Handbook:Alpha/Installation/Disks/hu
Bevezetés a blokktípusú eszközökbe
Blokkeszközök
Vessen egy pillantást a Gentoo Linux és általában a Linux adathordozó órientelt vonatkozásaira, beleértve a blokkeszközöket, partíciókat és Linux fájlrendszereket. Miután megértette a lemezek csínját-bínját, partíciókat és fájlrendszereket hozhat létre a telepítéshez.
Kezdésként nézzük meg a blokkeszközöket. Az SCSI és a Serial ATA meghajtók is az /dev könyvtár alatt vannak címkézve, mint például: /dev/sda, /dev/sdb, /dev/sdc stb. A modernebb számítógépeken a PCI Express alapú NVMe szilárdtestalapú lemezek esetében olyan könyvtárak találhatók, mint a /dev/nvme0n1, /dev/nvme0n2 stb.
A következő táblázat segít az olvasóknak meghatározni, hogy hol találnak egy bizonyos típusú blokkeszközt a rendszeren:
| Készülék típusa | Készülék alapértelmezett elérési útvonala | Megjegyzések és megfontolások |
|---|---|---|
| IDE, SATA, SAS, SCSI, vagy USB flash | /dev/sda | A hardver nagyjából 2007-től kedve egészen a napjainkig létezik. Ez az elérési útvonal talán a leggyakrabban használt a Linux rendszerekben. Az ilyen típusú eszközök SATA, SCSI, USB buszon keresztül csatolhatóak fel a rendszerünkbe blokktípusú adattároló formájában. Például a legelső SATA készüléken lévő első partíciónak a teljes elérési útvonala a /dev/sda1. |
| NVM Express (NVMe) | /dev/nvme0n1 | A legújabb szilárdtestalapú technológiát képviselő NVMe meghajtók a PCI Express buszhoz csatlakoznak, és jelenleg a piacon ezek a leggyorsabb átviteli blokksebességgel rendelkező készülékek. A 2014 körüli és újabb számítógépes rendszerek általában már támogathatják az NVMe hardvert. A legelső NVMe típusú készüléken lévő első partíció elérési útvonala a következő: /dev/nvme0n1p1. |
| MMC, eMMC, és SD | /dev/mmcblk0 | A beágyazott MMC-eszközök, SD-kártyák és más típusú memóriakártyák hasznosak lehetnek az adattároláshoz. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok számítógépes rendszer nem engedélyezi az ilyen típusú eszközökről történő rendszerindítást. Javasoljuk, hogy egyáltalán ne használja ezeket a készülékeket aktív Linux telepítő ISO-képfájlokhoz. Fontolja meg inkább ezeknek a kártyáknak a fájlátvitelre való felhasználását, ami a tipikus tervezési szándékuk is egyben. Alternatív megoldásként ez a típusú adattároló hasznos lehet rövidtávú fájlmentések vagy pillanatképek készítéséhez. |
A fenti fizikai adathordozó blokkeszközök egy absztrakt interfészt jelenítenek meg a rendszerben látható adathordozó számára. A felhasználói programok ezeket a fizikai adathordozó blokkeszközöket a rendszerben látható adathordozóval való interakciókon keresztül használhatják, anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy a fizikai adathordozók SATA, SCSI vagy valami más típusú-e. A program egyszerűen meg tudja címezni a fizikai adathordozón lévő tárhelyet mint egy csomó összefüggő, véletlenszerűen elérhető, 4096 bájtos (4K) blokkok csoportja.
Szeletek
Although it is theoretically possible to use a full disk to house a Linux system, this is almost never done in practice. Instead, full disk block devices are split up in smaller, more manageable block devices. On Alpha systems, these are called slices.
In further sections, the installation instructions will use the example partitioning for the ARC/AlphaBIOS setup. Please adjust to personal preference!
Partíciós séma megtervezése
Hány partíció és mekkora méretű?
Az adathordozón a partíciók elrendezésének a kialakítása nagymértékben függ a Gentoo operációs rendszer igényeitől és az adathordozón alkalmazott fájlrendszer(ek) igényeitől. Ha sok felhasználó lesz a rendszerben, akkor tanácsos a /home könyvtárat külön partícióra elhelyezni, ami növeli a biztonságot, és megkönnyíti a biztonsági mentéseket és más típusú karbantartásokat. Ha a Gentoo rendszert levelezőszerverként telepítik, akkor a /var könyvtárnak külön partíción kell lennie, mivel minden levél a /var könyvtárban lesz eltárolva. A játékszervereknek lehet külön /opt partíciója, mivel a legtöbb játékszerver-szoftver ebbe a könyvtárba van telepítve. Ezeknek az ajánlásoknak az oka hasonló a /home könyvtárhoz: biztonság, biztonsági mentések és karbantartás.
A legtöbb esetben a Gentoo rendszeren az /usr és a /var könyvtárak viszonylag nagy méretűek szoktak lenni. A /usr könyvtár tárolja a rendszeren elérhető alkalmazások többségét és a Linux kernel forráskódokat (a /usr/src alkönyvtárban). Alapértelmezés szerint a /var tárolja a Gentoo ebuild szoftvertárolót (a /var/db/repos/gentoo alkönyvtárban), amely a fájlrendszertől függően általában körülbelül 650 MiB területet foglal el az adathordozón. Ez a becsült terület nem tartalmazza a /var/cache/distfiles és /var/cache/binpkgs könyvtárakat, amelyek fokozatosan megtelnek forráskódfájlokkal, illetve (opcionálisan) bináris szoftvercsomagokkal, ahogy a rendszergazdák hozzáadják azokat a rendszerhez.
Az, hogy hány partíció és mekkora méretű kell, nagymértékben függ a kompromisszumok mérlegelésétől és az adott körülményekhez képest a legjobb választástól. A különálló partícióknak vagy köteteknek a következő előnyei vannak:
- Kiválasztható a legjobban teljesítő fájlrendszer minden partícióhoz vagy kötethez.
- A teljes rendszer nem fogyhat ki a szabad területből, ha az egyik meghibásodott adathordozó elkezd folyamatosan fájlokat írni egy partícióra vagy kötetre.
- Ha szükséges, akkor a fájlrendszer-ellenőrzések időben lerövidülnek, mivel párhuzamosan több ellenőrzés is elvégezhető (bár ez az előny több adathordozó esetében jobban érvényesül, mint a több partíció esetében).
- A biztonság fokozható az egyes partíciók vagy kötetek írásvédett módban történő felcsatlakoztatása által,
nosuid(a setuid biteket figyelmen kívül hagyva),noexec(a végrehajtható biteket figyelmen kívül hagyva) stb.
A több partíciónak azonban vannak bizonyos hátrányai is:
- Ha nincs megfelelően beállítva, akkor előfordulhat, hogy a rendszernek sok szabad területe lesz az egyik partíción, és kevés szabad területe lesz a másikon.
- Az /usr/ könyvtár külön partícióra történő rárakása megkövetelheti a rendszergazdától, hogy az initramfs segítségével indítsa el a rendszert a partíció felcsatlakoztatásának érdekében, még mielőtt más rendszerindító szkriptek elindulnának. Mivel az initramfs generálása és karbantartása túlmutat ennek a kézikönyvnek a hatókörén, javasoljuk, hogy az újonnan érkező felhasználók ne használjanak külön partíciót az /usr/ könyvtárhoz.
- Az SCSI és a SATA esetében létezik a 15 partíciós korlát, kivétel ha az adathordozó GPT típusú táblázatot használ.
Azon Gentoo operációs rendszerek számára, amelyek a systemd-t szolgáltatásként és init rendszerként kívánják használni, az /usr könyvtárnak elérhetőnek kell lennie a rendszerindításkor, vagy a gyökér fájlrendszer részeként, vagy egy initramfs által felcsatlakoztatva.
Mi a helyzet a swap területtel?
| RAM mérete | Felfüggesztéstámogatás? | Hibernációtámogatás? |
|---|---|---|
| 2 GB vagy kevesebb | 2 * RAM | 3 * RAM |
| 2 GB-tól 8 GB-ig | RAM mennyisége | 2 * RAM |
| 8 GB-tól 64 GB-ig | 8 GB minimum, 16 maximum | 1.5 * RAM |
| 64 GB vagy nagyobb | 8 GB minimum | Nem javasolt a hibernáció! A hibernálás nem ajánlott nagyon nagy mennyiségű memóriával rendelkező rendszerek esetén, mivel a sikeres hibernáláshoz a memória teljes tartalmát a adathordozóra kell írni. Több tíz gigabájt (vagy még rosszabb!) adathordozóra történő kiírása sok időt vehet igénybe, különösen forgókorongos adathordozó lemezek használata esetén. Ha nagyon sok RAM van a rendszerben, akkor a legjobb döntés az, ha ki van kapcsolva a hibernáció. |
Valójában, nincs egyáltalán előre kőbevésve, hogy pontosan mekkorának kell lennie az adathordozón a swap területnek. A területnek az a célja, hogy az adathordozón helyet biztosítson a kernel számára, amikor a RAM nagyon intenzív szintű használat alatt áll. A swap terület lehetővé teszi a RAM-ban futó kernel számára, hogy azok a RAM-ban található memórialapok ideiglenesen ki legyenek rakva az adathordozóra, amelyekre hamarosan valószínűleg ismét szüksége lesz a kernelnek a RAM-ban (ezt nevezik kiswapolásnak vagy kilapozásnak a memóriából). Ez a művelet felszabadítja a helyet a RAM-ban az éppen aktuális feladathoz. Természetesen, ha a kernelnek hirtelen ismét szüksége lesz az adathordozóra kiswapolt oldalakra, akkor azokat vissza kell tölteni a RAM-ba (lapozás művelete), ami jóval tovább tart, mint ha csak a RAM-ban zajlana az írás/olvasás munkafolyamata (mivel az RAM-on kívüli adathordozók, különösen a HDD-k, nagyon lassúak a RAM-hoz képest).
Ha egy rendszer nem fog memóriaigényes alkalmazásokat futtatni, vagy sok RAM áll rendelkezésére, akkor valószínűleg nincs szüksége sok swap területre. Hibernálás esetén azonban ne feledje, hogy a swap terület a memória teljes tartalmának a tárolására szolgál (valószínűleg asztali számítógépeket és laptopokat érint, nem szerverkörnyezeteket). Ha a rendszernek szüksége van a hibernált állapot támogatására, akkor a memória mennyiségénél nagyobb vagy azzal megegyező swap területre van szükség.
Általános szabály, hogy 4 GB-nál kisebb RAM esetén a swap terület mérete a RAM kétszerese legyen. Több adathordozóval rendelkező operációs rendszerek esetén célszerű minden adathordozón egy swap partíciót létrehozni, hogy párhuzamos olvasási/írási műveletekhez használhatók legyenek. Minél gyorsabban tud "swap"-olni egy adathordozót, annál gyorsabban fog futni a rendszer, amikor a swap területen lévő adatokhoz kell hozzáférni. Amikor a fizikailag forgólemezes és a szilárdtestalapú adathordozók között választunk, akkor a teljesítmény szempontjából jobb, ha a swap-ot a szilárdtestalapú hardverre helyezzük.
Érdemes megjegyezni, hogy a swap fájlok a swap partíciók alternatívájaként használhatók. Ez leginkább a nagyon korlátozott adathordozó területtel rendelkező operációs rendszerek számára hasznos.
Using fdisk to partition a disk (SRM only)
The following parts explain how to create the example slice layout for the SRM:
| Szelet | Leírás |
|---|---|
| /dev/sda1 | Swap szelet |
| /dev/sda2 | Root szelet |
| /dev/sda3 | Teljes adathordozó (szükséges) |
Change the slice layout according to personal preference.
Identifying available disks
A rendszerben futó adathordozók meghatározásához használja a következő parancsokat:
IDE esetében:
root #dmesg | grep 'drive$'For SCSI disks:
root #dmesg | grep 'scsi'The output will show what disks were detected and their respective /dev/ entry. In the following parts we assume that the disk is a SCSI disk on /dev/sda.
Creating a BSD disklabel
If the hard drive is completely blank, then first create a BSD disklabel. On alpha, this can't be done using fdisk, so using parted is the way forward here.
Now fire up parted:
root #parted /dev/sda Using /dev/sda Welcome to GNU Parted! Type 'help' to view a list of commands.
(parted)mklabel bsdWarning: The existing disk label on /dev/sda will be destroyed and all data on this disk will be lost. Do you want to continue? Yes/No? yes (parted) quit Information: You may need to update /etc/fstab.
Now that we have a bsd disklabel on our drive, continue creating slices. This can be done using parted or, as in the examples below, using fdisk:
root #fdisk /dev/sdaDeleting all slices
If the hard drive is completely blank, then first create a BSD disklabel.
Command (m for help):b/dev/sda contains no disklabel. Do you want to create a disklabel? (y/n) y A bunch of drive-specific info will show here 3 partitions: # start end size fstype [fsize bsize cpg] c: 1 5290* 5289* unused 0 0
We start with deleting all slices except the 'c'-slice (a requirement for using BSD disklabels). The following shows how to delete a slice (in the example we use 'a'). Repeat the process to delete all other slices (again, except the 'c'-slice).
Use p to view all existing slices. d is used to delete a slice.
BSD disklabel command (m for help):p8 partitions: # start end size fstype [fsize bsize cpg] a: 1 235* 234* 4.2BSD 1024 8192 16 b: 235* 469* 234* swap c: 1 5290* 5289* unused 0 0 d: 469* 2076* 1607* unused 0 0 e: 2076* 3683* 1607* unused 0 0 f: 3683* 5290* 1607* unused 0 0 g: 469* 1749* 1280 4.2BSD 1024 8192 16 h: 1749* 5290* 3541* unused 0 0
BSD disklabel command (m for help):dPartition (a-h): a
After repeating this process for all slices, a listing should show something similar to this:
BSD disklabel command (m for help):p3 partitions: # start end size fstype [fsize bsize cpg] c: 1 5290* 5289* unused 0 0
Creating the swap slice
On Alpha based systems there is no need for a separate boot slice, but in this example we will create a separate /boot slice to hold the kernels and boot loader configuration files also, the first cylinder cannot be used as the aboot image will be placed there.
We will create a swap slice starting at the third cylinder, with a total size of 1 GB. Use n to create a new slice. After creating the slice, we will change its type to 1 (one), meaning swap.
BSD disklabel command (m for help):nPartition (a-p): a First cylinder (1-5290, default 1): 3 Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (3-5290, default 5290): +1024M
BSD disklabel command (m for help):tPartition (a-c): a Hex code (type L to list codes): 1
After these steps a layout similar to the following should be shown:
BSD disklabel command (m for help):p3 partitions: # start end size fstype [fsize bsize cpg] a: 3 1003 1001 swap c: 1 5290* 5289* unused 0 0
Creating the boot slice
Create a boot file system containing the kernels and boot loader configuration file (aboot.conf). aboot supports ext2 and ext3 filesystems only. Create the boot slice starting from the first cylinder after the swap slice. Use the p command to view where the swap slice ends. In our example, this is at 1003, making the boot slice start at 1004.
BSD disklabel command (m for help):nPartition (a-p): b First cylinder (1-5290, default 1): 1004 Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (3-5290, default 5290): +1024M
BSD disklabel command (m for help):tPartition (a-c): b Hex code (type L to list codes): 08
After these steps a layout similar to the following should be shown:
BSD disklabel command (m for help):p3 partitions: # start end size fstype [fsize bsize cpg] a: 3 1003 1001 swap b: 1004 2005 1001 ext2 c: 1 5290* 5289* unused 0 0
Creating the root slice
We will now create the root slice, starting from the first cylinder after the boot slice. Use the p command to view where the boot slice ends. In our example, this is at 2005, making the root slice start at 2006.
Another problem is that there is currently a bug in fdisk making it think the number of available cylinders is one above the real number of cylinders. In other words, when asked for the last cylinder, decrease the cylinder number (in this example: 5290) with one.
When the slice is created, we change the type to 8, for ext2.
BSD disklabel command (m for help):nPartition (a-p): b First cylinder (1-5290, default 1): 2006 Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (1004-5290, default 5290): 5289
BSD disklabel command (m for help):tPartition (a-c): b Hex code (type L to list codes): 8
The resulting slice layout should now be similar to this:
BSD disklabel command (m for help):p3 partitions: # start end size fstype [fsize bsize cpg] a: 3 1003 1001 swap b: 1004 2005 4286 ext2 c: 1 5290* 5289* unused 0 0 d: 2006 5289 3283 ext2
Save the slice layout and exit
Exit the fdisk application by typing w. This will also save the slice layout.
Command (m for help):wUsing fdisk to partition the disk (ARC/AlphaBIOS only)
The following parts explain how to create the example partition layout for ARC/AlphaBIOS:
| Partition | Description |
|---|---|
| /dev/sda1 | Boot partition |
| /dev/sda2 | Swap partition |
| /dev/sda3 | Root partition |
Change the partition layout according to personal preference.
Identifying the available disks
To figure out what disks are running, use the following commands:
For IDE disks:
root #dmesg | grep 'drive$'For SCSI disks:
root #dmesg | grep 'scsi'From this output it should be easy to see what disks were detected and their respective /dev/ entry. In the following parts we assume that the disk is a SCSI disk on /dev/sda.
Now fire up fdisk:
root #fdisk /dev/sdaDeleting all partitions
If the hard drive is completely blank, then first create a DOS disklabel.
Command (m for help):oBuilding a new DOS disklabel.
We start with deleting all partitions. The following shows how to delete a partition (in the example we use '1'). Repeat the process to delete all other partitions.
Use p to view all existing partitions. d is used to delete a partition.
command (m for help):pDisk /dev/sda: 9150 MB, 9150996480 bytes 64 heads, 32 sectors/track, 8727 cylinders Units = cylinders of 2048 * 512 = 1048576 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 1 478 489456 83 Linux /dev/sda2 479 8727 8446976 5 Extended /dev/sda5 479 1433 977904 83 Linux Swap /dev/sda6 1434 8727 7469040 83 Linux
command (m for help):dPartition number (1-6): 1
Creating the boot partition
On Alpha systems which use MILO to boot, we have to create a small vfat boot partition.
Command (m for help):nCommand action e extended p primary partition (1-4) p Partition number (1-4): 1 First cylinder (1-8727, default 1): 1 Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (1-8727, default 8727): +16M
Command (m for help):tSelected partition 1 Hex code (type L to list codes): 6 Changed system type of partition 1 to 6 (FAT16)
Creating the swap partition
We will create a swap partition with a total size of 1 GB. Use n to create a new partition.
Command (m for help):nCommand action e extended p primary partition (1-4) p Partition number (1-4): 2 First cylinder (17-8727, default 17): 17 Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (17-8727, default 8727): +1000M
Command (m for help):tPartition number (1-4): 2 Hex code (type L to list codes): 82 Changed system type of partition 2 to 82 (Linux swap)
After these steps a layout similar to the following is shown:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 9150 MB, 9150996480 bytes 64 heads, 32 sectors/track, 8727 cylinders Units = cylinders of 2048 * 512 = 1048576 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 1 16 16368 6 FAT16 /dev/sda2 17 971 977920 82 Linux swap
Creating the root partition
We will now create the root partition. Again, just use the n command.
Command (m for help):nCommand action e extended p primary partition (1-4) p Partition number (1-4): 3 First cylinder (972-8727, default 972): 972 Last cylinder or +size or +sizeM or +sizeK (972-8727, default 8727): 8727
After these steps a layout similar to the following should be shown:
Command (m for help):pDisk /dev/sda: 9150 MB, 9150996480 bytes 64 heads, 32 sectors/track, 8727 cylinders Units = cylinders of 2048 * 512 = 1048576 bytes Device Boot Start End Blocks Id System /dev/sda1 1 16 16368 6 FAT16 /dev/sda2 17 971 977920 82 Linux swap /dev/sda3 972 8727 7942144 83 Linux
Save the partition layout and exit
Save the changes made in fdisk by typing w.
Command (m for help):wNow that the partitions are created, continue with Creating filesystems.
Fájlrendszerek létrehozása
SSD vagy NVMe adathordozó használatakor bölcs dolog ellenőrizni a firmware-frissítéseket. Különösen egyes Intel SSD adathordozók (600p és 6000p) firmware-frissítést igényelnek az XFS I/O használati minták által okozott lehetséges adatsérülések miatt. A probléma a firmware szintjén van, és nem az XFS fájlrendszer hibája. A smartctl segédprogram segíthet az adathordozzó eszköz modelljének és firmware-verziójának ellenőrzésében.
Bevezetés
Most, hogy a partíciók elkészültek, ideje fájlrendszert helyezni rájuk. A következő részben a Linux által támogatott különféle fájlrendszereket ismertetjük. Azok az olvasók, akik már tudják, hogy melyik fájlrendszert fogják használni, folytathatják a Fájlrendszer rárakása egy partícióra című bekezdéssel. A többi felhasználónak érdemes továbbolvasniuk, hogy megismerjék az alkalmazható fájlrendszereket...
Fájlrendszerek
A Linux több tucat fájlrendszert támogat, bár ezek közül sokat csak meghatározott célokra érdemes telepíteni. Nem mindegyik fájlrendszer tekinthetők stabilnak az architektúrán. Javasoljuk, hogy tájékozódjon a fájlrendszerekről és azok támogatási állapotáról, még mielőtt egy kísérleti állapotban lévőt választana az Ön által fontosnak ítélt partíciókhoz. Az XFS fájlrendszer univerzálisan ajánlott, mert minden platformra kiterjed. Az alábbi egy nem teljes lista:
- XFS
- Fájlrendszer metaadat-naplózással, amely robusztus funkciókkal rendelkezik, és a méretezhetőségre van optimalizálva. Folyamatosan frissítik, hogy modern funkciókat is tartalmazzon. Az egyetlen hátrány, hogy az XFS-partíciók még nem zsugoríthatók, bár ezen dolgoznak. Az XFS különösen támogatja a reflinkeket és a Copy on Write (CoW) funkciót, ami különösen hasznos a Gentoo rendszereken a számos fordítás miatt, amit a felhasználók végeznek. Az XFS az ajánlott modern, minden célra használható, minden platformon elérhető fájlrendszer. Legalább 300 MB méretű partíciót igényel.
- ext4
- Az Ext4 egy megbízható, általános célú, minden platformon használható fájlrendszer, bár hiányoznak belőle a modern funkciók, mint például a reflinkek.
- VFAT
- Más néven FAT32, támogatott a Linux által, de nem támogatja a szabványos UNIX jogosultságbeállításokat. Főként más operációs rendszerekkel (például Microsoft Windows vagy Apple macOS) való együttműködésre/cserére használják, de szükségszerű bizonyos rendszerindító firmware-ekhez (például UEFI-hez) is. Az UEFI rendszerek felhasználóinak egy EFI System Partition partíciót kell VFAT formátumban létrehozniuk a rendszerindításhoz.
- btrfs
- Új generációs fájlrendszer. Fejlett funkciókat kínál, mint például pillanatképek készítése, ellenőrzőösszegek alapján történő öngyógyítás, átlátható tömörítés, alhálózatok és integrált RAID. Az 5.4.y előtti kernellel rendelkező verziók nem garantáltan biztonságosak a btrfs termelési környezetben való használatához, mivel a súlyos problémákra vonatkozó javítások csak az LTS kernelágak újabb kiadásaiban találhatók meg. A RAID 5/6 és a kvótacsoportok minden btrfs verziónál nem biztonságosak.
- F2FS
- A Flash-Friendly File System-et eredetileg a Samsung hozta létre NAND flash memóriákhoz való használatra. Jó választás lehet, ha a Gentoo-t microSD kártyákra, USB meghajtókra vagy más flash-alapú tárolóeszközökre telepítik.
- NTFS
- Ez a "New Technology" fájlrendszer a Microsoft Windows zászlóshajó fájlrendszere a Windows NT 3.1 óta. Hasonlóan a VFAT-hoz, nem tárol UNIX jogosultságbeállításokat vagy a BSD vagy Linux megfelelő működéséhez szükséges kiterjesztett attribútumokat, ezért a legtöbb esetben nem szabad gyökérfájlrendszerként használni. Csak és kizárólag interoperabilitásra vagy adatcserére használható a Microsoft Windows rendszerekkel (kiemelten a "csak" hangsúlyozásával).
- ZFS Important: A ZFS tárak kizárólag az admincd és a LiveGUI ISO-ken hozhatók létre. További információért tekintse meg a ZFS/rootfs oldalt.
- Következő generációs fájlrendszer, amelyet Matthew Ahrens és Jeff Bonwick hozott létre. Néhány kulcsfontosságú elképzelés alapján tervezték: a tárolás kezelése legyen egyszerű, a redundanciát a fájlrendszernek kell kezelnie, a fájlrendszereket soha ne kelljen javítás miatt offline állapotba helyezni, a legrosszabb forgatókönyvek automatizált szimulációja a kód kiadása előtt fontos, és az adatintegritás kiemelt jelentőségű.
A fájlrendszerekkel kapcsolatban bővebb információkat talál, ha elolvassa a közösség által karbantartott Fájlrendszer nevű cikket.
Fájlrendszer rárakása egy partícióra
Kérjük, győződjön meg a számítógép újraindítása előtt, hogy az emerge segítségével valóban fel lett telepítve a kiválasztott fájlrendszerhez tartozó, (felhasználótérben működő, segédprogramokat tartalmazó) szoftvercsomag. A telepítési folyamat végén egy emlékeztető jelenik meg erre vonatkozólag.
Már előre elkészítve (minden lehetséges fájlrendszerhez) rendelkezésre állnak olyan felhasználói térben működő segédprogramok, amelyek segítségével egy partíción vagy egy köteten létre tudunk hozni fájlrendszert. Az egyes fájlrendszerekkel kapcsolatos további információkért kattintson a fájlrendszer nevére az alábbi táblázatban:
| Filesystem | Létrehozási parancs | Elő környezeten belül? | Szoftvercsomag |
|---|---|---|---|
| XFS | mkfs.xfs | Igen | sys-fs/xfsprogs |
| ext4 | mkfs.ext4 | Igen | sys-fs/e2fsprogs |
| VFAT (FAT32, ...) | mkfs.vfat | Igen | sys-fs/dosfstools |
| btrfs | mkfs.btrfs | Igen | sys-fs/btrfs-progs |
| F2FS | mkfs.f2fs | Igen | sys-fs/f2fs-tools |
| NTFS | mkfs.ntfs | Igen | sys-fs/ntfs3g |
| ZFS | zpool create ... | Nem | sys-fs/zfs |
A kézikönyv az Ön fizikai adathordozóján új partíciók létrehozását javasolja a telepítési folyamat részeként. Fontos megjegyezni, hogy minden mkfs parancs futtatása törli a már meglévő partíciókon lévő (Önnek esetleg nagyon értékes) adatokat. Amennyiben szükséges, akkor Ön még az új fájlrendszerek létrehozása előtt győződjön meg arról, hogy a mostani fájlrendszereken lévő adatokról biztonsági másolat készült.
Például ahhoz, hogy a gyökérpartíció (tehát a root partíció) (/dev/sda3) fájlrendszertípusa xfs legyen, ahogy a partíciókészítés példa szerkezetében is szerepel, Önnek a következő parancsokat kell futtatnia:
root #mkfs.xfs /dev/sda3
Örökölt BIOS rendszerindító partíciónak a fájlrendszere
A régebbi, MBR/DOS adathordozó partíciós táblázattal ellátott BIOS-on keresztül induló rendszerek bármilyen, a rendszerbetöltő által támogatott fájlrendszert használhatnak.
Például XFS fájlrendszerrel történő formázáshoz futtassa a következő parancsot:
root #mkfs.xfs /dev/sda1Kicsi ext4 partíciók
Ha Ön egy kicsi méretű partíción (kevesebb, mint 8 GiB) ext4 fájlrendszert szeretne használ, akkor a fájlrendszert a megfelelő beállításokkal kell létrehozni, hogy az elegendő inode-okat foglalhasson le. Ezt a -T small opcióval lehet megadni:
root #mkfs.ext4 -T small /dev/<device>Ezzel megnégyszerezi az adott fájlrendszer inode-jainak a számát, mivel a "bytes-per-inode" 16 kB-onként 4 kB-ra csökken.
A swap (lapozásra használt) partíció aktiválása
Az mkswap parancs szolgál a swap partíciók létrehozásához:
root #mkswap /dev/sda2Innentől folytatható az a rendszertelepítés, amely korábban el lett kezdve, de a telepítési folyamat nem let végig befejezve. Használja ezt a hivatkozást állandó hivatkozásként: A telepítés folytatása itt kezdődik.
A swap partíciót aktiválni is kell. Használja a swapon parancsot:
root #swapon /dev/sda2Ez az 'aktiválás' azért szükséges most, mert a swap partíciót újonnan hozzuk létre a Live ISO telepítőkörnyezetben. A rendszer újraindítása után mindaddig, amíg a swap partíció megfelelően van definiálva az fstab fájlban vagy más csatolási mechanizmusban, a swap terület automatikusan fog aktiválódni.
Gyökérpartíció (root partíció) felcsatolása
Előfordulhat, hogy bizonyos Live ISO telepítőkörnyezetekből hiányzik a javasolt csatolási pont a Gentoo gyökérpartíciójához (/mnt/gentoo), vagy hiányzik a particionálási szakaszban létrehozott további partíciók csatolási pontja:
root #mkdir --parents /mnt/gentooAz mkdir paranccsal folytassa az előző lépések során létrehozott (egyéni) partíció(k)hoz szükséges további felcsatolási pontok létrehozását.
A felcsatolási pontok létrehozását követően ideje elérhetővé tenni a partíciókat a mount paranccsal.
Csatolja fel a gyökérpartíciót (a root partíciót):
root #mount /dev/sda3 /mnt/gentoo
Szükség szerint folytassa a további (egyéni) partíciók felcsatolását a fájlrendszerbe a mount paranccsal.
Ha a /tmp/ könyvtárnak külön partíción kell lennie, akkor a felcsatolás után mindenképpen módosítsa a hozzá tartozó jogosultságokat:
root #chmod 1777 /mnt/gentoo/tmpKésőbb az utasításokban a proc fájlrendszer (a kernellel kapcsolatban álló virtuális interfész) és a többi kernel pszeudofájlrendszer lesz felcsatolva. Először viszont még a Gentoo-stage fájlt ki kell csomagolnunk.