Translations:Handbook:AMD64/Installation/Disks/2/hu
Bevezetés a blokktípusú eszközökbe
Blokkeszközök
Vessen egy pillantást a Gentoo Linux és általában a Linux adathordozó órientelt vonatkozásaira, beleértve a blokkeszközöket, partíciókat és Linux fájlrendszereket. Miután megértette a lemezek csínját-bínját, partíciókat és fájlrendszereket hozhat létre a telepítéshez.
Kezdésként nézzük meg a blokkeszközöket. Az SCSI és a Serial ATA meghajtók is az /dev könyvtár alatt vannak címkézve, mint például: /dev/sda, /dev/sdb, /dev/sdc stb. A modernebb számítógépeken a PCI Express alapú NVMe szilárdtestalapú lemezek esetében olyan könyvtárak találhatók, mint a /dev/nvme0n1, /dev/nvme0n2 stb.
A következő táblázat segít az olvasóknak meghatározni, hogy hol találnak egy bizonyos típusú blokkeszközt a rendszeren:
| Készülék típusa | Készülék alapértelmezett elérési útvonala | Megjegyzések és megfontolások |
|---|---|---|
| IDE, SATA, SAS, SCSI, vagy USB flash | /dev/sda | A hardver nagyjából 2007-től kedve egészen a napjainkig létezik. Ez az elérési útvonal talán a leggyakrabban használt a Linux rendszerekben. Az ilyen típusú eszközök SATA, SCSI, USB buszon keresztül csatolhatóak fel a rendszerünkbe blokktípusú adattároló formájában. Például a legelső SATA készüléken lévő első partíciónak a teljes elérési útvonala a /dev/sda1. |
| NVM Express (NVMe) | /dev/nvme0n1 | A legújabb szilárdtestalapú technológiát képviselő NVMe meghajtók a PCI Express buszhoz csatlakoznak, és jelenleg a piacon ezek a leggyorsabb átviteli blokksebességgel rendelkező készülékek. A 2014 körüli és újabb számítógépes rendszerek általában már támogathatják az NVMe hardvert. A legelső NVMe típusú készüléken lévő első partíció elérési útvonala a következő: /dev/nvme0n1p1. |
| MMC, eMMC, és SD | /dev/mmcblk0 | A beágyazott MMC-eszközök, SD-kártyák és más típusú memóriakártyák hasznosak lehetnek az adattároláshoz. Ennek ellenére előfordulhat, hogy sok számítógépes rendszer nem engedélyezi az ilyen típusú eszközökről történő rendszerindítást. Javasoljuk, hogy egyáltalán ne használja ezeket a készülékeket aktív Linux telepítő ISO-képfájlokhoz. Fontolja meg inkább ezeknek a kártyáknak a fájlátvitelre való felhasználását, ami a tipikus tervezési szándékuk is egyben. Alternatív megoldásként ez a típusú adattároló hasznos lehet rövidtávú fájlmentések vagy pillanatképek készítéséhez. |
A fenti fizikai adathordozó blokkeszközök egy absztrakt interfészt jelenítenek meg a rendszerben látható adathordozó számára. A felhasználói programok ezeket a fizikai adathordozó blokkeszközöket a rendszerben látható adathordozóval való interakciókon keresztül használhatják, anélkül, hogy aggódniuk kellene amiatt, hogy a fizikai adathordozók SATA, SCSI vagy valami más típusú-e. A program egyszerűen meg tudja címezni a fizikai adathordozón lévő tárhelyet mint egy csomó összefüggő, véletlenszerűen elérhető, 4096 bájtos (4K) blokkok csoportja.
Handbook:Parts/Blocks/Disks/hu
Fájlrendszerek létrehozása
SSD vagy NVMe adathordozó használatakor bölcs dolog ellenőrizni a firmware-frissítéseket. Különösen egyes Intel SSD adathordozók (600p és 6000p) firmware-frissítést igényelnek az XFS I/O használati minták által okozott lehetséges adatsérülések miatt. A probléma a firmware szintjén van, és nem az XFS fájlrendszer hibája. A smartctl segédprogram segíthet az adathordozzó eszköz modelljének és firmware-verziójának ellenőrzésében.
Bevezetés
Most, hogy a partíciók elkészültek, ideje fájlrendszert helyezni rájuk. A következő részben a Linux által támogatott különféle fájlrendszereket ismertetjük. Azok az olvasók, akik már tudják, hogy melyik fájlrendszert fogják használni, folytathatják a Fájlrendszer rárakása egy partícióra című bekezdéssel. A többi felhasználónak érdemes továbbolvasniuk, hogy megismerjék az alkalmazható fájlrendszereket...
Fájlrendszerek
A Linux több tucat fájlrendszert támogat, bár ezek közül sokat csak meghatározott célokra érdemes telepíteni. Nem mindegyik fájlrendszer tekinthetők stabilnak az architektúrán. Javasoljuk, hogy tájékozódjon a fájlrendszerekről és azok támogatási állapotáról, még mielőtt egy kísérleti állapotban lévőt választana az Ön által fontosnak ítélt partíciókhoz. Az XFS fájlrendszer univerzálisan ajánlott, mert minden platformra kiterjed. Az alábbi egy nem teljes lista:
- btrfs
- Újabb generációs fájlrendszer. Speciális funkciókat biztosít, mint például a pillanatfelvétel, az öngyógyítás checksum ellenőrző összegeken keresztül, az átlátszó tömörítés, az alkötetek és az integrált RAID. Az 5.4.y előtti kernelek nem garantáltan biztonságosan használhatók a btrfs típusú fájlrendszerrel éles környezetben, mert a súlyos problémákra vonatkozó javítások csak az LTS kernelágak újabb kiadásaiban találhatók meg. A RAID 5/6 és a kvótacsoportok nem biztonságosak a btrfs összes verzióján. (Fordítói megjegyzés, 2025 : Ez a cikk kicsit elévült. Ma már annyit fejlődött a btrfs, hogy az lett számos Linux disztribúció elsődleges fájlrendszere. Sok hibát már javítottak rajta).
- ext4
- Az ext4 esetében az idő bebizonyította, hogy megbízható, univerzális, minden platformra kiterjedő fájlrendszer, bár hiányoznak belőle a modern funkciók, például a reflinkek.
- f2fs
- A Flash technológián alapuló adathordozóknak jót tesz ez a fájlrendszert. Eredetileg a Samsung cég hozta létre a NAND flash memóriákon történő használatra. Tisztességes választás, ha a Gentoo operációs-rendszert microSD-kártyára, USB-meghajtóra vagy más Flash-alapú adathordozóra szeretné feltelepíteni.
- XFS
- Fájlrendszer metaadatnaplózással, amely robusztus szolgáltatáskészlettel érkezik, és a méretezhetőségre optimalizált. Folyamatosan frissítették, hogy modern funkciókat tartalmazzon. Az egyetlen hátránya, hogy az XFS-partíciókat még nem lehet összezsugorítani, bár ezen már dolgoznak a fejlesztői. Az XFS különösen támogatja a reflink újrahivatkozásokat és a Copy on Write-t (CoW), ami különösen hasznos a Gentoo rendszereken, mivel a felhasználók rengeteg forráskódból történő fordítást végeznek. Az XFS az ajánlott modern, univerzális, minden platformra kiterjedő fájlrendszer. A XFS fájlrendszerrel formázott partíciónak legalább 300 MB nagyságúnak kell lennie.
- VFAT
- Ez a fájlrendszer FAT32 néven is ismert, főként Windows felhasználók, tehát a sajnos elrabszolgásított személyek körében. Maga a Linux támogatja ezt a fájlrendszert is, de ez a fájlrendszer önmagában nem támogatja a szabványos UNIX jogosultságok beállításait. Leginkább más operációs rendszerekkel (Microsoft Windows vagy Apple macOS) való interoperabilitásra/cserére használják, de bizonyos rendszerbetöltő firmware-ek működéséhez (például UEFI) is sajnos szükséges. Az UEFI rendszerek felhasználóinak VFAT-tal (tehát a FAT32-vel) formázott EFI rendszerpartícióra van szükségük a rendszerindításhoz.
- NTFS
- Ez a "New Technology" fájlrendszer valójában a folyton szerencsétlenkedő Microsoft Windows zászlóshajója a Windows NT 3.1 óta. A VFAT fájlrendszerhez hasonlóan ez a fájlrendszer se egyáltalán nem tárolja a UNIX jogosultságok beállításait vagy a BSD vagy Linux megfelelő működéséhez szükséges kiterjesztett attribútumokat, ezért a legtöbb esetben nem használható gyökér fájlrendszerként a Linux világában. Kizárólag csak a Microsoft Windows rendszerekkel való interoperabilitásra vagy adatcserére használható. (Most a kizárólag csak hangsúlyt vegye figyelembe, tehát másra egyáltalán ne is használja ezt a Linux rendszerekhez képest nagyon erősen korlátozott képességekkel bíró, Isten tudja mifajta szerencsétlenséghalmazt).
A fájlrendszerekkel kapcsolatban bővebb információkat talál, ha elolvassa a közösség által karbantartott Fájlrendszer nevű cikket.
Fájlrendszer rárakása egy partícióra
Kérjük, győződjön meg a számítógép újraindítása előtt, hogy az emerge segítségével valóban fel lett telepítve a kiválasztott fájlrendszerhez tartozó, (felhasználótérben működő, segédprogramokat tartalmazó) szoftvercsomag. A telepítési folyamat végén egy emlékeztető jelenik meg erre vonatkozólag.
Már előre elkészítve (minden lehetséges fájlrendszerhez) rendelkezésre állnak olyan felhasználói térben működő segédprogramok, amelyek segítségével egy partíción vagy egy köteten létre tudunk hozni fájlrendszert. Az egyes fájlrendszerekkel kapcsolatos további információkért kattintson a fájlrendszer nevére az alábbi táblázatban:
| Fájlrendszer neve | Fájlrendszer létrehozásához szükséges parancs | A Live ISO-képfájl telepítőben megtalálható-e? | Szoftvercsomag |
|---|---|---|---|
| btrfs | mkfs.btrfs | Igen | sys-fs/btrfs-progs |
| ext4 | mkfs.ext4 | Igen | sys-fs/e2fsprogs |
| f2fs | mkfs.f2fs | Igen | sys-fs/f2fs-tools |
| xfs | mkfs.xfs | Igen | sys-fs/xfsprogs |
| vfat | mkfs.vfat | Igen | sys-fs/dosfstools |
| NTFS | mkfs.ntfs | Igen | sys-fs/ntfs3g |
A kézikönyv az Ön fizikai adathordozóján új partíciók létrehozását javasolja a telepítési folyamat részeként. Fontos megjegyezni, hogy minden mkfs parancs futtatása törli a már meglévő partíciókon lévő (Önnek esetleg nagyon értékes) adatokat. Amennyiben szükséges, akkor Ön még az új fájlrendszerek létrehozása előtt győződjön meg arról, hogy a mostani fájlrendszereken lévő adatokról biztonsági másolat készült.
Például ahhoz, hogy a gyökérpartíció (tehát a root partíció) () fájlrendszertípusa legyen, ahogy a partíciókészítés példa szerkezetében is szerepel, Önnek a következő parancsokat kell futtatnia:
root #mkfs. EFI rendszerpartíciónak a fájlrendszere
Az EFI rendszerpartíciót () FAT32 fájlrendszertípusúra kell formázni:
root #mkfs.vfat -F 32 Örökölt BIOS rendszerindító partíciónak a fájlrendszere
A régebbi, MBR/DOS adathordozó partíciós táblázattal ellátott BIOS-on keresztül induló rendszerek bármilyen, a rendszerbetöltő által támogatott fájlrendszert használhatnak.
Például XFS fájlrendszerrel történő formázáshoz futtassa a következő parancsot:
root #mkfs.xfs Kicsi ext4 partíciók
Ha Ön egy kicsi méretű partíción (kevesebb, mint 8 GiB) ext4 fájlrendszert szeretne használ, akkor a fájlrendszert a megfelelő beállításokkal kell létrehozni, hogy az elegendő inode-okat foglalhasson le. Ezt a -T small opcióval lehet megadni:
root #mkfs.ext4 -T small /dev/<device>Ezzel megnégyszerezi az adott fájlrendszer inode-jainak a számát, mivel a "bytes-per-inode" 16 kB-onként 4 kB-ra csökken.
A swap (lapozásra használt) partíció aktiválása
Az mkswap parancs szolgál a swap partíciók létrehozásához:
root #mkswap A swap partíciót aktiválni is kell. Használja a swapon parancsot:
root #swapon Ez az 'aktiválás' azért szükséges most, mert a swap partíciót újonnan hozzuk létre a Live ISO telepítőkörnyezetben. A rendszer újraindítása után mindaddig, amíg a swap partíció megfelelően van definiálva az fstab fájlban vagy más csatolási mechanizmusban, a swap terület automatikusan fog aktiválódni.
A gyökérpartíció (root partíció) felcsatolása
Innentől folytatható az a rendszertelepítés, amely korábban el lett kezdve, de a telepítési folyamat nem let végig befejezve. Használja ezt a hivatkozást állandó hivatkozásként: A telepítés folytatása itt kezdődik.
Előfordulhat, hogy bizonyos Live ISO telepítőkörnyezetekből hiányzik a javasolt csatolási pont a Gentoo gyökérpartíciójához (), vagy hiányzik a particionálási szakaszban létrehozott további partíciók csatolási pontja:
root #mkdir --parents Ha EFI rendszerpartícióval rendelkező operációs rendszer telepítést végzünk, akkor az EFI rendszerpartíciót fel kell csatolni a gyökérpartíció alá a fájlrendszerben:
root #mkdir --parents Az mkdir paranccsal folytassa az előző lépések során létrehozott (egyéni) partíció(k)hoz szükséges további felcsatolási pontok létrehozását.
A felcsatolási pontok létrehozását követően ideje elérhetővé tenni a partíciókat a mount paranccsal.
Csatolja fel a gyökérpartíciót (a root partíciót):
root #mount Szükség szerint folytassa a további (egyéni) partíciók felcsatolását a fájlrendszerbe a mount paranccsal.
Ha a /tmp/ könyvtárnak külön partíción kell lennie, akkor a felcsatolás után mindenképpen módosítsa a hozzá tartozó jogosultságokat:
root #chmod 1777 /tmpKésőbb az utasításokban a proc fájlrendszer (a kernellel kapcsolatban álló virtuális interfész) és a többi kernel pszeudofájlrendszer lesz felcsatolva. Először viszont még a Gentoo-stage fájlt ki kell csomagolnunk.