.UTF-8 UTF-8

Warning
Sok szoftver megfelelő létrehozásához legalább egy UTF-8 nyelvterület beállítás szükséges.

A következő lépés a locale-gen parancs futtatása. Ez a parancs legenerálja az összes, a /etc/locale.gen fájlban meghatározott nyelvterület beállítást.

root #locale-gen

Annak ellenőrzéséhez, hogy a kiválasztott nyelvterület beállítások most már elérhetőek-e, futtassa a következő parancsot: locale -a.

A systemd telepítésekor a localectl parancs használható, például localectl set-locale ... vagy localectl list-locales.

Nyelvterület beállítások kiválasztása

Ha ez kész, akkor itt az ideje a rendszer szintű nyelvterület beállítások megadásának. Ismét a eselect parancsot használjuk, ezúttal a locale modullal.

A eselect locale list parancs használatával megjeleníthetők az elérhető célok:

root #eselect locale list

Available targets for the LANG variable:
  [1]  C
  [2]  C.utf8
  [3]  en_US
  [4]  en_US.iso88591
  [5]  en_US.utf8
  [6]  de_DE
  [7]  de_DE.iso88591
  [8]  de_DE.utf8
  [9] POSIX
  [ ]  (free form)

Az eselect locale set <SORSZÁM> parancs használatával kiválasztható a megfelelő nyelvterület beállítás:

root #eselect locale set 2

Manuálisan ezt még mindig el lehet végezni az /etc/env.d/02locale fájlon keresztül, és systemd esetében az /etc/locale.conf fájlon keresztül:

FILE /etc/env.d/02localeNyelvterület beállítások manuális megadása

LANG="de_DE.UTF-8"
LC_COLLATE="C.UTF-8"

A nyelvterület beállítások megadása elkerüli a figyelmeztetéseket és hibákat a kernel és a szoftverek kódfordítása során a telepítés későbbi szakaszaiban.

Most töltse be újra a környezetet:

root #env-update && source /etc/profile && export PS1="(chroot) ${PS1}"

A nyelvterület kiválasztás folyamatával kapcsolatban olvassa el a Nyelvterület beállítása útmutatót és az UTF-8 útmutatót.

Opcionális: Firmware és/vagy mikrokód telepítése

Firmware

Javasolt: Linux Firmware

Sok operációs rendszeren bizonyos hardverek működéséhez nem-FOSS firmware szoftverre van szükség. A sys-kernel/linux-firmware szoftvercsomag sok (de nem minden) eszközhöz tartalmaz firmware szoftvert.

Tip
A legtöbb vezeték nélküli kártya és GPU működéséhez szükség van firmware szoftverre.

root #emerge --ask sys-kernel/linux-firmware

Note
Egyes firmware csomagok telepítése gyakran megköveteli a kapcsolódó firmware licenc elfogadását. Ha szükséges, látogasson el a Kézikönyv licenckezelési szekciójához, hogy segítséget kapjon a licenc elfogadásában.

Firmware betöltés (Firmware Loading)

A firmware fájlokat általában akkor töltik be, amikor a hozzájuk tartozó kernelmodult betöltik. Ez azt jelenti, hogy a firmware szoftvert be kell építeni a kernelbe a CONFIG_EXTRA_FIRMWARE használatával, ha a kernelmodult Y-ra állítják az M helyett. A legtöbb esetben egy firmware-t igénylő modul beépítése bonyolíthatja vagy meghiúsíthatja a betöltést.

SOF Firmware

Sound Open Firmware (SOF) is a new open source audio driver meant to replace the proprietary Smart Sound Technology (SST) audio driver from Intel. 10th gen+ and Apollo Lake (Atom E3900, Celeron N3350, and Pentium N4200) Intel CPUs require this firmware for certain features and certain AMD APUs also have support for this firmware. SOF's supported platforms matrix can be found here for more information.

root #emerge --ask sys-firmware/sof-firmware

Mikrokód

A különálló grafikus hardverek és hálózati interfészek mellett a CPU-k is igényelhetnek firmware frissítéseket. Az ilyen típusú firmware-t általában mikrokódnak nevezik. Az újabb mikrokód verziók néha szükségesek az instabilitás, biztonsági problémák vagy egyéb kisebb hibák javításához a CPU hardverében.

Az AMD CPU-k mikrokód frissítései az említett sys-kernel/linux-firmware szoftvercsomagban találhatók. Az Intel CPU-k mikrokódja a sys-firmware/intel-microcode csomagban található, amelyet külön kell telepíteni. További információkért a mikrokód frissítések alkalmazásáról lásd a Mikrokód cikket.

sys-kernel/installkernel

Installkernel használható a kerneltelepítés, az initramfs generálás, az unified kernel image generálás és/vagy a bootloader beállítás automatizálására, többek között. A sys-kernel/installkernel két utat kínál ennek elérésére: a Debianból származó hagyományos installkernel és a systemd kernel-install megoldását. Hogy melyiket válassza, többek között a rendszer bootloaderétől függ. Alapértelmezés szerint a systemd profilokon a systemd kernel-install van használatban, míg más profilokon a hagyományos installkernel az alapértelmezett.

Bootloader

Most itt az ideje eldönteni, hogy a felhasználó melyik bootloadert szeretné használni a rendszerhez. Ha nem biztos benne, akkor kövesse az alábbi 'Hagyományos elrendezés' alfejezetet.

GRUB

A GRUB felhasználók használhatják a systemd kernel-install vagy a hagyományos Debian installkernel megoldását. A systemd USE jelölőzászló lehetővé teszi az ezek közötti váltást. Ahhoz, hogy a kernel telepítésekor a grub-mkconfig automatikusan fusson, engedélyezze a grub USE jelölőzászló opciót.

FILE /etc/portage/package.use/installkernel

sys-kernel/installkernel grub

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

systemd-boot

Amikor a systemd-boot (korábbi nevén gummiboot) bootloadert használja, akkor a systemd kernel-install megoldását kell használni. Ezért győződjön meg arról, hogy a systemd és a systemd-boot USE jelölőzászló engedélyezve van a sys-kernel/installkernel szoftvercsomagban, majd telepítse a systemd-boothoz tartozó releváns szoftvercsomagot.

Az OpenRC init rendszert használó operációs rendszerek esetében:

FILE /etc/portage/package.use/systemd-boot

sys-apps/systemd-utils boot kernel-install
sys-kernel/installkernel systemd systemd-boot

root #emerge --ask sys-apps/systemd-utils sys-kernel/installkernel

A systemd init rendszert használó operációs rendszerek esetében:

FILE /etc/portage/package.use/systemd

sys-apps/systemd boot
sys-kernel/installkernel systemd-boot

root #emerge --ask sys-apps/systemd sys-kernel/installkernel

A kernel parancssort, amelyet az új kernelekhez használni kell, a /etc/kernel/cmdline fájlban kell megadni, például:

FILE /etc/kernel/cmdline

quiet splash

EFI stub

Az UEFI-alapú számítógépes rendszerek technikailag nem igényelnek másodlagos bootloadereket a kernelek elindításához. A másodlagos bootloaderek arra szolgálnak, hogy kiterjesszék az UEFI firmware funkcionalitását az bootolási folyamat során. Mindazonáltal egy másodlagos bootloader használata általában könnyebb és robusztusabb megoldás, mivel rugalmasabb megközelítést kínál a kernelparaméterek gyors módosítására a bootolási folyamat során. Fontos megjegyezni, hogy az UEFI-megvalósítások jelentősen eltérhetnek a gyártók és a modellek között, és nincs garancia arra, hogy egy adott firmware teljes mértékben megfelel az UEFI-szabványnak. Ezért az EFI Stub indítás nem garantált, hogy minden UEFI-alapú rendszeren működni fog, és emiatt a USE jelölőzászló stabilan le van tiltva, és tesztelési kulcsszavakat kell elfogadni az installkernel ezen funkciójának használatához.

FILE /etc/portage/package.accept_keywords/installkernel

sys-kernel/installkernel
sys-boot/uefi-mkconfig
app-emulation/virt-firmware

FILE /etc/portage/package.use/installkernel

sys-kernel/installkernel efistub

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

root #mkdir -p /efi/EFI/Gentoo

Hagyományos elrendezés, egyéb bootloaderek (pl. (e)lilo, syslinux stb.)

A hagyományos /boot elrendezés (például (e)LILO, syslinux stb.) az alapértelmezett, ha a grub, systemd-boot, efistub és uki USE flag-ek nincsenek engedélyezve. További lépések nem szükségesek.

Az initramfs létrehozása

Egy initial ram-alapú fájl sziszéma, vagyis initramfs, szükséges lehet az operációs rendszer indításához. Számos esetben szükség lehet erre, de a gyakori esetek közé tartoznak:

• Kernelek, ahol a tárhely-illesztőprogramok vagy a fájlrendszer-illesztőprogramok modulok.
• Elrendezések, ahol a /usr/ vagy a /var/ külön partíciókon található.
• Titkosított gyökérfájlrendszerek.

Tip
A Distribution kernelek initramfs fájllal való használatra készültek, mivel számos tárhely- és fájlrendszer-illesztőprogram modulként van felépítve.

A gyökérfájlrendszer felcsatolása mellett egy initramfs fájl más feladatokat is elláthat, például:

• A fájlrendszer konzisztenciájának az ellenőrzése, vagyis a file system consistency check fsck futtatása, amely egy olyan szoftver, amely a fájlrendszer konzisztenciájának az ellenőrzésére és javítására szolgál például egy nem megfelelő operációs rendszer leállítás esetén.
• Helyreállítási környezet biztosítása késői indítási hibák esetén.

Az Installkernel automatikusan létrehozhat egy initramfs fájlt a kernel telepítésekor, ha a dracut vagy ugrd USE jelölőzászló engedélyezve van:

FILE /etc/portage/package.use/installkernel

sys-kernel/installkernel dracut

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

Opcionális: Egyesített kernelképfájl létrehozása

Egy Unified Kernel Image (UKI) többek között magában foglalja a kernelt, az initramfs fájlt és a kernel parancssort egyetlen végrehajtható fájlba belerakva. Mivel a kernel parancssor be van ágyazva az egyesített kernelképfájlba, azt a kernelképfájl generálása előtt kell megadni (tekintse meg lentebb a részleteket ezzel kapcsolatban). Vegye figyelembe, hogy a rendszerindító (a bootloader) vagy a firmware által az indításkor megadott kernel parancssori argumentumok figyelmen kívül maradnak, amennyiben a Secure Boot engedélyezve van.

Egy egységesített kernelképfájlhoz egy stub loader szükséges. Jelenleg az egyetlen elérhető ilyen a systemd-stub. Ennek engedélyezéséhez:

A systemd rendszereken:

FILE /etc/portage/package.use/uki

sys-apps/systemd boot

root #emerge --ask sys-apps/systemd

Az OpenRC init rendszerrel ellátott operációs rendszereken:

FILE /etc/portage/package.use/uki

sys-apps/systemd-utils boot kernel-install

root #emerge --ask sys-apps/systemd-utils

Az Installkernel automatikusan generálhat egy egységesített kernelképet akár dracut, akár ukify használatával, ha engedélyezve van a megfelelő jelölőzászló és a uki USE jelölőzászló.

A dracut esetében:

FILE /etc/portage/package.use/uki

sys-kernel/installkernel dracut uki

FILE /etc/dracut.conf.d/uki.conf

uefi="yes"
kernel_cmdline="some-kernel-command-line-arguments"

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

Az ukify esetében:

FILE /etc/portage/package.use/uki

sys-apps/systemd boot ukify                         # A systemd operációs rendszerek számára.
sys-apps/systemd-utils kernel-install boot ukify    # Az OpenRC operációs rendszerek számára.
sys-kernel/installkernel dracut ukify uki

FILE /etc/kernel/cmdline

some-kernel-command-line-arguments

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

Megjegyzendő, hogy míg a dracut képes mind külön initramfs fájlt, mind egyesített kernelképfájlt létrehozni, az ukify csak az utóbbit tudja legenerálni, ezért az initramfs fájlt külön kell létrehozni a dracut segítségével.

Important
A fenti beállításpéldákban (mind a Dracut, mind az ukify esetében) fontos, hogy legalább egy megfelelő root= paramétert megadjanak a kernel parancssorában, hogy az Egységesített Kernel Képfájl megtalálhassa a gyökérpartíciót. Ez nem szükséges a systemd init rendszert használó operációs rendszerek esetében, amelyek követik a Discoverable Partitions Specification (DPS) előírását. Ebben az esetben a beágyazott initramfs dinamikusan megtalálja a gyökérpartíciót.

Generic Unified Kernel Image (csak systemd esetében)

Az előre elkészített sys-kernel/gentoo-kernel-bin szotvercsomag opcionálisan telepíthet egy előre elkészített általános egyesített kernelképfájlt, amely egy általános initramfs fájlt tartalmaz, és amely képes a legtöbb systemd alapú operációs rendszer elindítására. Telepíthető a generic-uki USE jelölőzászló engedélyezésével, és az installkernel beállításával, hogy ne generáljon egyéni initramfs fájlt vagy egyesített kernelképfájlt:

FILE /etc/portage/package.use/uki

sys-kernel/gentoo-kernel-bin generic-uki
sys-kernel/installkernel -dracut -ukify -ugrd uki

Secure Boot

Warning
Ha ezt a részt követve Ön manuálisan fordítja le a saját kerneljét, akkor győződjön meg arról, hogy követi a Kernel aláírása részben ismertetett lépéseket.

Az sys-kernel/gentoo-kernel-bin szotvercsomag által opcionálisan terjesztett általános Egyesített kernelképfájl már előre alá van írva. A helyileg generált egyesített kernelképfájl aláírásának módja attól függ, hogy a dracut vagy az ukify van-e használatban. Vegye figyelembe, hogy a kulcs és a tanúsítvány helyének meg kell egyeznie az /etc/portage/make.conf fájlban megadott SECUREBOOT_SIGN_KEY és SECUREBOOT_SIGN_CERT helyével.

A dracut számára:

FILE /etc/dracut.conf.d/uki.conf

uefi="yes"
kernel_cmdline="some-kernel-command-line-arguments"
uefi_secureboot_key="/path/to/kernel_key.pem"
uefi_secureboot_cert="/path/to/kernel_key.pem"

Az ukify számára:

FILE /etc/kernel/uki.conf

[UKI]
SecureBootPrivateKey=/path/to/kernel_key.pem
SecureBootCertificate=/path/to/kernel_key.pem

A kernel konfigurációja és fordítása

Tip
Bölcs lépés lehet az első indításkor a dist-kernel használata, mivel ez egy nagyon egyszerű módszert kínál a rendszerproblémák és kernelbeállítás problémák kizárására. Egy ismerten működő kernel mindig rendelkezésre állása gyorsíthatja a hibakeresést, és csökkentheti a frissítés miatti szorongást, hogy az operációs rendszer esetleg nem indul el többé.

Most itt az ideje a kernelforráskódok beállításának és bináris kódra történő fordításának. A telepítés céljára három különböző megközelítést fogunk bemutatni a kernel kezelését illetően, azonban a telepítés után bármikor új módszert lehet alkalmazni.

Note
A Gentoo telepítési szakaszában csak egyetlen kerneltípust szabad telepíteni, azaz vagy a sys-kernel/gentoo-kernel-bin szoftvercsomagot, vagy pedig a sys-kernel/gentoo-sources szoftvercsomagot.

Rangsorolva a legkevésbé érintettől a leginkább érintettig:

Teljes automatizálási megközelítés: Terjesztési kernelek: A Terjesztési Kernel beállítására, automatikus felépítésére és telepítésére szolgál, beleértve a Linux kernelt, a hozzá tartozó modulokat és (alapértelmezés szerint engedélyezett, de választható) egy initramfs fájlt. A jövőbeli kernel frissítések teljesen automatizáltak, mivel ezek a szoftvercsomag-kezelőn keresztül kezelhetők, akárcsak bármely más rendszer-szoftvercsomag. Szükség esetén lehetséges egy egyedi kernel beállítás fájl biztosítása. Ez a legkevésbé bonyolult eljárás, és tökéletes az új Gentoo felhasználók számára, mivel azonnali működést kínál, és minimális rendszergazdai beavatkozást igényel.

Teljes manuális megközelítés

Az új kernelforrások az operációs rendszer szoftvercsomag-kezelőjével vannak telepítve. A kernelt beállítása, létrehozása és telepítése manuálisan történik a eselect kernel és számos make parancs segítségével. A későbbi kernel frissítések során ismét végre kell hajtani a beállítás, létrehozás és telepítés manuális folyamatát. Ez a legösszetettebb folyamat, de maximális irányítást biztosít a kernel frissítési folyamat felett.

Hibrid megközelítés: Genkernel

Itt a hibrid kifejezést használjuk, de vegye figyelembe, hogy a dist-kernel és a kézi források egyaránt tartalmaznak módszereket ugyanazon cél elérésére. Az új kernelforráskódok az operációs rendszer szoftvercsomag-kezelőjén keresztül telepíthetőek. A rendszergazdák használhatják a Gentoo genkernel eszközt a Linux kernel, a hozzá tartozó modulok és (opcionálisan, de alapértelmezés szerint nem engedélyezett) egy initramfs fájl beállítására, létrehozására és telepítésére. Szükség esetén egyedi kernelbeállítás-fájl is biztosítható. A jövőbeli kernel beállításához, forráskód fordításhoz és telepítéshez a rendszergazda részvétele szükséges, például a eselect kernel, genkernel és esetleg más parancsok futtatásával minden frissítéshez. Ez az opció csak azoknak a felhasználóknak ajánlott, akik tudják, hogy szükségük van a genkernel szoftverre.

Az összes disztribúció alapját a Linux kernel képezi. Ez a réteg található a felhasználói programok és az operációs rendszer hardverei között. Bár a kézikönyv számos lehetséges kernel forrást kínál a felhasználóknak, egy átfogóbb lista részletesebb leírásokkal elérhető a Kernel áttekintő oldalon.

Tip
A kernel telepítési feladatok, mint például a kernel kép másolása a /boot könyvtárba vagy az EFI rendszerpartícióra, egy initramfs és/vagy egységes kernel képfájl létrehozása, a betöltő konfigurációjának frissítése automatizálható a installkernel segítségével. A felhasználók érdemes lehet konfigurálni és telepíteni a sys-kernel/installkernel csomagot, mielőtt folytatnák. További információkért lásd az alábbi Kernel telepítési szekcióját.

Terjesztési (Disztribúció) kernelek

Terjesztési (disztribúció) kernelek ebuild-ek, amelyek lefedik a kernel kicsomagolásának, konfigurálásának, kódfordításának és telepítésének teljes folyamatát. Ennek a módszernek az elsődleges előnye, hogy a softvercsomag-kezelő részeként a @world frissítés során a kernelek új verziókra frissülnek. Ez nem igényel több beavatkozást, mint egy emerge parancs futtatása. A terjesztési (disztribúció) kernelek alapértelmezett beállítása a legtöbb hardvert támogatja, azonban két mechanizmust kínálnak a testreszabáshoz: savedconfig és config snippets. További részletekért, a beállítással kapcsolatban, tekintse meg a projekt oldalt.

Opcionális: Aláírt kernelmodulok

A kész terjesztési (disztribúció) kernelben (sys-kernel/gentoo-kernel-bin) található kernel modulok már alá vannak írva. A forráskódból fordított kernelek moduljainak aláírásához engedélyezze a modules-sign USE jelölőzászlót, és opcionálisan adja meg, hogy melyik kulcsot kívánja használni az aláíráshoz az /etc/portage/make.conf fájlban.

FILE /etc/portage/make.confA modulaláírás engedélyezése

USE="modules-sign"

# Opcionálisan, egyéni aláírási kulcsok használatához.
MODULES_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
MODULES_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem" # Csak akkor szükséges, ha a MODULES_SIGN_KEY a tanúsítványt se nem tartalmazza.
MODULES_SIGN_HASH="sha512" # Alapértelmezés szerint sha512.

Ha a MODULES_SIGN_KEY nincs megadva, akkor a kernel építési rendszer egy kulcsot fog generálni, amely a /usr/src/linux-x.y.z/certs könyvtárban kerül tárolásra. Ajánlott manuálisan generálni egy kulcsot annak biztosítása érdekében, hogy minden kernel kiadásnál ugyanaz legyen a kulcs. Egy kulcsot a következő parancs futtatásával lehet generálni:

root #openssl req -new -nodes -utf8 -sha256 -x509 -outform PEM -out kernel_key.pem -keyout kernel_key.pem

Note
A MODULES_SIGN_KEY és a MODULES_SIGN_CERT lehetnek különböző fájlok. Ebben a példában az OpenSSL által generált pem fájl tartalmazza mind a kulcsot, mind a hozzá tartozó tanúsítványt, így mindkét változót ugyanarra az értékre állítjuk be.

Az OpenSSL néhány kérdést fog feltenni a kulcsot generáló felhasználóról, ajánlott ezeket a kérdéseket a lehető legrészletesebben megválaszolni.

Tárolja a kulcsot egy biztonságos helyen, legalábbis úgy, hogy a kulcsot csak a root felhasználó olvashassa. Ezt a következő parancs futtatásával ellenőrizheti:

root #ls -l kernel_key.pem

 -r-------- 1 root root 3164 Jan  4 10:38 kernel_key.pem 

Ha ez bármi mást ad vissza, mint a fentieket, akkor javítsa a jogosultságokat a következő parancs futtatásával:

root #chown root:root kernel_key.pem

root #chmod 400 kernel_key.pem

Opcionális: Kernel képfájl aláírása (Secure Boot)

Az előre bináris kódra lefordított terjesztési (disztribúció) kernelben (ami a sys-kernel/gentoo-kernel-bin szoftvercsomagban található) a kernelképfájl már alá van írva a Secure Boot használatához. A forráskódból fordított kernelképfájl aláírásához engedélyezze a secureboot USE jelölőzászlót, és opcionálisan adja meg, hogy melyik kulcsot kívánja használni az aláíráshoz a /etc/portage/make.conf fájlban. Vegye figyelembe, hogy a kernelképfájl secureboot használatához történő aláírása megköveteli, hogy a kernelmodulok is alá legyenek írva, ugyanaz a kulcs használható mind a kernelképfájl, mind a kernelmodulok aláírásához:

FILE /etc/portage/make.confEgyéni aláíró kulcsok engedélyezése

USE="modules-sign secureboot"

# Opcionálisan, egyéni aláírási kulcsok használatához.
MODULES_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
MODULES_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem" # Csak akkor szükséges, ha a MODULES_SIGN_KEY se nem tartalmazza a tanúsítványt.
MODULES_SIGN_HASH="sha512" # Alapértelmezés szerint sha512.

# Opcionálisan, a secureboot engedélyezett indításához ugyanaz vagy más aláírási kulcs is használható.
SECUREBOOT_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
SECUREBOOT_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem"

Note
A SECUREBOOT_SIGN_KEY és a SECUREBOOT_SIGN_CERT különböző fájlok is lehetnek. Ebben a példában az OpenSSL által generált pem fájl mind a kulcsot, mind a hozzá tartozó tanúsítványt tartalmazza, így mindkét változót ugyanarra az értékre állítjuk be.

Note
Ebben a példában ugyanazt a kulcsot használjuk a kernelképfájl aláírására, amelyet a kernelmodulok aláírására generáltunk. Lehetőség van egy második, külön kulcs generálására és használatára is a kernelképfájl aláírására. Az előző szakaszban használt OpenSSL parancs ismét használható.

Tekintse meg a fenti szakaszt az új kulcs generálásának utasításaiért. A lépések megismételhetők, ha külön kulcsot kell használni a kernelképfájl aláírására.

A Secure Boot engedélyezett sikeres indításához a használt bootloader betöltőprogramot is alá kell írni, és a tanúsítványt el kell fogadnia a UEFI firmware-nek vagy a Shim-nek. Ezt később a kézikönyvben el lesz magyarázva.

Egy terjesztési (disztribúció) kernel telepítése

Egy Gentoo foltokkal ellátott kernel fordításához a forráskódból írja be a következő parancsot:

root #emerge --ask sys-kernel/gentoo-kernel

Azok a rendszergazdák, akik szeretnék elkerülni a kernel forráskódok helyi lefordítását, használhatnak előre binárisra lefordított kernel képfájlokat:

root #emerge --ask sys-kernel/gentoo-kernel-bin

Important
A Terjesztési Kernelek, mint például a sys-kernel/gentoo-kernel és a sys-kernel/gentoo-kernel-bin, alapértelmezés szerint elvárják, hogy egy initramfs fájl mellett legyenek telepítve. Mielőtt az emerge futtatásra kerülne a kernel telepítéséhez, a felhasználóknak biztosítaniuk kell, hogy a sys-kernel/installkernel be legyen állítva egy initramfs fájlgenerátor (például Dracut) használatára, ahogy az a installkernel szekcióban le van írva.

Frissítés és takarítás

Miután a kernel telepítve van, a jövőben a szoftvercsomag-kezelő automatikusan frissíteni fogja azt az újabb verziókra. Az előző verziók megmaradnak, amíg a szoftvercsomag-kezelőt nem kérjük a régi csomagok eltávolítására. Az adathordozónk területének a felaszabadítása érdekében a régi szoftvercsomagokat a --depclean opcióval futtatott emerge parancs időnkénti használatával lehet eltávolítani:

root #emerge --depclean

Alternatív megoldásként a régi kernelverziók kifejezett eltávolításának érdekében futtassuk a következő parancsot:

root #emerge --prune sys-kernel/gentoo-kernel sys-kernel/gentoo-kernel-bin

Tip
Az emerge alapértelmezés szerint csak a kernel létrehozási könyvtárát távolítja el. Nem távolítja el a kernel modulokat, sem a telepített kernelképfájlokat. A régi kernelfájlok teljes tisztításához az app-admin/eclean-kernel eszköz használható.

Telepítés utáni/frissítési feladatok

Egy terjesztési kernel frissítése képes automatikusan újra létrehozni a más szoftvercsomagok által telepített külső kernelmodulokat (például: sys-fs/zfs-kmod vagy x11-drivers/nvidia-drivers). Ez az automatizált viselkedés a dist-kernel USE jelölőzászló engedélyezésével válik elérhetővé. Szükség esetén ugyanez a jelölőzászló az initramfs fájlnak az újragenerálását is elindítja.

Amennyiben Ön terjesztési kernelt használ, akkor erősen ajánlott, hogy ezt a jelölőzászlót globálisan engedélyezze a /etc/portage/make.conf fájlban:

Translations:Handbook:Parts/Installation/Kernel/Dist-Kernel/60/hu

FILE /etc/portage/make.confUSE=dist-kernel engedélyezése

USE="dist-kernel"

Initramfs vagy az Egységes kernelképfájl manuális újraépítése

Ha szükséges, akkor indítsa el manuálisan az újraépítéseket a kernel frissítése után a következő parancs végrehajtásával:

root #emerge --ask @module-rebuild

Ha bármilyen kernel modulokra (pl. ZFS) szükség van a korai indítás (early boot) során, akkor az initramfs újraépítését a következő parancs futtatásával végezze el:

root #emerge --config sys-kernel/gentoo-kernel

root #emerge --config sys-kernel/gentoo-kernel-bin

A Distribution Kernel sikeres telepítése után itt az ideje továbblépni a következő szakaszra: Rendszer beállítása.

Kernel forráskódjainak a telepítése

A(z) amd64 alapú operációs rendszerek kernelének kódfordításakor és telepítésekor a Gentoo a sys-kernel/gentoo-sources szoftvercsomagot ajánlja.

Válassza ki a megfelelő kernelforrást, és telepítse az emerge segítségével:

root #emerge --ask sys-kernel/gentoo-sources

Ez telepíti a Linux kernelforráskódokat a /usr/src/ könyvtárba, a megadott kernel verziót használva az teljes elérési út nevében. Nem fog szimbolikus hivatkozást létrehozni magától anélkül, hogy a symlink USE flag engedélyezve lenne a kiválasztott kernelforráskód szoftvercsomagon.

Szokás, hogy egy /usr/src/linux szimbolikus hivatkozás fenn van tartva, amely az éppen futó kernelnek megfelelő forrásokra mutat. Azonban ez a szimbolikus hivatkozás alapértelmezés szerint nem lesz létrehozva. Egy egyszerű módja a szimbolikus hivatkozás létrehozásának az eselect kernelmodul használata.

További információkért a szimbolikus hivatkozás céljáról és kezeléséről, kérjük, olvassa el a Kernel/Upgrade oldalt.

Először listázza ki az összes, már telepített kernelt:

root #eselect kernel list

Available kernel symlink targets:
  [1]   linux-6.6.21-gentoo

Ahhoz, hogy létrehozzon egy linux nevű szimbolikus hivatkozást, használja a következőt:

root #eselect kernel set 1

root #ls -l /usr/src/linux

lrwxrwxrwx    1 root   root    12 Oct 13 11:04 /usr/src/linux -> linux-6.6.21-gentoo

Alternatíva: Kézi beállítás

Note
Ha esetleg elmaradt volna, akkor ez a szakasz megköveteli a kernelforráskód telepítését. Győződjön meg róla, hogy beszerezte a megfelelő kernelforráskódot, majd térjen vissza ide a szakasz folytatásához.

Gyakran a rendszergazda egyik legnehezebb feladatának tartják a kernelt manuális úton történő beállítását. Ez azonban kevésbé igaz - néhány kernelbeállítás után már senki sem emlékszik arra, hogy nehéz volt! Egy Gentoo-felhasználónak két módja van a manuális kernelkezelésre, amelyek az alábbiakban találhatók:

A modprobed-db folyamat

A nagyon egyszerű módja a kernel kezelésének, ha először telepíti a sys-kernel/gentoo-kernel-bin szoftvercsomagot, és használja a sys-kernel/modprobed-db eszközt az operációs rendszer igényeinek információgyűjtésére. A modprobed-db egy olyan eszköz, amely az operációs rendszer életciklusa alatt crontab segítségével figyeli az operációs rendszert, és hozzáadja az összes eszköz moduljait annak érdekében, hogy minden, amire a felhasználónak szüksége van, támogatás legyen. Például, ha egy Xbox vezérlőt adnak hozzá a telepítés után, akkor a modprobed-db hozzáadja a modulokat, amelyeket a következő kernel újrafordításakor létre kell majd hozni. Erről több információt talál a Modprobed-db cikkben.

Manuális folyamat

Ez a módszer lehetővé teszi a felhasználó számára, hogy teljes mértékben ellenőrizze, hogy miként épül fel a kernel, anélkül hogy jelentős segítséget venne igénybe külső eszközöktől. Egyesek ezt úgy értelmezhetik, hogy szándékosan nehezítik meg a folyamatot.

Azonban ezzel a választással egy dolog igaz: elengedhetetlen, hogy ismerjük az operációs rendszert, amikor a kernelt kézzel mi magunk állítjuk be. A legtöbb információ beszerezhető a sys-apps/pciutils szoftvercsomag telepítésével, amely tartalmazza az lspci parancsot:

root #emerge --ask sys-apps/pciutils

Note
A chroot környezetben biztonságosan figyelmen kívül hagyhatjuk a pcilib figyelmeztetéseket (például: pcilib: cannot open /sys/bus/pci/devices), amelyeket az lspci parancs okozhat.

Egy másik rendszerinformáció-forrás az lsmod parancs futtatása, hogy lássuk, milyen kernelmodulokat használ a telepítő USB-pendrive/DVD adathordozó, mivel ez jó tippet adhat arról, hogy mit kell engedélyezni.

Most lépjen a kernel forráskódjának a könyvtárába.

root #cd /usr/src/linux

A kernel rendelkezik egy módszerrel az installcd adathordozón jelenleg használt modulok automatikus felismerésére, ami nagyszerű kiindulópontot nyújt a felhasználó számára saját beállításának az elkészítéséhez. Ez a következő módon hívható meg:

root #make localmodconfig

Most már ideje a beállítást elvégezni az nconfig használatával:

root #make nconfig

A Linux kernel beállítómenünek számos szekciója van. Először soroljunk fel néhány lehetőséget, amelyeket aktiválni kell (különben a Gentoo nem fog működni, vagy nem fog megfelelően működni további finomhangolások nélkül). További segítségként a Gentoo wiki oldalon található egy Gentoo kernel beállítási útmutatót is.

Szükséges opciók engedélyezése

Amikor a sys-kernel/gentoo-sources szoftvercsomagot használja, erősen ajánlott a Gentoo-specifikus beállítási opciók engedélyezése. Ezek biztosítják a minimálisan szükséges kernel funkciókat a megfelelő működés érdekében:

KERNEL Gentoo-specifikus opciók engedélyezése

Gentoo Linux --->
    [*] Gentoo Linux support
    [*]   Linux dynamic and persistent device naming (userspace devfs) support
    [*]   Select options required by Portage features
        Support for init systems, system and service managers  --->
          [*] OpenRC, runit and other script based systems and managers
          [*] systemd

Természetesen az utolsó két sor választása a kiválasztott init rendszertől függ, (OpenRC vagy systemd). Nem árt mindkét init rendszer támogatásának az engedélyezése.

Amikor a sys-kernel/vanilla-sources szoftvercsomagot használja, az init rendszerekhez tartozó további kiválasztási lehetőségek nem lesznek elérhetőek. A támogatás engedélyezése lehetséges, de túllép a kézikönyv keretein.

Tipikus rendszerösszetevők támogatásának engedélyezése

Győződjön meg róla, hogy minden olyan illesztőprogram, amely létfontosságú a rendszer indításához (például SATA vezérlők, NVMe blokk eszköz támogatás, fájlrendszer támogatás stb.) a kernelbe közvetlen bele van fordítva és nem modul formájában van lefordítva, különben a rendszer nem biztos, hogy teljesen el tud indulni.

Ezután válassza ki a pontos processzortípust. Ajánlott az MCE funkciók (ha elérhető) engedélyezése is, hogy a felhasználók értesüljenek az esetleges hardverproblémákról. Egyes architektúrákon (például x86_64) ezek a hibák nem a dmesg parancs kimenetén jelennek meg, hanem a /dev/mcelog útvonalon. Ehhez szükséges a app-admin/mcelog szoftvercsomag.

Válassza ki a Maintain a devtmpfs file system to mount at /dev opciót is, hogy a kritikus eszközfájlok már a rendszerindítás korai szakaszában elérhetők legyenek (CONFIG_DEVTMPFS és CONFIG_DEVTMPFS_MOUNT):

KERNEL A devtmpfs támogatás engedélyezése (CONFIG_DEVTMPFS)

Device Drivers --->
  Generic Driver Options --->
    [*] Maintain a devtmpfs filesystem to mount at /dev
    [*]   Automount devtmpfs at /dev, after the kernel mounted the rootfs

Ellenőrizze, hogy az SCSI lemez támogatása aktiválva van-e (CONFIG_BLK_DEV_SD):

KERNEL SCSI lemez támogatás engedélyezése (CONFIG_SCSI, CONFIG_BLK_DEV_SD)

Device Drivers --->
  SCSI device support  ---> 
    <*> SCSI device support
    <*> SCSI disk support

KERNEL Alapvető SATA és PATA támogatás engedélyezése (CONFIG_ATA_ACPI, CONFIG_SATA_PMP, CONFIG_SATA_AHCI, CONFIG_ATA_BMDMA, CONFIG_ATA_SFF, CONFIG_ATA_PIIX)

Device Drivers --->
  <*> Serial ATA and Parallel ATA drivers (libata)  --->
    [*] ATA ACPI Support
    [*] SATA Port Multiplier support
    <*> AHCI SATA support (ahci)
    [*] ATA BMDMA support
    [*] ATA SFF support (for legacy IDE and PATA)
    <*> Intel ESB, ICH, PIIX3, PIIX4 PATA/SATA support (ata_piix)

Ellenőrizze, hogy az alapvető NVMe támogatás engedélyezve van-e:

KERNEL Alapvető NVMe támogatás engedélyezése Linux 4.4.x számára (CONFIG_BLK_DEV_NVME)

Device Drivers  --->
  <*> NVM Express block device

KERNEL Alapvető NVMe támogatás engedélyezése Linux 5.x.x számára (CONFIG_DEVTMPFS)

Device Drivers --->
  NVME Support --->
    <*> NVM Express block device

Nem árt engedélyezni a következő további NVMe támogatást:

KERNEL További NVMe támogatás engedélyezése (CONFIG_NVME_MULTIPATH, CONFIG_NVME_MULTIPATH, CONFIG_NVME_HWMON, CONFIG_NVME_FC, CONFIG_NVME_TCP, CONFIG_NVME_TARGET, CONFIG_NVME_TARGET_PASSTHRU, CONFIG_NVME_TARGET_LOOP, CONFIG_NVME_TARGET_FC, CONFIG_NVME_TARGET_FCLOOP, CONFIG_NVME_TARGET_TCP

[*] NVMe multipath support
[*] NVMe hardware monitoring
<M> NVM Express over Fabrics FC host driver
<M> NVM Express over Fabrics TCP host driver
<M> NVMe Target support
  [*]   NVMe Target Passthrough support
  <M>   NVMe loopback device support
  <M>   NVMe over Fabrics FC target driver
  < >     NVMe over Fabrics FC Transport Loopback Test driver (NEW)
  <M>   NVMe over Fabrics TCP target support

Most lépjen a Fájlrendszerek menüpontba, és válassza ki az operációs rendszer által használt fájlrendszerek támogatását. Azt a fájlrendszert amelyet a gyökérfájlrendszerhez használ, ne fordítsa le modul formájában, különben az operációs rendszer nem biztos, hogy képes lesz felcsatolni a partíciót. Válassza ki a Virtuális memória és a /proc fájlrendszer lehetőségeket is. Válasszon ki az alábbi opciók közül egyet vagy többet, ahogyan az operációs rendszer igényli:

KERNEL Fájlrendszer támogatás engedélyezése (CONFIG_EXT2_FS, CONFIG_EXT3_FS, CONFIG_EXT4_FS, CONFIG_BTRFS_FS, CONFIG_XFS_FS, CONFIG_MSDOS_FS, CONFIG_VFAT_FS, CONFIG_PROC_FS, és CONFIG_TMPFS)

File systems --->
  <*> Second extended fs support
  <*> The Extended 3 (ext3) filesystem
  <*> The Extended 4 (ext4) filesystem
  <*> Btrfs filesystem support
  <*> XFS filesystem support
  DOS/FAT/NT Filesystems  --->
    <*> MSDOS fs support
    <*> VFAT (Windows-95) fs support
  Pseudo Filesystems --->
    [*] /proc file system support
    [*] Tmpfs virtual memory file system support (former shm fs)

Ha használni kell majd a PPPoE hálózati protokollt az internetkapcsolathoz vagy egy dial-up modemhez, akkor az alábbi opciókat is engedélyezze (CONFIG_PPP, CONFIG_PPP_ASYNC és CONFIG_PPP_SYNC_TTY):

KERNEL PPPoE támogatás engedélyezése (PPPoE, CONFIG_PPPOE, CONFIG_PPP_ASYNC, CONFIG_PPP_SYNC_TTY

Device Drivers --->
  Network device support --->
    <*> PPP (point-to-point protocol) support
    <*> PPP over Ethernet
    <*> PPP support for async serial ports
    <*> PPP support for sync tty ports

A kettő tömörítési opció nem árt, de nem feltétlenül szükségesek, és a PPP over Ethernet opció sem, amelyet csak akkor használhat a ppp, ha kernel módú PPPoE-re van konfigurálva.

Ne feledje el belefoglalni a kernelbe a hálózati (Ethernet vagy vezeték nélküli) kártyák támogatását sem.

A legtöbb rendszer több maggal is rendelkezik, ezért fontos, hogy engedélyezze a Symmetric multi-processing support opciót (CONFIG_SMP):

KERNEL SMP támogatás aktiválása (CONFIG_SMP)

Processor type and features  --->
  [*] Symmetric multi-processing support

Note
Többmagos rendszerekben minden egyes mag egy processzornak számít.

Ha Ön USB bemeneti eszközöket (például billentyűzetet vagy egeret) vagy más USB eszközöket fog használni, akkor ne feledje el azokat is engedélyezni a kernel forráskódjában:

KERNEL USB és emberi beviteli eszközök támogatásának engedélyezése (CONFIG_HID_GENERIC, CONFIG_USB_HID, CONFIG_USB_SUPPORT, CONFIG_USB_XHCI_HCD, CONFIG_USB_EHCI_HCD, CONFIG_USB_OHCI_HCD, (CONFIG_HID_GENERIC, CONFIG_USB_HID, CONFIG_USB_SUPPORT, CONFIG_USB_XHCI_HCD, CONFIG_USB_EHCI_HCD, CONFIG_USB_OHCI_HCD, CONFIG_USB4)

Device Drivers --->
  HID support  --->
    -*- HID bus support
    <*>   Generic HID driver
    [*]   Battery level reporting for HID devices
      USB HID support  --->
        <*> USB HID transport layer
  [*] USB support  --->
    <*>     xHCI HCD (USB 3.0) support
    <*>     EHCI HCD (USB 2.0) support
    <*>     OHCI HCD (USB 1.1) support
  <*> Unified support for USB4 and Thunderbolt  --->

Opcionális: Aláírt kernel modulok

A kernelmodulok automatikus aláírásához engedélyezze a CONFIG_MODULE_SIG_ALL opciót:

KERNEL Kernelmodulok aláírása CONFIG_MODULE_SIG_ALL

[*] Enable loadable module support  
  -*-   Module signature verification    
    [*]     Automatically sign all modules    
    Which hash algorithm should modules be signed with? (Sign modules with SHA-512) --->

Ha szükséges, akkor változtassa meg opcionálisan a hash algoritmust.

Annak érdekében, hogy minden modul érvényes aláírással legyen ellátva, engedélyezze a CONFIG_MODULE_SIG_FORCE opciót is:

KERNEL Aláírt kernel modulok érvényesítése CONFIG_MODULE_SIG_FORCE

[*] Enable loadable module support  
  -*-   Module signature verification    
    [*]     Require modules to be validly signed
    [*]     Automatically sign all modules
    Which hash algorithm should modules be signed with? (Sign modules with SHA-512) --->

Egy egyedi kulcs használatához adja meg ennek a kulcsnak a helyét a CONFIG_MODULE_SIG_KEY opcióban. Ha nincs megadva, akkor a kernel build rendszer generál egy kulcsot. Ajánlott, hogy manuálisan generáljon egyet. Ezt Ön a következő módon teheti meg:

root #openssl req -new -nodes -utf8 -sha256 -x509 -outform PEM -out kernel_key.pem -keyout kernel_key.pem

Az OpenSSL néhány kérdést tesz fel a kulcsot generáló felhasználóról, ajánlott ezeket a kérdéseket a lehető legrészletesebben kitölteni.

Tárolja a kulcsot biztonságos helyen, legalábbis a kulcsot csak a root felhasználónak kell tudnia olvasni. Ellenőrizze ezt a következővel:

root #ls -l kernel_key.pem

 -r-------- 1 root root 3164 Jan  4 10:38 kernel_key.pem 

Ha a kimenet bármi mást mutat, mint a fentiek, akkor javítsa ki a jogosultságokat a következő parancsokkal:

root #chown root:root kernel_key.pem

root #chmod 400 kernel_key.pem

KERNEL Az aláíró kulcs megadása CONFIG_MODULE_SIG_KEY

-*- Cryptographic API  ---> 
  Certificates for signature checking  --->  
    (/path/to/kernel_key.pem) File name or PKCS#11 URI of module signing key

Más szoftvercsomagok által telepített külső kernelmodulok aláírásához engedélyezze a modules-sign USE jelölőzászlót globálisan:

FILE /etc/portage/make.confModul aláírásának az engedélyezése

USE="modules-sign"

# Opcionálisan, ha egyedi aláíró kulcsokat használ.
MODULES_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
MODULES_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem" # Csak akkor szükséges, ha a MODULES_SIGN_KEY a tanúsítványt se nem tartalmazza.
MODULES_SIGN_HASH="sha512" # Alapértelmezés szerint sha512 .

Note
A MODULES_SIGN_KEY és a MODULES_SIGN_CERT különböző fájlokra mutathat. Ebben a példában az OpenSSL által generált pem fájl tartalmazza mind a kulcsot, mind a hozzá tartozó tanúsítványt, így mindkét változót ugyanarra az értékre állítjuk be.

Opcionális: Kernelképfájl aláírása (Secure Boot)

A kernelképfájl aláírásakor (biztonságos rendszerindítással -Secure Boot- engedélyezett rendszerek esetén) ajánlott a következő kernelbeállítások végrehajtása:

KERNEL Zárolás biztonságos rendszerindításhoz

General setup  --->
  Kexec and crash features  --->   
    [*] Enable kexec system call                                                                                          
    [*] Enable kexec file based system call                                                                               
    [*]   Verify kernel signature during kexec_file_load() syscall                                                        
    [*]     Require a valid signature in kexec_file_load() syscall                                                        
    [*]     Enable ""image"" signature verification support  

[*] Enable loadable module support  
  -*-   Module signature verification    
    [*]     Require modules to be validly signed
    [*]     Automatically sign all modules
    Which hash algorithm should modules be signed with? (Sign modules with SHA-512) --->  

Security options  ---> 
[*] Integrity subsystem   
  [*] Basic module for enforcing kernel lockdown                                                                       
  [*]   Enable lockdown LSM early in init                                                                       
        Kernel default lockdown mode (Integrity)  --->            

  [*]   Digital signature verification using multiple keyrings                                                            
  [*]     Enable asymmetric keys support                                                                                     
  -*-       Require all keys on the integrity keyrings be signed                                                              
  [*]       Provide keyring for platform/firmware trusted keys                                                                
  [*]       Provide a keyring to which Machine Owner Keys may be added                                                        
  [ ]         Enforce Machine Keyring CA Restrictions

Az ""image"" az architektúra specifikus kernelképfájlnak a neve. Ezek az opciók, felülről lefelé: érvényesítik, hogy a kexec hívásban használt kernelképfájl aláírt legyen (a kexec lehetővé teszi a kernel cseréjét helyben), érvényesítik, hogy a kernelmodulok aláírtak legyenek, engedélyezik a integrity módot (amely megakadályozza a kernel futás közbeni módosítását), és engedélyezik a különböző kulcsláncokat.

Azoknál az architektúráknál, amelyek nem támogatják natívan a kernel kicsomagolását (pl. arm64 és riscv), a kernelt a saját kicsomagolójával (zboot) kell felépíteni:

KERNEL zboot CONFIG_EFI_ZBOOT

Device Drivers --->                                                                                                                           
  Firmware Drivers --->                                                                                                                       
    EFI (Extensible Firmware Interface) Support --->                                                                                               
      [*] Enable the generic EFI decompressor

A kernel kódfordítása után, ahogy az a következő részben is le van írva, a kernelképfájlt alá kell írni. Először telepítse a app-crypt/sbsigntools szoftvercsomagot, majd írja alá a kernelképfájlt:

root #emerge --ask app-crypt/sbsigntools

root #sbsign /usr/src/linux-x.y.z/path/to/kernel-image --cert /path/to/kernel_key.pem --key /path/to/kernel_key.pem --out /usr/src/linux-x.y.z/path/to/kernel-image

Note
Ebben a példában ugyanaz a kulcs van használva a kernelképfájl aláírására, mint ami a modulok aláírásához lett generálva. Lehetséges azonban egy második különálló kulcs generálása és használata a kernelképfájl aláírásához. Az előző részben ismertetett OpenSSL parancs ismét használható.

Ezután folytassa a telepítést.

Más szoftvercsomagok által telepített futtatható EFI fájlok automatikus aláírásához engedélyezze a secureboot USE jelölőzászlót globálisan:

FILE /etc/portage/make.confBiztonságos rendszerindítás (Secure Boot) engedélyezése

USE="modules-sign secureboot"

# Opcionálisan, egyedi aláíró kulcsok használatához.
MODULES_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
MODULES_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem" # Csak akkor szükséges, ha a MODULES_SIGN_KEY a tanúsítványt se nem tartalmazza.
MODULES_SIGN_HASH="sha512" # alapértelmezés szerint sha512 .

# Opcionálisan, biztonságos rendszerindítással (Secure Boot) való indításhoz, lehet ugyanaz vagy más aláíró kulcs.
SECUREBOOT_SIGN_KEY="/path/to/kernel_key.pem"
SECUREBOOT_SIGN_CERT="/path/to/kernel_key.pem"

Note
A SECUREBOOT_SIGN_KEY és a SECUREBOOT_SIGN_CERT különböző fájlra mutathat. Ebben a példában az OpenSSL által generált pem fájl tartalmazza mind a kulcsot, mind a hozzá tartozó tanúsítványt, így mindkét változót ugyanarra az értékre állítjuk be.

Note
Amikor egy Unified Kernel Image képfájlt generál a systemd ukify eszközével, a kernelképfájlt automatikusan aláírják, mielőtt az belekerülne az egységes kernelképfájlba, így nem szükséges manuálisan aláírni.

Architektúra-specifikus kernelbeállítás

Győződjön meg arról, hogy az IA32 emuláció és a 32 bites time_t ki van választva, ha azt szeretné, hogy a 32 bites programok támogatottak legyenek (CONFIG_IA32_EMULATION és CONFIG_COMPAT_32BIT_TIME). A Gentoo alapértelmezés szerint egy multilib rendszert (kevert 32 bites/64 bites számítástechnika) telepít, tehát hacsak nem egy no-multilib profil van használatban, akkor ezek az opciók szükségesek.

KERNEL Processzortípusok és funkciók kiválasztása

Processor type and features  --->
   [ ] Machine Check / overheating reporting 
   [ ]   Intel MCE Features
   [ ]   AMD MCE Features
   Processor family (AMD-Opteron/Athlon64)  --->
      ( ) Opteron/Athlon64/Hammer/K8
      ( ) Intel P4 / older Netburst based Xeon
      ( ) Core 2/newer Xeon
      ( ) Intel Atom
      ( ) Generic-x86-64
Binary Emulations --->
   [*] IA32 Emulation
General architecture-dependent options  --->
   [*] Provide system calls for 32-bit time_t

Engedélyezze a GPT partícióstáblázat (GPT címkék) támogatását, ha korábban az használta az adathordozó particionálásakor (CONFIG_PARTITION_ADVANCED és CONFIG_EFI_PARTITION):

KERNEL GPT támogatásosának az engedélyezése

-*- Enable the block layer --->
   Partition Types --->
      [*] Advanced partition selection
      [*] EFI GUID Partition support

Ha az operációs rendszer UEFI-vel indul, akkor engedélyezze az EFI stub támogatást, az EFI változókat és az EFI Framebuffer-t a Linux kernelben (CONFIG_EFI, CONFIG_EFI_STUB, CONFIG_EFI_MIXED, CONFIG_EFI_VARS és CONFIG_FB_EFI):

KERNEL Enable support for UEFI

Processor type and features  --->
    [*] EFI runtime service support 
    [*]   EFI stub support
    [*]     EFI mixed-mode support
 
Device Drivers
    Graphics support  --->
        Frame buffer Devices  --->
            <*> Support for frame buffer devices  --->
                [*]   EFI-based Framebuffer Support

File Systems
    Pseudo filesystems  --->
        <*> EFI Variable filesystem

A korábban tárgyalt SOF Firmware használatához szükséges Kernel opciók engedélyezése érdekében:

KERNEL SOF (Sound Open Firmware) támogatás engedélyezése (CONFIG_SND_SOC_SOF_TOPLEVEL, CONFIG_SND_SOC_SOF_PCI, CONFIG_SND_SOC_SOF_ACPI, CONFIG_SND_SOC_SOF_AMD_TOPLEVEL, CONFIG_SND_SOC_SOF_INTEL_TOPLEVEL)

Device Drivers --->
  Sound card support --->
    Advanced Linux Sound Architecture --->
      <M> ALSA for SoC audio support --->
        [*] Sound Open Firmware Support --->
            <M> SOF PCI enumeration support
            <M> SOF ACPI enumeration support
            <M> SOF support for AMD audio DSPs
            [*] SOF support for Intel audio DSPs

Forráskód lefordítása és a bináris kód telepítése

Most, hogy a kernelbeállítást befejeztük, itt az ideje a kernel lefordításának és telepítésének. Kérjük, lépjen ki a beállításmenüből, és indítsa el a kódfordítási folyamatot:

root #make && make modules_install

Note
Lehetőség van párhuzamos build-ek engedélyezésére a make -jX használatával, ahol az X egy egész számú párhuzamos feladatot jelent, amelyeket a build folyamat engedélyezhet. Ez hasonló a korábban említett /etc/portage/make.conf utasításokhoz, a MAKEOPTS változóval.

Ha a kernel befejezte a kódfordítást, akkor másolja a kernel képfájlját a /boot/ könyvtárba. Ezt a make install parancs kezeli:

root #make install

Ez a parancs átmásolja a kernelképfájlt a /boot könyvtárba. Ha a sys-kernel/installkernel telepítve van, akkor a /sbin/installkernel hívására kerül sor, amely átveszi a kernel telepítésének feladatát. Ahelyett, hogy egyszerűen átmásolná a kernelképfájlt a /boot könyvtárba, a Installkernel a fájlnevében szereplő verziószámmal telepít minden kernelt. Ezenkívül az installkernel egy keretrendszert biztosít a kernel telepítéséhez kapcsolódó különféle feladatok automatikus elvégzéséhez, például: initramfs generálása, Unified Kernel Image készítése, és a bootloader beállítás frissítése.

Elavult: Genkernel

A Genkernel használata csak olyan felhasználók számára ajánlott, akiknek olyan speciális igényeik vannak, amelyeket csak a Genkernel tud kielégíteni. Mások számára javasolt a Distribution kernel használata, vagy a saját kernel manuális fordítása, mivel ez jelentősen leegyszerűsítheti a Gentoo operációs rendszer karbantartását. Példa arra, hogy miért nehezebb a genkernel kezelése, az sys-kernel/installkernel integrációjának a hiánya. Ez azt jelenti, hogy a felhasználó nem kapja meg ugyanazt az automatizálási szintet, mint a többi módszer esetében. Például az egységesített kernelképfájlokat manuálisan kell létrehozni a Genkernel használata esetében.

Azok a felhasználók, akik továbbra is a Genkernel használatát tervezik, tekintsék meg a Genkernel cikket további információkért.

Kernelmodulok

Elérhető kernelmodulok listázása

Note
A hardver modulok kézi listázása opcionális. A udev a legtöbb esetben automatikusan betölti az összes észlelt hardver modult. Az automatikusan betöltődő modulok listázása azonban nem ártalmas. A modulok nem tölthetők be kétszer: vagy betöltődtek, vagy nem. Néha az egzotikus hardvereknek segítségre van szükségük a meghajtóik betöltéséhez.

Azok a modulok, amelyeket minden indításkor be kell tölteni, hozzáadhatók a /etc/modules-load.d/*.conf fájlokhoz, modulonként egy sor formátumban. Ha a modulokhoz további opciókra van szükség, akkor azokat a /etc/modprobe.d/*.conf fájlokban kell beállítani.

Az összes modul megtekintéséhez egy adott kernel verzióhoz, adja ki a következő find parancsot. Ne felejtse el helyettesíteni a "<kernel version>" részt a megfelelő kernel verzióval a kereséshez:

root #find /lib/modules/<kernel version>/ -type f -iname '*.o' -or -iname '*.ko' | less

Különleges kernelmodulok kényszerített betöltése

Annak érdekében, hogy a kernel kényszerítve legyen, hogy betöltse a 3c59x.ko modult (ami egy konkrét 3Com hálózati kártya családnak a meghajtóprogramja), kérjük Önt, hogy szerkessze a /etc/modules-load.d/network.conf fájlt, és írja be a modul nevét.

root #mkdir -p /etc/modules-load.d

root #nano -w /etc/modules-load.d/network.conf

Vegye figyelembe, hogy a kernelmodulfájl .ko fájlkiterjesztésnek nincs jelentősége a betöltési mechanizmus szempontjából, és kimaradhat a konfigurációs fájlból:

FILE /etc/modules-load.d/network.confForce loading 3c59x module

3c59x

Folytassa a telepítést a Rendszer beállítása fejezettel.

Fájlrendszer információ

Fájlrendszer-címkék és UUID azonosítók

Mind az MBR táblázatos séma (BIOS), mind a GPT táblázatos séma, támogatják a bennük létrehozható fájlrendszer címkéket és fájlrendszer UUID-kat. Ezek az attribútumok megadhatók a /etc/fstab fájlban, alternatívaként a mount parancshoz a blokkeszközök keresése és felcsatolása során. A fájlrendszer címkék és az UUID-k a LABEL és UUID előtagokkal azonosíthatók, és a blkid parancs segítségével tekinthetők meg.

root #blkid

Warning
Ha a partíción belüli fájlrendszer törlésre kerül, akkor a fájlrendszer címke és az UUID értékek ezt követően módosulnak vagy eltűnnek.

Az egyediség érdekében az MBR-stílusú partíciós táblázatokat használó olvasóknak azt javasoljuk, hogy a /etc/fstab fájlban a kötetek megadásához címkék helyett UUID azonosítókat használjanak.

Important
A fájlrendszer UUID-jai egy LVM kötetben és annak LVM pillanatképeiben azonosak, ezért az UUID-k használatát az LVM kötetek csatolásához kerülni kell.

Partíció címkék és UUID-k

Azok a rendszerek, amelyek GPT táblázat támogatással rendelkeznek, további 'robosztus' lehetőségeket kínálnak a partíciók meghatározásához a /etc/fstab fájlban. A partíció címkék és a partíció UUID-k használhatók a blokkeszköz egyes partícióinak azonosítására, függetlenül attól, hogy milyen fájlrendszert választottak a partícióhoz. A partíció címkék és az UUID-k a PARTLABEL és/vagy PARTUUID előtagokkal azonosíthatók, és szépen megtekinthetők a parancssorban a blkid parancs futtatásával.

Az amd64 EFI rendszer kimenete, amely a felfedezhető partíció specifikáció UUID-it használja, az alábbiakhoz hasonló lehet:

root #blkid

/dev/sr0: BLOCK_SIZE="2048" UUID="2023-08-28-03-54-40-00" LABEL="ISOIMAGE" TYPE="iso9660" PTTYPE="PMBR"
/dev/loop0: TYPE="squashfs"
/dev/sda2: PARTUUID="0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f"
/dev/sda3: PARTUUID="1cdf763a-5b4c-4dbf-99db-a056c504e8b2"
/dev/sda1: PARTUUID="c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b"

Míg a partíció címkék esetében ez nem mindig igaz, a UUID használata a partíció azonosítására a fstab fájlban garantálja, hogy a bootloader nem fog összezavarodni egy adott kötet keresésekor, még akkor sem, ha a fájlrendszer megváltozik vagy újraírásra kerül a jövőben. Az idősebb, alapértelmezett blokk eszköz fájlok használata (/dev/sd*N) a partíciók meghatározásához a fstab fájlban kockázatos azoknál az operációs rendszereknél, ahol rendszeresen adnak hozzá vagy távolítanak el SATA blokk eszközöket.

A blokkeszközfájlok elnevezése számos tényezőtől függ, beleértve azt is, hogy hogyan és milyen sorrendben vannak a adathordozók csatlakoztatva a fájlrendszerhez. Előfordulhat, hogy más sorrendben jelennek meg, attól függően, hogy az indítási folyamat elején a kernel melyik eszközöket észleli először. Ezt figyelembe véve, hacsak a rendszergazda nem szándékozik állandóan az adathordozók sorrendjével babrálni, az alapértelmezett blokkeszközfájlok használata egyszerű és egyértelmű megközelítés.

Az fstab fájltól

Linux alatt az operációs rendszer által használt összes partíciót fel kell tüntetni a /etc/fstab fájlban. Ez a fájl tartalmazza az adott partíciók csatolási pontjait (ahol a fájlrendszer szerkezetében láthatók), hogy miként kell őket felcsatolni és milyen speciális opciókkal kell azt megtenni (automatikusan/nem automatikusan, a felhasználók felcsatolhatják-e a partíciókat vagy sem, stb.).

Az fstab fájl létrehozása

Note
Ha a használt init rendszer a systemd, akkor a partíció UUID-k megfelelnek a felfedezhető partíció specifikációnak (DPS), ahogy az a Preparing the disks részben meg van adva, és a rendszer UEFI-t használ, akkor az fstab létrehozását kihagyhatjuk, mivel a systemd automatikusan felcsatolja azokat a partíciókat, amelyek követik a specifikációt.

A /etc/fstab fájl táblázatos szintaxist használ. Minden sor hat mezőből áll, amelyeket szóközök, tabulátorok vagy ezek keveréke választ el. Minden mezőnek megvan a saját jelentése:

1. Az első mező a csatolandó blokk-speciális eszközt vagy távoli fájlrendszert mutatja. Számos eszközazonosító típus érhető el a blokk-speciális eszköz csomópontokhoz, beleértve az eszközfájlok elérési útjait, a fájlrendszer címkéket és az UUID-kat, valamint a partíció címkéket és az UUID-kat.
2. A második mező a csatolási pontot mutatja, ahova a partíciót csatolni kell.
3. A harmadik mező a partíció által használt fájlrendszer típusát mutatja.
4. A negyedik mező a mount parancs által használt csatolási opciókat mutatja, amikor csatolni szeretné a partíciót. Mivel minden fájlrendszernek megvannak a saját csatolási opciói, a rendszergazdáknak ajánlott elolvasni a mount kézikönyv oldalát (man mount) a teljes lista megtekintéséhez. Több csatolási opció vesszővel van elválasztva.
5. Az ötödik mezőt a dump használja annak meghatározására, hogy a partíciót ki kell-e írni (dump) vagy sem. Ezt általában nullára (0) lehet hagyni.
6. A hatodik mezőt az fsck használja annak meghatározására, hogy milyen sorrendben kell ellenőrizni a fájlrendszereket, ha a rendszer nem lett megfelelően leállítva. A gyökérfájlrendszernek 1-et kell kapnia, míg a többi 2-t (vagy 0-át, ha nincs szükség fájlrendszer ellenőrzésre).

Important
A Gentoo fokozat (stage) fájlokban található alapértelmezett /etc/fstab fájl nem egy érvényes fstab fájl, hanem egy sablon, amely releváns értékek bevitelére használható.

root #nano /etc/fstab

DOS/Örökölt BIOS alapú operációs rendszerek

Nézzük meg, hogyan írjuk le az opciókat a /boot partícióhoz. Ez csak egy példa, és az előzőleg azonosított partíciós döntések alapján módosítani kell a telepítés során. A amd64 partíciós példában a /boot általában a /dev/sda1 partíció, a fájlrendszerhez pedig a xfs ajánlott. Ezt ellenőrizni kell az indítás során, így a következőképpen írnánk le:

FILE /etc/fstabEgy példa egy DOS/Örökölt BIOS boot sorra az /etc/fstab fájlban:

Alkalmazkodjon bármilyen formázási különbséghez és/vagy az "Előkészítés a lemezekhez" lépés során létrehozott további partíciókhoz
/dev/sda1   /boot     xfs    defaults        0 2

Néhány rendszergazda szeretné, ha a /boot partíció nem kerülne automatikusan csatolásra a rendszer biztonságának javítása érdekében. Ezeknek az embereknek a defaults helyett a noauto szót kell használniuk. Ez azt jelenti, hogy azok a felhasználók manuálisan kell, hogy csatolják ezt a partíciót minden alkalommal, amikor használni szeretnék.

Adja hozzá azokat a szabályokat, amelyek megfelelnek a korábban meghatározott partíciós sémának, és adjon hozzá szabályokat az olyan eszközökkel kapcsolatban, mint a DVD-ROM meghajtó(k), és természetesen. Ha egyéb partíciókat vagy meghajtókat is használ, akkor azokat is adja hozzá szabályként a fájlhoz.

Alább látható egy részletesebb példa egy /etc/fstab fájlra:

FILE /etc/fstabEgy teljes /etc/fstab példa egy DOS/Örökölt BIOS rendszerhez

# Alkalmazkodjon bármilyen formázási különbséghez és/vagy az "Előkészítés a lemezekhez" lépés során létrehozott további partíciókhoz.
/dev/sda1   /boot        xfs    defaults    0 2
/dev/sda2   none         swap    sw                   0 0
/dev/sda3   /            xfs    defaults,noatime              0 1

/dev/cdrom  /mnt/cdrom   auto    noauto,user          0 0

UEFI alapú operációs rendszerek

Az alábbiakban egy példa található egy /etc/fstab fájlra egy olyan rendszerhez, amely UEFI firmware segítségével fog indulni:

FILE /etc/fstabEgy teljes /etc/fstab példa egy UEFI rendszerhez

Alkalmazkodjon bármilyen formázási különbséghez és/vagy az "Előkészítés a lemezekhez" lépés során létrehozott további partíciókhoz
/dev/sda1   /efi        vfat    umask=0077     0 2
/dev/sda2   none         swap    sw                   0 0
/dev/sda3   /            xfs    defaults,noatime              0 1

/dev/cdrom  /mnt/cdrom   auto    noauto,user          0 0

DPS UEFI PARTUUID

Az alábbiakban egy példa található egy /etc/fstab fájlra egy GPT adathordozó-táblázattal formázott fizikai adathordozóhót és UEFI firmware-hez beállított felfedezhető partíciós specifikáció (DPS) UUID-kkel:

FILE /etc/fstabDPS PARTUUID fstab példa

# Adjust any formatting difference and additional partitions created from the "Preparing the disks" step.
# This example shows a GPT disklabel with Discoverable Partition Specification (DSP) UUID set:
PARTUUID=c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b   /efi        vfat    umask=0077                   0 2
PARTUUID=0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f   none        swap    sw                           0 0
PARTUUID=4f68bce3-e8cd-4db1-96e7-fbcaf984b709   /           xfs     defaults,noatime             0 1

Amikor az auto van használva a harmadik mezőben, a mount parancs kitalálja, hogy milyen fájlrendszer lesz az amit fel kell csatolni. Ez javasolt az eltávolítható adathordozókhoz, mivel sokféle fájlrendszerrel hozhatók létre. A negyedik mezőben lévő user opció lehetővé teszi, hogy nem-root felhasználók is csatolják a CD-t.

A teljesítmény javítása érdekében a legtöbb felhasználó szeretné hozzáadni a noatime csatolási opciót, amely gyorsabb rendszert eredményez, mivel a hozzáférési időket nem rögzítik (általában nincs is rájuk szükség). Ez szintén ajánlott szilárdtest-meghajtóval (SSD-vel) rendelkező rendszerek esetében. A felhasználók fontolóra vehetik a lazytime opció használatát is.

Tip
A teljesítmény romlása miatt nem ajánlott a discard csatolási opció megadása a /etc/fstab fájlban. Általában jobb időzített blokktörléseket ütemezni egy feladatütemező, például a cron vagy egy időzítő (systemd) segítségével. További információkért lásd: Időzített fstrim feladatok.

Ellenőrizze kétszer a /etc/fstab fájlt, majd mentse és lépjen ki a folytatáshoz.

Hálózati információk

Fontos megjegyezni, hogy az alábbi szakaszok célja, hogy segítsenek az olvasónak gyorsan beállítani a rendszerét egy helyi hálózat használatához.

OpenRC-t futtató rendszerek esetében részletesebb hivatkozás a hálózati beállításokhoz a kézikönyv végén található haladó hálózati konfiguráció szakaszban érhető el. Azok a rendszerek, amelyek specifikusabb hálózati igényekkel rendelkeznek, átugorhatják ezt a részt, majd visszatérhetnek ide, hogy folytassák a telepítést.

For more specific systemd network setup, please review see the networking portion of the systemd article.

Számítógép neve (hostname)

Az egyik döntés, amelyet a rendszergazdának meg kell hoznia, az, hogy nevet adjon a számítógépének. Ez elég könnyűnek tűnik, de sok felhasználó nehézségekbe ütközik a megfelelő számítógépnév megtalálásában. A folyamat felgyorsítása érdekében tudni kell, hogy a döntés nem végleges - később megváltoztatható. Az alábbi példákban a tux számítógépnév szerepel.

A számítógép nevének a beállítása (OpenRC vagy systemd)

root #echo tux > /etc/hostname

systemd

A systemd init-rendszerrel futó operációs rendszer esetében a számítógép nevének a beállítása a hostnamectl segédprogrammal végezhető el. A telepítési folyamat során azonban a systemd-firstboot parancsot kell használni (további részletek később a kézikönyvben).

A "tux" számítógépnév beállításához a következő parancsot kell futtatni:

root #hostnamectl hostname tux

Futtassa a hostnamectl --help vagy man 1 hostnamectl parancsot a súgó megtekintéséhez.

Hálózat

Számos lehetőség áll rendelkezésre a hálózati interfészek beállításához. Ez a szakasz csak néhány módszert ismertet. Válassza ki azt, amelyik a legmegfelelőbbnek tűnik a szükséges beállításhoz.

DHCP a dhcpcd szolgáltatás által (bármelyik init rendszer esetében)

A legtöbb helyi hálózat (LAN) üzemeltet DHCP szervert. Ha ez a helyzet, akkor az IP-cím megszerzéséhez ajánlott a dhcpcd program használata.

A telepítéshez futtassa a következő parancsot:

root #emerge --ask net-misc/dhcpcd

Az OpenRC init-rendszert használó operációs rendszerek esetében, futtassa a következő parancsot a szolgáltatás bekapcsolásához és azonnali elindításához:

root #rc-update add dhcpcd default

root #rc-service dhcpcd start

A systemd init-rendszert használó operációs rendszerek esetében, futtassa a következő parancsot a szolgáltatás bekapcsolásának érdekében:

root #systemctl enable dhcpcd

Ezeknek a lépéseknek a befejezése után az operációs rendszer következő indításakor a dhcpcd IP-címet kell, hogy szerezzen a DHCP szervertől. További részletekért tekintse meg a dhcpcd cikket.

netifrc (OpenRC)

Tip
Ez az egyik módja a hálózat beállításának Netifrc használatával OpenRC rendszereken. Egyszerűbb beállításokhoz más módszerek is léteznek, például a Dhcpcd használata.

Hálózat beállítása

A Gentoo Linux telepítése során a hálózat már be lett állítva. Azonban ez csak az Live élő bootolható telepítőnek a környezetére vonatkozott, és nem a számítógépre feltelepített környezetre. Most a számítógépre feltelepített Gentoo Linux rendszer számára készül el a hálózati beállítás.

Note
Részletesebb információk a hálózatról, beleértve az olyan haladó témákat, mint a bonding, bridging, 802.1Q VLAN-ok vagy a vezeték nélküli hálózatok, a haladó hálózati konfiguráció szakaszban találhatók.

Minden hálózati információ a /etc/conf.d/net fájlban található. Egyszerű - bár nem feltétlenül intuitív - szintaxist használ. Ne aggódjon! Minden meg van magyarázva. Sok különböző beállítást lefedő, teljesen jól kommentezett példa található a /usr/share/doc/netifrc-*/net.example.bz2 fájlban.

Először telepítse a net-misc/netifrc szoftvercsomagot:

root #emerge --ask --noreplace net-misc/netifrc

Alapértelmezettként a DHCP van használva. Ahhoz, hogy a DHCP működjön, szükséges egy DHCP kliens telepítése. Ennek részleteit később, a Szükséges rendszereszközök telepítése részben találja.

Ha a hálózati kapcsolatot speciális DHCP opciók miatt vagy azért kell beállítani, mert a DHCP szolgáltatást egyáltalán nem szeretné használni, akkor nyissa meg a /etc/conf.d/net fájlt:

root #nano /etc/conf.d/net

Állítsa a config_eth0 és a routes_eth0 változót, hogy megadja az IP-cím információkat és az útvonal információkat:

Note
Ez feltételezi, hogy a hálózati interfész neve eth0 lesz. Ez azonban nagyon rendszerspecifikus. Ajánlott feltételezni, hogy az interfész neve megegyezik azzal az interfész névvel, amelyet a telepítési adathordozó indításakor látunk, ha a telepítési adathordozó elég friss. További információk a Hálózati interfész nevek szakaszban találhatók.

FILE /etc/conf.d/netStatikus IP-cím megadása

config_eth0="192.168.0.2 netmask 255.255.255.0 brd 192.168.0.255"
routes_eth0="default via 192.168.0.1"

A DHCP használatának az érdekében, definiálja a config_eth0 változónak az értékét:

FILE /etc/conf.d/netDHCP megadása

config_eth0="dhcp"

Olvassa el a /usr/share/doc/netifrc-*/net.example.bz2 fájlt a további beállítási lehetőségek listájáért. Ha speciális DHCP opciókat kell beállítani, akkor mindenképp olvassa el a DHCP kliens man súgóoldalát is.

Ha az operációs rendszernek több hálózati interfésze van, akkor ismételje meg a fenti lépéseket config_eth1, config_eth2 stb. esetén is.

Most mentse el a beállítást, és lépjen ki a folytatáshoz.

A hálózatot automatikus elindítása a rendszerindítás alkalmával

Ahhoz, hogy a hálózati interfészek a számítógép indulásakor önmaguktól aktiválódjanak, hozzá kell adni őket az alapértelmezett futási szinthez.

root #cd /etc/init.d

root #ln -s net.lo net.eth0

root #rc-update add net.eth0 default

Ha az operációs rendszernek több hálózati interfésze van, akkor a megfelelő net.* fájlokat létre kell hozni, ahogyan azt a net.eth0 esetében is tettük.

Ha a rendszer indítása után kiderül, hogy a hálózati interfész neve (ami jelenleg eth0-ként van dokumentálva) hibás volt, akkor hajtsa végre a következő lépéseket a helyesbítéshez:

1. Frissítse a /etc/conf.d/net fájlt a helyes interfész névvel (például enp3s0 vagy enp5s0, a eth0 helyett).
2. Hozzon létre új szimbolikus linket (például /etc/init.d/net.enp3s0).
3. Távolítsa el a régi szimbolikus linket (rm /etc/init.d/net.eth0).
4. Adja hozzá az újat az alapértelmezett futási szinthez.
5. Távolítsa el a régit a következő parancs használatával: rc-update del net.eth0 default.

A hosts fájl

Fontos következő lépés lehet tájékoztatni az újonnan telepített operációs rendszert a hálózati környezetében lévő egyéb számítógépekről. A hálózaton lévő számítógépeket (hosztokat) a /etc/hosts fájlban lehet megadni. A hosztnevek hozzáadása itt lehetővé teszi a hosztnevek IP-címekre való feloldását azoknál a hosztoknál, amelyeket a névszerver nem old fel.

root #nano /etc/hosts

FILE /etc/hostsHálózati információk kitöltése

# This defines the current system and must be set
127.0.0.1     tux.homenetwork tux localhost
::1           tux.homenetwork tux localhost

# Opcionális meghatározás további rendszerekhez a hálózaton.
192.168.0.5   jenny.homenetwork jenny
192.168.0.6   benny.homenetwork benny

Mentse el és lépjen ki a szövegszerkesztőből a folytatáshoz.

Rendszerinformációk

Root jelszó

Állítsa be a root jelszót a passwd parancs használatával.

root #passwd

Később létrehozunk egy további felhasználói fiókot a napi műveletekhez.

Az init és a boot beállítása

OpenRC

Az OpenRC Gentoo-val való használatakor az /etc/rc.conf fájl segítségével konfigurálja a szolgáltatásokat, az indítást és a leállítást a rendszerben. Nyissa meg az /etc/rc.conf fájlt, és élvezze az összes megjegyzést a fájlban. Tekintse át a beállításokat, és változtassa meg, ahol szükséges.

root #nano /etc/rc.conf

Ezután nyissa meg az /etc/conf.d/keymaps fájlt a billentyűzet beállításainak kezeléséhez. Szerkessze a fájlt a megfelelő billentyűzet kiválasztásának és a kiválasztott billentyűzet beállításának az érdekében.

root #nano /etc/conf.d/keymaps

Különös gonddal kezelje a keymap változót. Ha a rossz billentyűzetkiosztást választja ki, akkor furcsa eredmények jelenhetnek meg a billentyűzet használata során.

Végül szerkessze az /etc/conf.d/hwclock fájlt azért, hogy be legyen állítva az óra. Szerkessze az Ön személyes preferenciáinak megfelelően.

root #nano /etc/conf.d/hwclock

Ha a hardveróra nem az UTC időszámítást használja, akkor a fájlban be kell állítani a következőt: clock="local". Ellenkező esetben az operációs rendszer időeltolódási viselkedést mutathat.

systemd

Először ajánlott futtatni a systemd-machine-id-setup és a systemd-firstboot parancsokat, amelyek előkészítik az operációs rendszerünk különböző komponenseit az első indításra az új systemd környezetben. A következő opciók átadása során fel lesz kérve a felhasználót, hogy állítson be nyelvi beállításokat, időzónát, hosztnevet, root jelszót és root shell értékeket. Ez a telepítéshez véletlenszerű számítógép ID-t (gépazonosítót) is hozzárendel:

root #systemd-machine-id-setup

root #systemd-firstboot --prompt

Ezután a felhasználóknak futtatniuk kell a systemctl parancsot, hogy az összes telepített unit fájlt visszaállítsák az előre beállított szabályértékekre:

root #systemctl preset-all --preset-mode=enable-only

Lehetséges az összes előre beállított módosítás végrehajtása, de ez alaphelyzetbe állíthatja a már konfigurált szolgáltatásokat a folyamat során:

root #systemctl preset-all

Ez a két lépés segít biztosítani a zökkenőmentes átmenetet az Live ISO környezetről a telepítés első rendszerindítására.

Rendszernaplózó

OpenRC

Néhány eszköz hiányzik a stage3 archívumból, mert több csomag ugyanazt a funkciót biztosítja. Most már a felhasználón múlik, hogy melyiket telepíti.

Az első döntést igénylő eszköz a rendszer naplózási mechanizmusa. A Unix és a Linux kiváló naplózási képességekkel rendelkezik - ha szükséges, minden, ami az operációs rendszerben történik, naplófájlba rögzíthető.

A Gentoo számos rendszernaplózási segédprogramot kínál. Néhány példa ezek közül:

• sysklogd (app-admin/sysklogd) - A hagyományos rendszernaplózó szolgáltatásokat kínálja. Az alapértelmezett naplózási beállítás már különösebb beállítás nélkül is jól működik, ami ezt a szoftvercsomagot jó választássá teszi kezdők számára.
• syslog-ng (app-admin/syslog-ng) - Fejlett rendszernaplózó szoftver. Minden, ami több annál, mint hogy egy nagy fájlba naplózunk, az további beállítást igényel. Haladó felhasználók választhatják ezt a szoftvercsomagot naplózási potenciálja alapján, de vegye figyelembe, hogy bármilyen okos naplózáshoz további beállításra van szükség.
• metalog (app-admin/metalog) - Egy magas beállíthatósággal rendszer naplózó.

A Gentoo ebuild szoftvertárolóján keresztül más rendszernaplózó segédprogramok is elérhetők lehetnek, mivel az elérhető csomagok száma naponta növekszik.

Tip
Ha a syslog-ng használata van tervben, akkor ajánlott telepíteni és beállítani a logrotate szoftvert. A syslog-ng szoftver nem biztosít semmilyen forgatási mechanizmust a naplófájlok számára. Azonban a sysklogd újabb verziói (>= 2.0) saját naplóforgatási mechanizmust kezelnek.

A választott rendszernaplózó telepítéséhez használja az emerge parancsot. Ha Ön OpenRC init-rendszert használ, akkor hozzáadhatja az alapértelmezett futási szinthez a rc-update használatával. Az alábbi példa telepíti és aktiválja az app-admin/sysklogd szoftvercsomagot mint az operációs rendszer syslog segédprogramját:

root #emerge --ask app-admin/sysklogd

root #rc-update add sysklogd default

systemd

Bár az OpenRC-alapú operációs rendszerekhez különféle naplózási mechanizmusok állnak rendelkezésre, a systemd beépített naplózót tartalmaz, amelyet systemd-journald szolgáltatásnak neveznek. A systemd-journald szolgáltatás képes kezelni a korábbi rendszernaplózási szakaszban ismertetett naplózási funkciók nagy részét. Ez azt jelenti, hogy azok az operációs rendszerek, amelyek a systemd init-rendszert használják a rendszer- és szolgáltatáskezelőként, azok biztonságosan kihagyhatják a további syslog segédprogramok hozzáadását.

További részletekért a journalctl használatáról a rendszernaplók lekérdezéséhez és áttekintéséhez, tekintse meg a man journalctl súgót.

Számos okból kifolyólag, például a naplók továbbításának esetében egy központi gazdagépre, fontos lehet redundáns rendszernaplózási mechanizmusokat beépíteni a systemd alapú operációs rendszerbe. Ez azonban ritkán fordul elő a kézikönyv tipikus olvasói számára, és haladószintű felhasználási esetnek tekinthető. Ezért a kézikönyv nem tárgyalja.

Opcionális: A cron szolgáltatás

OpenRC

Bár opcionális és nem minden operációs rendszerhez szükséges, bölcs dolog telepíteni egy cron szolgáltatást.

A cron szolgáltatás meghatározott időközönként hajt végre parancsokat. Az időközök lehetnek napi, heti vagy havi, minden kedden egyszer, minden második héten egyszer, stb. Egy bölcs rendszergazda a cron szolgáltatást használja a rutinszerű rendszerkarbantartási feladatok automatizálására.

Minden cron szolgáltatás támogatja az időzített feladatok magas szintű részletességét, és általában tartalmazza az e-mail vagy más értesítési forma küldésének lehetőségét, ha egy időzített feladat nem fejeződik be a vártnak megfelelően.

A Gentoo számos lehetséges cron szolgáltatást kínál, többek között:

• cronie (sys-process/cronie) - A cronie az eredeti cron szoftverre épül, és biztonsági és konfigurációs fejlesztéseket tartalmaz, mint például a PAM és az SELinux használatának lehetősége.
• dcron (sys-process/dcron) - Ez a könnyűsúlyú cron szolgáltatás egyszerű és biztonságos. Még épp elég funkcióval rendelkezik ahhoz, hogy éppen hasznos maradjon.
• fcron (sys-process/fcron) - Egy parancsütemező, amely kiterjesztett képességekkel rendelkezik a cron és az anacron felett.
• bcron - Egy fiatalabb cron rendszer, amelyet biztonságos műveletek figyelembevételével terveztek. Ennek érdekében a cron-rendszert több különálló programra osztották fel. Mindegyik külön feladatért felelős, és szigorúan ellenőrzött kommunikáció zajlik az egyes részek között.

Alapértelmezett: cronie

Az alábbi példa a sys-process/cronie szoftvercsomagot használja:

root #emerge --ask sys-process/cronie

Adja hozzá a cronie szoftvert az operációs rendszer alapértelmezett futási szintjéhez, amely automatikusan elindítja azt a számítógép bekapcsolásának az alkalmával:

root #rc-update add cronie default

Alternatíva: dcron

root #emerge --ask sys-process/dcron

Ha a dcron lesz a kiválasztott cron ügynök, akkor egy további inicializáló parancsot kell végrehajtani:

root #crontab /etc/crontab

Alternatíva: fcron

root #emerge --ask sys-process/fcron

Ha az fcron lesz a kiválasztott időzített feladatkezelő, akkor további emerge lépés szükséges:

root #emerge --config sys-process/fcron

Alternatíva: bcron

A bcron egy fiatalabb cron ügynök, beépített jogosultság-elválasztással.

root #emerge --ask sys-process/bcron

systemd

Hasonlóan a rendszer naplózáshoz, a systemd-alapú operációs rendszerek alapból támogatják az ütemezett feladatokat timers (időzítők) formájában. A systemd időzítők futtathatók operációs rendszer szinten vagy felhasználói szinten, és ugyanazokat a funkciókat kínálják, mint egy hagyományos cron szolgáltatás. Hacsak nincs szükség redundáns képességekre, akkor általában felesleges további feladatütemezőt, például cron szolgáltatást telepíteni, és biztonságosan kihagyható.

Opcionális: Fájlindexelés

A fájlrendszer indexelése érdekében, hogy gyorsabb fájlkeresési lehetőségeket biztosítson, telepítse a mlocate szoftvercsomagot:

root #emerge --ask sys-apps/mlocate

Opcionális: Távoli parancssor hozzáférés

Tip
Az opensshd alapértelmezett beállítás nem engedélyezi a root felhasználó számára a távoli bejelentkezést. Kérjük, hogy hozzon létre egy nem root felhasználót és állítsa be megfelelően, hogy szükség esetén hozzáférést biztosítson a telepítés után, vagy módosítsa a /etc/ssh/sshd_config fájlt, hogy engedélyezze a root hozzáférést.

Az operációs rendszer távoli elérésének biztosítása érdekében a telepítés után a sshd szolgáltatást úgy kell beállítani, hogy az a rendszerindításkor elinduljon.

Részletesebb információkért az SSH beállításával kapcsolatban, kérjük, olvassa el a SSH cikket.

OpenRC

Az sshd init szkript hozzáadása az alapértelmezett futási szinthez OpenRC init-rendszer esetében:

root #rc-update add sshd default

Ha szükség van a soros konzol hozzáférésre (ami távoli szerverek esetén lehetséges), akkor a agetty szolgáltatást be kell állítani.

Vegye ki a kommenteket a soros konzol szakasznál a /etc/inittab fájlban:

root #nano -w /etc/inittab

# SERIAL CONSOLES
s0:12345:respawn:/sbin/agetty 9600 ttyS0 vt100
s1:12345:respawn:/sbin/agetty 9600 ttyS1 vt100

systemd

Az SSH szerver engedélyezéséhez futtassa a következő parancsot:

root #systemctl enable sshd

A soros konzol támogatásának engedélyezéséhez futtassa:

root #systemctl enable getty@tty1.service

Opcionális: A Parancssor parancsainak az automatikus kiegészítése

Bash

A Bash az alapértelmezett parancssor a Gentoo rendszerekhez, ezért a kiegészítő bővítmények telepítése segíthet az operációs rendszer hatékonyabb és kényelmesebb kezelésében. Az app-shells/bash-completion szoftvercsomag telepíti a Gentoo specifikus parancsokhoz elérhető kiegészítéseket, valamint számos más általános parancsot és segédprogramot is telepít:

root #emerge --ask app-shells/bash-completion

A telepítés után a specifikus parancsokhoz tartozó bash kiegészítések az eselect segítségével kezelhetők. További részletekért tekintse meg a bash cikk Shell completion integrációk szakaszát.

Javasolt: Idő szinkronizálása

Fontos a rendszeróra szinkronizálása valamilyen módszerrel. Ezt általában az NTP protokoll és szoftverrel végzik el. Léteznek más megvalósítások is az NTP protokoll használatával, mint például a Chrony.

A Chrony beállításához, például:

root #emerge --ask net-misc/chrony

OpenRC

Az OpenRC init rendszerrel működő operációs rendszeren futtassa:

root #rc-update add chronyd default

systemd

A systemd init rendszerrel működő operációs rendszeren futtassa:

root #systemctl enable chronyd.service

Alternatív megoldásként a systemd felhasználók esetleg a egyszerűbb systemd-timesyncd SNTP klienst szeretnék használni, amely alapértelmezés szerint telepítve van.

root #systemctl enable systemd-timesyncd.service

Fájlrendszereszközök

A használt fájlrendszertől függően szükség lehet a szükséges fájlrendszer-segédprogramok telepítésére (a fájlrendszer-integritás ellenőrzése, fájlrendszerek (újra)formázása stb.). Vegye figyelembe, hogy az ext4 felhasználói tér eszközei (sys-fs/e2fsprogs) már telepítve vannak a @system készlet részeként.

A következő táblázat felsorolja azokat az eszközöket, amelyeket telepíteni kell, ha bizonyos fájlrendszereszközökre van szükség a telepített operációs rendszeren.

Fájlrendszer	Szoftvercsomag
XFS	sys-fs/xfsprogs
ext4	sys-fs/e2fsprogs
VFAT (FAT32, ...)	sys-fs/dosfstools
Btrfs	sys-fs/btrfs-progs
F2FS	sys-fs/f2fs-tools
NTFS	sys-fs/ntfs3g
ZFS	sys-fs/zfs

Ajánlott a sys-block/io-scheduler-udev-rules szoftvercsomag telepítése a megfelelő ütemező viselkedés érdekében, például az nvme eszközök esetében:

root #emerge --ask sys-block/io-scheduler-udev-rules

Tip
További információkért a fájlrendszerekről a Gentoo rendszerben tekintse meg a fájlrendszer cikket.

Hálózati eszközök

Ha a hálózat korábban már be lett állítva volt a Rendszer beállítása lépés során és a hálózat beállítása befejeződött, akkor ezt a "hálózati eszközök" részt biztonságosan átugorhatja. Ebben az esetben folytassa a Bootloader beállítása résszel.

DHCP kliens telepítése

Important
A legtöbb felhasználónak szüksége lesz egy DHCP kliensre a hálózathoz való csatlakozás érdekében. Ha nem lett ilyen program telepítve, akkor előfordulhat, hogy az operációs rendszer nem tud csatlakozni a hálózathoz, és így utólag lehetetlenné válik a DHCP kliens letöltése később, statikus IP-cím beállítása nélkül.

A DHCP kliens automatikusan megszerzi egy vagy több hálózati interfész számára az IP-címet netifrc szkriptek segítségével. Ajánljuk a net-misc/dhcpcd szoftvercsomag használatát (tekintse meg: dhcpcd) :

root #emerge --ask net-misc/dhcpcd

Opcionális: PPPoE kliens telepítése

Ha PPP protokollt használ az internetkapcsolathoz, akkor telepítse a net-dialup/ppp szoftvercsomagot:

root #emerge --ask net-dialup/ppp

Opcionális: Vezeték nélküli hálózati eszközök telepítése

Ha a operációs rendszer vezeték nélküli hálózathoz fog csatlakozni, akkor telepítse az Nyílt vagy WEP hálózatokhoz a net-wireless/iw szoftvercsomagot és/vagy a WPA vagy WPA2 hálózatokhoz a net-wireless/wpa_supplicant szoftvercsomagot. Az iw szintén hasznos alapvető diagnosztikai eszköz, a vezeték nélküli hálózatok vizsgálatához.

root #emerge --ask net-wireless/iw net-wireless/wpa_supplicant

Most folytassa a Bootloader beállítása részével.

Rendszertöltő (bootloader) kiválasztása

A Linux kernel beállítása, a rendszereszközök telepítése és a beállításfájlok szerkesztése után itt az ideje telepíteni a számítógépre feltelepített Linux alapú operációs rendszer utolsó fontos részét: a rendszertöltőt (bootloader).

A boot loader felelős a Linux kernel elindításáért az számítógép indításakor - nélküle az operációs rendszer nem tudná, hogy miként lépjen tovább, miután a bekapcsológombot megnyomtuk a gépünkön.

A(z) amd64 esetében dokumentáljuk, hogy miként lehet beállítani a GRUB rendszerbetöltőt (bootloadert) DOS/Örökölt BIOS alapú operációs rendszerekhez, valamint az GRUB, systemd-boot vagy EFI Stub beállítását az UEFI alapú operációs rendszerekhez.

A kézikönyv ezen szekciójában különbség van téve a boot loader csomagjának emerge-vel való letöltése és létrehozása, valamint a boot loader telepítése a rendszerünk adathordozójára között. Itt az emerge kifejezést arra használjuk, hogy a Portage kérje a szoftvercsomag elérhetővé tételét az operációs rendszerünk számára. Az telepítés kifejezés azt jelenti, hogy boot loader fájlokat másol vagy fizikailag módosítja az operációs rendszert tartalmazó adathordozójának megfelelő szakaszait annak érdekében, hogy a boot loader a következő számítógép bekapcsolási ciklus során aktivált és működésre kész legyen.

Default: GRUB

Alapértelmezés szerint a Gentoo operációs rendszerek többsége ma már a GRUB rendszerbetöltőre (bootloaderre) (ami a sys-boot/grub szoftvercsomagban található) támaszkodik, amely közvetlen utódja a GRUB Legacy rendszerbetöltőnek (bootloadernek). További beállítás nélkül a GRUB nagyon jól támogatja a régebbi BIOS ("pc") operációs rendszereket. Egy kis beállítással, amelyre az szoftverépítési idő előtt van szükség, a GRUB több mint fél tucat további platformot is támogathat. További információért tekintse meg a Előfeltételek szakaszt a GRUB cikkben.

Emerge

Régebbi BIOS alapú operációs rendszer használata esetén, amely csak MBR partíciós táblázatokat támogat, nincs szükség további beállításra a GRUB telepítéséhez:

root #emerge --ask --verbose sys-boot/grub

Megjegyzés UEFI felhasználóknak: A fenti parancs futtatása a GRUB_PLATFORMS engedélyezett értékeit fogja megjeleníteni az emerge előtt. UEFI képes rendszerek használatakor a felhasználóknak biztosítaniuk kell, hogy a GRUB_PLATFORMS="efi-64" engedélyezve van (ahogy alapértelmezés szerint is). Ha ez nem így van a beállításnál, akkor a GRUB_PLATFORMS="efi-64" értéket hozzá kell adni a /etc/portage/make.conf fájlhoz az emerge előtt annak érdekében, hogy a szoftvercsomag EFI funkcionalitással legyen létrehozva.

root #echo 'GRUB_PLATFORMS="efi-64"' >> /etc/portage/make.conf

root #emerge --ask sys-boot/grub

Ha a GRUB valamiért úgy lett az emerge-vel létrehozva, hogy nem volt engedélyezve a GRUB_PLATFORMS="efi-64", akkor a sor (ahogy fent látható) hozzáadható a make.conf fájlhoz, majd az world csomagkészlet függőségeit újra lehet számoltatni azáltal, hogy a --update --newuse opciókat átadjuk az emerge parancsnak:

root #emerge --ask --update --newuse --verbose sys-boot/grub

A GRUB szoftver most már az emerge paranccsal be lett olvasztva az operációs rendszerünkbe, de még nem lett telepítve másodlagos bootloaderként.

Telepítés

Ezután telepítse a szükséges GRUB fájlokat a /boot/grub/ könyvtárba a grub-install parancs segítségével. Feltételezve, hogy az első adathordozó (ahonnan a rendszer indul) a /dev/sda, az alábbi parancsok egyike megfelelő lesz:

DOS/Örökölt BIOS alapú operációs rendszerek

DOS/Örökölt BIOS operációs rendszerek számára:

root #grub-install /dev/sda

UEFI alapú operációs rendszerek

Important
Mindenképp győződjön meg arról, hogy az EFI rendszerpartíció valóban csatolva lett a fájlrendszerbe mielőtt futtatná a grub-install parancsot. Ugyanis előfordulhat, hogy a grub-install parancs a GRUB EFI fájlt (grubx64.efi) a rossz könyvtárba telepíti (mert nincs felcsatolva az EFI rendszerpartíció). Ráadásul minden figyelmeztetés nélkül teszi ezt meg.

UEFI rendszerekhez:

root #grub-install --efi-directory=/efi

Installing for x86_64-efi platform.
Installation finished. No error reported.

Sikeres telepítés után a kimenetnek meg kell egyeznie az előző parancs kimenetével. Ha a kimenet nem egyezik pontosan, akkor folytassa a GRUB hibakeresés szakasztól, ellenkező esetben ugorjon a GRUB beállítása szakaszhoz.

Optional: Secure Boot

A sikeres bootoláshoz a bekapcsolt secure boot mellett az aláíró tanúsítványt el kell fogadtatni a UEFI firmware-rel, vagy a shim-et kell használni előtöltőként (pre-loader). A Shim előre alá van írva a harmadik fél Microsoft tanúsítványával, amelyet alapértelmezés szerint a legtöbb UEFI alaplap elfogad.

Az, hogy miként lehet beállítani az UEFI firmware-t egyéni kulcsok elfogadására, a firmware gyártójától függ, ami meghaladja ezen kézikönyv kereteit. Az alábbiakban a shim beállításának módját mutatjuk be. Itt feltételezzük, hogy a felhasználó már követte az előző szakaszok utasításait az aláírókulcs létrehozására és a portage beállítására vonatkozóan. Ha ez nem így van, akkor kérjük, hogy térjen vissza először a Kernel telepítése részhez.

A sys-boot/grub szoftvercsomag előre összeállított és aláírt önálló EFI végrehajtható fájlt telepít, amennyiben a secureboot USE jelölőzászló engedélyezve van. Telepítse a szükséges szoftvercsomagokat, majd másolja az önálló grub-ot, a Shim-et és a MokManager-t ugyanabba a könyvtárba az EFI rendszerpartíción. Például:

root #emerge sys-boot/grub sys-boot/shim sys-boot/mokutil sys-boot/efibootmgr

root #cp /usr/share/shim/BOOTX64.EFI /efi/EFI/Gentoo/shimx64.efi

root #cp /usr/share/shim/mmx64.efi /efi/EFI/Gentoo/mmx64.efi

root #cp /usr/lib/grub/grub-x86_64.efi.signed /efi/EFI/Gentoo/grubx64.efi

Ezután regisztrálja az aláíró kulcsot a shim MOKlistájába. Ehhez DER formátumú kulcsokra van szükség, miközben a sbsign és a kernel készítő rendszer PEM formátumú kulcsokat vár. A kézikönyv korábbi részeiben bemutattunk egy példát egy ilyen PEM formátumú aláíró kulcs létrehozására, ezt a kulcsot most át kell alakítani DER formátumúra:

root #openssl x509 -in /path/to/kernel_key.pem -inform PEM -out /path/to/kernel_key.der -outform DER

Note
Az itt használt útvonalnak a legenerált kulcshoz tartozó tanúsítványt tartalmazó pem fájlhoz kell vezetnie. Ebben a példában a kulcs és a tanúsítvány ugyanabban a pem fájlban található.

Ezután az átalakított tanúsítvány importálható a Shims MOKlistába, ez a parancs kéri egy jelszó megadását az importálási kérelemhez:

root #mokutil --import /path/to/kernel_key.der

Note
Amikor a jelenleg betöltött kernel már megbízik az importálandó tanúsítványban, akkor a következő üzenet jelenik meg: "Already in kernel trusted keyring." Ebben az esetben futtassa újra a fenti parancsot a --ignore-keyring argumentummal kiegészítve.

Ezután regisztráljuk a Shim-et az UEFI firmware-be. A következő parancsban a boot-disk és boot-partition-id helyére az EFI rendszerpartíció adathordozó- és partícióazonosítóját kell behelyettesíteni:

root #efibootmgr --create --disk /dev/boot-disk --part boot-partition-id --loader '\EFI\Gentoo\shimx64.efi' --label 'GRUB via Shim' --unicode

Vegye figyelembe, hogy ez az előre összeállított és aláírt önálló grub-verzió a grub.cfg fájlt egy szokásostól eltérő helyről olvassa be. Az alapértelmezett /boot/grub/grub.cfg helyett a beállításfájlnak ugyanabban a könyvtárban kell lennie, ahol a grub EFI végrehajtható fájl található, például: /efi/EFI/Gentoo/grub.cfg. Amikor a sys-kernel/installkernel eszközt használják a kernel telepítésére és a grub beállításának frissítésére a GRUB_CFG környezeti változóval lehet felülírni a grub beállításfájl szokásos helyét.

Például:

root #grub-mkconfig -o /efi/EFI/Gentoo/grub.cfg

Or, via installkernel:

FILE /etc/env.d/99grub

GRUB_CFG=/efi/EFI/Gentoo/grub.cfg

root #env-update

Note
Az importálási folyamat nem fejeződik be a rendszer újraindításáig. Miután a kézikönyv összes lépését végrehajtotta, indítsa újra a rendszert. Ekkor a Shim betöltődik, és megtalálja a mokutil által regisztrált importálási kérelmet. A MokManager alkalmazás elindul, és kéri a jelszót, amelyet az importálási kérelem létrehozásakor adott meg. Kövesse a képernyőn megjelenő utasításokat a tanúsítvány importálásának befejezéséhez, majd indítsa újra a rendszert az UEFI menüben, és engedélyezze a Secure Boot beállítást.

GRUB hibakeresés

A GRUB hibakeresésekor van néhány gyors javítási módszer, amely anélkül eredményezhet egy jól működőd bootolható feltelepített operációs rendszert, hogy ismét be kellene lépni a Live ISO élő képfájl telepítő környezetbe.

Abban az esetben, ha az "EFI változók nem támogatottak ezen az operációs rendszeren" üzenet jelenik meg a képernyőn, akkor valószínű, hogy a Live ISO élő képfájl nem EFI módban indult el, hanem jelenleg az Örökölt BIOS indítási módban van. A megoldás a lent említett eltávolítható GRUB lépés kipróbálása. Ez felülírja a végrehajtható EFI fájlt ami a /EFI/BOOT/BOOTX64.EFI helyen található. EFI módban történő újraindítás után az alaplap firmware-je végrehajthatja ezt az alapértelmezett indítási bejegyzést és elindíthatja a GRUB bootloadert.

Ha a grub-install hibát ad vissza, amely szerint "Nem sikerült előkészíteni a Boot változót: Csak olvasható fájlrendszer" ("Could not prepare Boot variable: Read-only file system"), és a Live ISO élő környezet helyesen indult UEFI módban, akkor lehetséges az efivars speciális csatolást újraírhatóként felcsatolni, majd ismét futtatni az említett grub-install parancsot:

root #mount -o remount,rw,nosuid,nodev,noexec --types efivarfs efivarfs /sys/firmware/efi/efivars

Ez bizonyos nem hivatalos Gentoo környezetek által okozott probléma, amelyek alapértelmezés szerint nem csatolják a speciális EFI fájlrendszert. Ha az előző parancs nem fut le, akkor indítsa újra a számítógépet egy hivatalos Gentoo Live ISO élőképfájl környezetben, EFI módban.

Egyes alaplapgyártók gyenge UEFI megvalósításai csak az /EFI/BOOT könyvtárhelyet támogatják az .EFI fájl számára az EFI rendszerpartíción (ESP). A GRUB telepítő automatikusan létrehozza az .EFI fájlt ezen a helyen, amennyiben a --removable opciót hozzáadja a telepítési parancshoz. Győződjön meg arról, hogy az ESP partíció fel van csatolva, mielőtt futtatná a következő parancsot. Most feltételezve, hogy a /efi (ahogy korábban meghatároztuk) valóban fel van csatolva, futtassa a következő parancsot:

root #grub-install --target=x86_64-efi --efi-directory=/efi --removable

Ez létrehozza az UEFI specifikáció által meghatározott 'default' könyvtárat, majd létrehoz egy fájlt az alapértelmezett névvel: BOOTX64.EFI.

GRUB beállítása

Ezután generálja le a GRUB beállítást a /etc/default/grub fájlban és a /etc/grub.d szkriptekben megadott felhasználói beállítások alapján. A legtöbb esetben nincs szükség a felhasználók általi beállításokra, mivel a GRUB automatikusan észleli, melyik kernelt kell indítani (a legmagasabbat a /boot/ elérhetőek közül) és melyik a root fájlrendszer. Az is lehetséges, hogy kernelparamétereket adjon hozzá a /etc/default/grub fájlban a GRUB_CMDLINE_LINUX változó segítségével.

A végső GRUB beállítás legenerálása érdekében futtassa a grub-mkconfig parancsot:

root #grub-mkconfig -o /boot/grub/grub.cfg

Generating grub.cfg ...
Found linux image: /boot/vmlinuz-6.6.21-gentoo
Found initrd image: /boot/initramfs-genkernel-amd64-6.6.21-gentoo
done

A parancs kimenetének említenie kell, hogy legalább egy Linux képfájl megtalálható, mivel ezek szükségesek az operációs rendszer indításához. Ha initramfs képfájlt használunk vagy használva lett a genkernel a kernel létrehozásához, akkor a helyes initrd képfájlt is észlelnie kell. Ha ez nem így van, akkor menjen a /boot/ könyvtárba, és ellenőrizze a tartalmát a ls paranccsal. Ha a fájlok valóban hiányoznak, akkor térjen vissza a kernelbeállítás és telepítési utasításokhoz.

Tip
A os-prober segédprogram a GRUB bootloaderrel együtt használható más operációs rendszerek észlelésére a csatlakoztatott adathordozókról. A Windows 7, 8.1, 10 és más Linux disztribúciók felismerhetők. Azoknak, akik kettős boot (dualboot) rendszereket szeretnének, nekik telepíteniük kell a sys-boot/os-prober szoftvercsomagot, majd újra kell futtatniuk a grub-mkconfig parancsot (ahogy fent látható). Ha észlelési problémák merülnének fel, akkor feltétlenül olvassák el a GRUB cikket teljes egészében mielőtt támogatást kérnének a Gentoo közösségtől.

Alternatíva 4: systemd-boot

Egy másik lehetőség a systemd-boot, amely mind az OpenRC, mind a systemd számítógépeken működik. Ez egy vékony láncbetöltő (chainloader), és jól működik a biztonságos indítással (secure boot).

Emerge

A systemd-boot telepítésének érdekében engedélyezze a boot USE jelölőzászlót, majd telepítse újra a sys-apps/systemd szoftvercsomagot (systemd rendszerek esetén) vagy a sys-apps/systemd-utils szoftvercsomagot (OpenRC rendszerek esetén):

FILE /etc/portage/package.use/systemd-boot

sys-apps/systemd boot
sys-apps/systemd-utils boot

root #emerge --ask sys-apps/systemd

Vagy

root #emerge --ask sys-apps/systemd-utils

Telepítés

Most rendelje hozzá a systemd-boot betöltőt az EFI System Partition partícióhoz:

root #bootctl install

Important
Győződjön meg arról, hogy az EFI rendszerpartíció fel van csatolva a fájlrendszerbe mielőtt futtatja a bootctl install parancsot.

Ezt a boootloadert használva, mielőtt újraindítaná a rendszert, ellenőrizze, hogy létrejött-e egy új boot bejegyzés az alábbiak használatával:

root #bootctl list

Warning
A rendszer-boot bejegyzéseinek kernel parancssorát az /etc/kernel/cmdline vagy az /usr/lib/kernel/cmdline fájlból olvassa be. Ha egyik fájl sem létezik, akkor a jelenleg betöltött kernel parancssora kerül újrahasználásra (/proc/cmdline). Új operációs rendszer telepítéseknél előfordulhat, hogy a Live CD kernel parancssorát véletlenül a új kernel indításához használják. A regisztrált bejegyzések kernel parancssora a következő paranccsal ellenőrizhető:

root #bootctl list

. Ha ez nem mutatja a kívánt kernel parancssort, akkor hozzon létre egy /etc/kernel/cmdline fájlt a megfelelő kernel parancssorral, és telepítse újra a kernelt.

Ha nem létezik új boot bejegyzés, győződjön meg arról, hogy a sys-kernel/installkernel szoftvercsomag telepítve lett-e a systemd és systemd-boot USE jelölőzászlók engedélyezésével, majd futtassa újra a kernel telepítését.

Az terjesztési (disztribúció) kernelek esetében futtassa a következő parancsot:

root #emerge --ask --config sys-kernel/gentoo-kernel

A kézzel beállított és lefordított kernel esetében futtassa a következő parancsot:

root #make install

Important
Amikor a kernelt telepíti a systemd-boot -hoz, akkor alapértelmezés szerint nem ad hozzá root= kernel parancssori argumentumot. A systemd init-rendszert használó operációs rendszereken, amelyek initramfs fájlt használnak, a felhasználók inkább a systemd-gpt-auto-generator-ra támaszkodhatnak, hogy automatikusan megtalálják a gyökérpartíciót bootoláskor. Ellenkező esetben a felhasználóknak kézzel kell megadniuk a gyökér partíció helyét a /etc/kernel/cmdline fájlban a root= beállításával, valamint bármely más kernel parancssori argumentumokkal, amelyeket használni szeretnének. Ezután telepítse újra a kernelt a fent leírtak szerint.

Optional: Secure Boot

Amikor a secureboot USE jelölőzászló engedélyezve van, akkor a systemd-boot EFI végrehajtható fájlt a portage automatikusan aláírja. Továbbá, a bootctl install automatikusan telepíti az aláírt verziót.

A secure boot bekapcsolt állapotában történő sikeres bootoláshoz a használt tanúsítványnak vagy el kell fogadnia a UEFI firmware-t, vagy a shim-et kell használni előbetöltőként (pre-loader). A shim előzetesen alá van írva a harmadik féltől Microsoft Tanúsítvánnyal, amelyet a legtöbb UEFI alaplap alapértelmezés szerint elfogad.

Az, hogy miként lehet beállítani az UEFI firmware-t egyéni kulcsok elfogadására, a firmware gyártójától függ, ami meghaladja a kézikönyv kereteit. Az alábbiakban a shim beállításának módját mutatjuk be. Itt feltételezzük, hogy a felhasználó már követte az előző szakaszok utasításait az aláírókulcs létrehozására és a portage használatára való beállítására. Ha ez nem történt meg, akkor kérjük, hogy először térjen vissza a Kernel installation részhez.

root #emerge --ask sys-boot/shim sys-boot/mokutil sys-boot/efibootmgr

root #bootctl install --no-variables

root #cp /usr/share/shim/BOOTX64.EFI /efi/EFI/systemd/shimx64.efi

root #cp /usr/share/shim/mmx64.efi /efi/EFI/systemd/mmx64.efi

A shim a MOKlist kulcsokat valójában DER formátumban igényli. Mivel az OpenSSL által használt példa egy PEM formátumú kulcsot hoz létre, ezért a kulcsot a következő parancs segítségével lehet DER formátumba átkonvertálni:

root #openssl x509 -in /path/to/kernel_key.pem -inform PEM -out /path/to/kernel_key.der -outform DER

Note
Az itt használt elérési útnak a generált kulcshoz tartozó tanúsítványt tartalmazó pem fájl elérési útjának kell lennie. Ebben a példában mind a kulcs, mind a tanúsítvány ugyanabban a pem fájlban található.

Ezután az átalakított tanúsítvány importálható a shims MOKlist-be:

root #mokutil --import /path/to/kernel_key.der

Note
Amikor a jelenleg betöltött kernel már megbízik az importálandó tanúsítványban, akkor a következő üzenet jelenik meg: "Already in kernel trusted keyring." Ebben az esetben futtassa újra a fenti parancsot a --ignore-keyring argumentummal kiegészítve.

Végül regisztráljuk a shim-et a UEFI firmware-ben. Az alábbi parancsban a boot-disk és a boot-partition-id cserélje ki az EFI rendszerpartíció lemez- és partícióazonosítójára:

root #efibootmgr --create --disk /dev/boot-disk --part boot-partition-id --loader '\EFI\systemd\shimx64.efi' --label 'Systemd-boot via Shim' --unicode '\EFI\systemd\systemd-bootx64.efi'

Note
Az importálási folyamat nem fejeződik be az operációs rendszer újraindításáig. Miután a kézikönyv összes lépését végrehajtotta, indítsa újra az operációs rendszert. A Shim betöltődik, és megtalálja a mokutil által regisztrált importálási kérelmet. A MokManager alkalmazás elindul, és kéri a jelszót, amelyet az importálási kérelem létrehozásakor állított be. Kövesse a képernyőn megjelenő utasításokat a tanúsítvány importálásának befejezéséhez, majd indítsa újra a rendszert az UEFI menübe, és engedélyezze a Secure Boot beállítást.

Alternatíva 2: EFI Stub

A UEFI-alapú firmware-rel rendelkező számítógépes rendszerek technikailag nem igényelnek másodlagos betöltőket (például a GRUB-ot) a kernel betöltéséhez. A másodlagos betöltők azért léteznek, hogy kiterjesszék az UEFI firmware funkcionalitását az indítási folyamat során. A GRUB használata (lásd az előző részt) általában egyszerűbb és robusztusabb, mivel rugalmasabb megközelítést kínál a kernelparaméterek gyors módosításához az indítási idő alatt.

Azok a rendszergazdák, akik minimális, bár merevebb megközelítést szeretnének alkalmazni a rendszer indításához, elkerülhetik a másodlagos betöltőket, és közvetlenül az EFI stub segítségével indíthatják a Linux kernelt.

Az sys-boot/efibootmgr szoftvercsomagban lévő alkalmazás egy olyan eszköz, amelyet az UEFI firmware-rel való interakcióra használnak - az operációs rendszer elsődleges betöltőjével. Általában ez azt jelenti, hogy indítási bejegyzéseket ad hozzá vagy távolít el a firmware indítható bejegyzéseinek listájából. Ezenkívül frissítheti a firmware beállításokat is, hogy a korábban indítható bejegyzésként hozzáadott Linux kernelek további opciókkal legyenek végrehajthatók. Ezek az interakciók speciális adatstruktúrákon keresztül történnek, amelyeket EFI változóknak neveznek (ezért van szükség a kernel EFI változók támogatására).

Győződjön meg arról, hogy az EFI stub kernel cikke át lett nézve mielőtt folytatná. A kernelnek rendelkeznie kell speciális opciókkal, hogy közvetlenül indítható legyen az UEFI firmware által. Lehet, hogy szükséges a kernel újrafordítása annak érdekében, hogy ez a támogatás be legyen építve.

Érdemes átnézni a efibootmgr cikket is a további információkért.

Note
Hogy újra hangsúlyozzuk, a efibootmgr nem szükséges egy UEFI rendszer indításához, csupán annyira van szükség, hogy egy bejegyzést hozzáadjunk az EFI-stub kernelhez az UEFI firmware-ben. Ha megfelelően lett beépítve az EFI stub támogatással, akkor a Linux kernel önmagában is közvetlenül elindítható. További kernel parancssori opciók beépíthetők a Linux kernelbe (van egy kernelbeállítás opció, amelyet CONFIG_CMDLINE változónak neveznek). Hasonlóképpen, az initramfs támogatása is beépíthető a kernelbe. Ezeket a döntéseket a kernel fordítása előtt kell meghozni, ami statikusabb indítási beállításhoz vezet. Ezeket a döntéseket még a kernel lefordítása előtt meg kell hozni, amelynek eredményeként statikusabb rendszerbetöltési beállítás jön létre.

A kernel közvetlenül a firmware-ből való indításához a kernelképfájlnak jelen kell lennie az EFI System Partition partíción. Ezt a efistub USE jelölőzászló engedélyezésével lehet elérni a sys-kernel/installkernel szoftvercsomagon. Tekintettel arra, hogy az EFI Stub indítás nem garantáltan működik minden UEFI rendszeren, a USE jelölőzászló stabilan le van tiltva, így a tesztelési kulcsszavakat el kell fogadni az installkernel ezen funkciójának használatához.

FILE /etc/portage/package.accept_keywords/installkernel

sys-kernel/installkernel
sys-boot/uefi-mkconfig
app-emulation/virt-firmware

FILE /etc/portage/package.use/installkernel

sys-kernel/installkernel efistub

Ezután telepítse újra a installkernel szoftvercsomagot, hozza létre a /efi/EFI/Gentoo könyvtárat, és telepítse újra a kernelt:

root #emerge --ask sys-kernel/installkernel

root #mkdir -p /efi/EFI/Gentoo

Disztribúciós kernelek esetén:

root #emerge --ask --config sys-kernel/gentoo-kernel{,-bin}

Kézzel kezelt kernelek esetén:

root #make install

Alternatív megoldásként, ha az installkernel nincs használatban, akkor a kernelt kézzel is másolhatja az EFI rendszerpartícióra, és elnevezheti bzImage.efi néven:

root #mkdir -p /efi/EFI/Gentoo

root #cp /boot/vmlinuz-* /efi/EFI/Gentoo/bzImage.efi

Telepítse az efibootmgr szoftvercsomagot:

root #emerge --ask sys-boot/efibootmgr

Hozzon létre egy "Gentoo" nevű indítási bejegyzést az újonnan lefordított EFI stub kernelhez az UEFI firmware-ben:

root #efibootmgr --create --disk /dev/sda --part 1 --label "gentoo" --loader "\EFI\Gentoo\bzImage.efi"

Note
A visszafelé álló pervonal (\) használata a könyvtárelérési útvonalak elválasztójaként szolgál. Kötelező a használata, amikor UEFI definíciókat használunk.

Amennyiben egy kezdeti RAM fájlrendszer (initramfs) is használatban van, akkor másolja azt is az EFI rendszerpartícióra, majd adja hozzá a megfelelő boot opciót:

root #efibootmgr --create --disk /dev/sda --part 1 --label "gentoo" --loader "\EFI\Gentoo\bzImage.efi" --unicode "initrd=\EFI\Gentoo\initramfs.img"

Tip
További kernel parancssori opciók is továbbíthatók a firmware által a kernelhez, ha azokat az initrd=... opcióval együtt adják meg, ahogy a fenti példában látható.

Ezeknek a módosításoknak az elvégzése után, amikor az számítógép újraindul, egy "gentoo" nevű boot bejegyzés lesz elérhető.

Egységesített kernelképfájl (Unified Kernel Image)

Ha az installkernel úgy van beállítva, hogy egységesített kernelképfájlokat készítsen és telepítsen, akkor az egységesített kernelképfájlnak már telepítve kell, hogy legyen az EFI rendszerpartíció EFI/Linux könyvtárában. Ha ez nem így van, akkor győződjön meg róla, hogy a könyvtár létezik, majd futtassa újra a kernel telepítését az útmutató korábbi részében leírtak szerint.

Az egységes telepített kernelképfájlhoz tartozó közvetlen indítási bejegyzés hozzáadásához:

root #efibootmgr --create --disk /dev/sda --part 1 --label "gentoo" --loader "\EFI\Linux\gentoo-x.y.z.efi"

Egyéb alternatívák

Más lehetőségekért, amelyek nem szerepelnek a kézikönyvben, tekintse meg az elérhető bootloaderek teljes listáját.

Rendszer újraindítása

Lépjen ki a chrootolt környezetből, és válassza le az összes felcsatolt partíciót. Ezt követően írja be azt az egyetlen mágikus parancsot, amely elindítja a végső, valódi tesztet: reboot.

(chroot) livecd #exit

livecd~#cd

livecd~#umount -l /mnt/gentoo/dev{/shm,/pts,}

livecd~#umount -R /mnt/gentoo

livecd~#reboot

Ne feledje el eltávolítani az Live ISO telepítőt, különben ismét elindulhat a számítógépen az újonnan telepített Gentoo rendszer helyett!

Miután újraindította a számítógépet, és belépett a frissen feltelepített Gentoo környezetben, bölcs dolog véglegesíteni a Gentoo telepítést.

Felhasználói adminisztráció

Felhasználó hozzáadása a napi használat számára

Root felhasználóként dolgozni egy Unix/Linux rendszeren veszélyes, és amennyire csak lehetséges, kerülendő. Ezért erősen ajánlott, hogy a mindennapi használathoz egy vagy több normál felhasználói fiókot is létrehozzon.

A csoportok, amelyeknek a felhasználó tagja, meghatározzák, hogy milyen tevékenységeket végezhet maga a felhasználó. Az alábbi táblázat számos fontos csoportot sorol fel:

Csoport	Leírás
audio	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a hangeszközökhöz való hozzáférést.
cdrom	Engedélyezi a felhasználói fiók számára az optikai eszközökhöz való közvetlen hozzáférést.
cron	Engedélyezi a felhasználói fiók számára az időalapú feladatütemezést a cron használatával. Megjegyzés: A systemd szolgáltatási rendszert futtató rendszereken a felhasználói fiókok systemd időzítőket és felhasználói szolgáltatásfájlokat használhatnak a cron feladatok helyett.
floppy	Engedélyezi a felhasználói fiók számára az ősi mechanikus eszközök, az úgynevezett floppy meghajtók közvetlen elérését. Ezt a csoportot általában nem használják a modern rendszereken.
usb	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a hozzáférést a hangeszközökhöz.
video	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a hozzáférést a videórögzítő hardverekhez és a hardveres gyorsításhoz.
wheel	Engedélyezi a felhasználói fiók számára a su (substitute user) parancs használatát, amely lehetővé teszi a root fiókra vagy más fiókokra való átváltást. Egyfelhasználós rendszerek esetén, amelyek tartalmaznak egy root fiókot. Érdemes ezt a csoportot hozzáadni az elsődleges normál felhasználóhoz.

Például, ahhoz hogy létrehozzunk egy larry nevű felhasználót, aki a wheel, users és audio csoportok tagja, először root felhasználóként kell bejelentkezni (csak a root hozhat létre felhasználókat), és futtatni a useradd parancsot:

Login:root

Password: (Enter the root password)

Amikor jelszavakat állítunk be a normál felhasználói fiókokhoz, jó biztonsági gyakorlat, hogy ne használjuk ugyanazt vagy hasonló jelszót, mint amit a root felhasználó számára állítottunk be.

A kézikönyv szerzői azt javasolják, hogy legalább 16 karakter hosszúságú jelszót használjunk, amely teljesen egyedi minden más felhasználóhoz képest a rendszeren. Nyugodjon meg, az ilyen hosszúságú jelszót is fel fogja valaki törni. Ha így haladunk a fejlődéssel, akkor már lehet, hogy a közeljövőben.

root #useradd -m -G users,wheel,audio -s /bin/bash larry

root #passwd larry

Password: (Enter the password for larry)
Re-enter password: (Re-enter the password to verify)

Ideiglenes jogosultság megemelése

Ha egy felhasználónak valaha is root jogosultságokkal kell elvégeznie egy feladatot, akkor használhatja a su - parancsot, hogy ideiglenesen root jogosultságokat kapjon. Egy másik módja a sudo (app-admin/sudo) vagy doas (app-admin/doas) segédprogramok használata, amelyek helyes konfiguráció esetén nagyon biztonságosak.

Root bejelentkezési lehetőség letiltása

Warning
Mielőtt letiltaná a root bejelentkezést, győződjön meg arról, hogy egy felhasználói fiók tagja a wheel csoportnak, és létezik mód a felhasználói jogosultságok emelésére, különben a root hozzáférés le lesz zárva, és a rendszer-adminisztráció lehetetlenné válik helyreállítási művelet nélkül. Néhány általános módszer a jogosultságok emelésére: app-admin/sudo, app-admin/doas, vagy a systemd run0.

A lehetséges fenyegetések megelőzése érdekében a root felhasználóval történő bejelentkezést úgy akadályozhatjuk meg, hogy töröljük a root jelszót és/vagy letiltjuk a root bejelentkezést.

A root bejelentkezés letiltásához:

root #passwd -l root

A root jelszó törléséhez és a bejelentkezés letiltásához:

root #passwd -dl root

Adathordozó kitakarítása

Telepítési műveletek maradványainak az eltávolítása

Miután a Gentoo telepítése befejeződött és az operációs rendszer újraindult, ha minden jól ment, a fokozat (stage) fájlt és más telepítési műveletek maradványait - mint például a DIGEST, CONTENT vagy *.asc (PGP aláírás) fájlokat - most biztonságosan el lehet távolítani.

A fájlok a / könyvtárban találhatók, és az alábbi parancs segítségével törölhetők:

root #rm /stage3-*.tar.*

Hová tovább innen?

Nem tudja, merre induljon tovább? Számos út létezik a felfedezésre... A Gentoo rengeteg lehetőséget kínál felhasználóinak, és ezért sok dokumentált (és kevésbé dokumentált) funkciót kell felfedezni itt a wiki-n és más Gentoo-hoz kapcsolódó aldoménekben (tekintse meg az alábbi Gentoo online szakaszt).

További dokumentáció

Fontos megjegyezni, hogy a Gentoo operációs rendszerben elérhető számos választási lehetőség miatt a kézikönyv által nyújtott dokumentáció korlátozott terjedelmű - főként a Gentoo rendszer telepítésének és alapvető rendszerkezelési tevékenységek működésbe hozatalára összpontosít. A kézikönyv szándékosan kizárja a grafikus környezetekkel, a rendszer keményítésével és más fontos adminisztratív feladatokkal kapcsolatos utasításokat. Mindezek ellenére a kézikönyv további szakaszai segítenek az olvasóknak az alapvető funkciókkal.

Az olvasóknak mindenképpen érdemes megnézniük a kézikönyv következő részét, amelynek címe: Working with Gentoo, amely elmagyarázza, hogyan tarthatják naprakészen a szoftvereket, hogyan telepíthetnek további szoftvercsomagokat, részleteket a USE zászlókról, az OpenRC init rendszerről és számos más hasznos témáról a Gentoo rendszer telepítés utáni kezelésével kapcsolatban.

A kézikönyv mellett az olvasóknak is érdemes felfedezni a Gentoo wiki más részeit, hogy további, közösség által biztosított dokumentációkat találjanak. A Gentoo wiki csapata egy dokumentációs téma áttekintést is kínál, amely kategóriák szerint sorolja fel a wiki cikkek válogatását. Például utal a lokalizációs útmutatóra, hogy a rendszert otthonosabbá tegyék (különösen hasznos azoknak a felhasználóknak, akik második nyelvként beszélnek angolul).

A legtöbb felhasználó, aki asztali környezetben dolgozik, grafikus környezetet állít be, hogy natív módon tudjon dolgozni. Számos közösség által karbantartott 'meta' cikk létezik a támogatott asztali környezetek (DE-k) és ablakkezelők (WM-ek) számára. Az olvasóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy minden egyes DE kicsit eltérő beállítási lépéseket igényel, ami megnöveli a telepítés és konfiguráció bonyolultságát.

Számos más Meta articles létezik, amelyek olvasóinknak magas szintű áttekintést nyújtanak a Gentoo-ban elérhető szoftverekről.

Gentoo online

Important
Az olvasóknak tudniuk kell, hogy az összes hivatalos Gentoo webhelyet a Gentoo viselkedési szabályzata irányítja. A Gentoo közösségben való aktív részvétel kiváltság, nem jog, és a felhasználóknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a viselkedési szabályzat létezésének oka van.

A Libera.Chat által üzemeltetett internetes relé csevegő (IRC) hálózat és a levelezőlisták kivételével a legtöbb Gentoo webhelyhez egyedi fiók szükséges a kérdések feltevéséhez, a beszélgetések megnyitásához vagy a hibajegyek bejelentéséhez.

Fórumok és IRC

Minden felhasználó szívesen látott a Gentoo fórumokon vagy az internetes relé csevegő csatornáink egyikén. Könnyen kereshető a fórumokon, hogy a friss Gentoo telepítés során tapasztalt problémát korábban mások felfedezték-e, és visszajelzések után megoldották-e. Meglepő lehet, hogy milyen gyakran találkoznak más felhasználók a Gentoo első telepítési problémáival. Ajánlott, hogy a felhasználók először keresgéljenek a fórumokon és a wikiben, mielőtt segítséget kérnének a Gentoo támogatási csatornákon.

Levelezőlisták

Több levelezőlista áll rendelkezésre a közösségi tagok számára, akik inkább e-mailben kérnek támogatást vagy visszajelzést, mint hogy felhasználói fiókot hozzanak létre a fórumokon vagy az IRC-n. A felhasználóknak követniük kell az utasításokat, hogy feliratkozhassanak a konkrét levelezőlistákra.

Hibák

Néha, miután áttekintettük a wikit, keresgéltünk a fórumokon, és támogatást kértünk az IRC csatornán vagy levelezőlistákon, nincs ismert megoldás egy problémára. Általában ez annak jele, hogy hibát kell nyitni a Gentoo Bugzilla oldalán.

Fejlesztési útmutató

Azok az olvasók, akik többet szeretnének megtudni a Gentoo fejlesztéséről, nézzenek utána a Fejlesztési útmutatóban. Ez az útmutató részletes utasításokat nyújt az ebuild-ek írásáról, eclass-okkal való munkáról, valamint számos általános fogalom meghatározását tartalmazza, amelyek a Gentoo fejlesztésének hátterében állnak.

Zárógondolatok

A Gentoo egy robusztus, rugalmas és kiválóan karbantartott disztribúció. A fejlesztői közösség örömmel fogadja a visszajelzéseket arról, hogy miként lehetne még jobb disztribúcióvá tenni a Gentoo rendszert.

Emlékeztetőül: Minden visszajelzés, amelyet ehhez a kézikönyvhöz hozzá kíván adni, kövesse a kézikönyv elején található Hogyan javíthatom a kézikönyvet? szakaszban részletezett irányelveket.

Kíváncsian várjuk, hogy felhasználóink ​​hogyan választják majd a Gentoo megvalósítását egyedi használati eseteiknek és igényeiknek megfelelően.