Translations:Handbook:AMD64/Installation/System/2/hu

Handbook:AMD64 kézikönyv
A Gentoo Linux telepítése
A telepítésről
Telepítőképfájl kiválasztása
Hálózat beállítása
Adathordozók előkészítése
Fokozat (stage) fájl
Alaprendszer telepítése
Kernel beállítása
Rendszer beállítása
Eszközök telepítése
Bootloader beállítása
Telepítés véglegesítése
Munka a Gentoo rendszerrel
Portage bemutatása
USE jelölőzászlók
Portage jellemzői
Init-szkript rendszer
Környezeti változók
Munka a Portage szoftvercsomag-kezelővel
Fájlok és könyvtárak
Változók
Szoftverágak keverése
További eszközök
Egyéni szoftvercsomag-tárolóhely
Fejlett funkciók
Hálózat beállítása OpenRC init-rendszeren
Munka elkezdése
Fejlett beállítások
Moduláris hálózat
Vezeték nélküli (Wi-Fi)
Funkcionalitás hozzáadása
Dinamikus menedzsment

Fájlrendszer információ

Fájlrendszer-címkék és UUID azonosítók

Mind az MBR táblázatos séma (BIOS), mind a GPT táblázatos séma, támogatják a bennük létrehozható fájlrendszer címkéket és fájlrendszer UUID-kat. Ezek az attribútumok megadhatók a /etc/fstab fájlban, alternatívaként a mount parancshoz a blokkeszközök keresése és felcsatolása során. A fájlrendszer címkék és az UUID-k a LABEL és UUID előtagokkal azonosíthatók, és a blkid parancs segítségével tekinthetők meg.

root #blkid

Warning
Ha a partíción belüli fájlrendszer törlésre kerül, akkor a fájlrendszer címke és az UUID értékek ezt követően módosulnak vagy eltűnnek.

Az egyediség érdekében az MBR-stílusú partíciós táblázatokat használó olvasóknak azt javasoljuk, hogy a /etc/fstab fájlban a kötetek megadásához címkék helyett UUID azonosítókat használjanak.

Important
A fájlrendszer UUID-jai egy LVM kötetben és annak LVM pillanatképeiben azonosak, ezért az UUID-k használatát az LVM kötetek csatolásához kerülni kell.

Partíció címkék és UUID-k

Azok a rendszerek, amelyek GPT táblázat támogatással rendelkeznek, további 'robosztus' lehetőségeket kínálnak a partíciók meghatározásához a /etc/fstab fájlban. A partíció címkék és a partíció UUID-k használhatók a blokkeszköz egyes partícióinak azonosítására, függetlenül attól, hogy milyen fájlrendszert választottak a partícióhoz. A partíció címkék és az UUID-k a PARTLABEL és/vagy PARTUUID előtagokkal azonosíthatók, és szépen megtekinthetők a parancssorban a blkid parancs futtatásával.

Az amd64 EFI rendszer kimenete, amely a felfedezhető partíció specifikáció UUID-it használja, az alábbiakhoz hasonló lehet:

root #blkid

/dev/sr0: BLOCK_SIZE="2048" UUID="2023-08-28-03-54-40-00" LABEL="ISOIMAGE" TYPE="iso9660" PTTYPE="PMBR"
/dev/loop0: TYPE="squashfs"
/dev/sda2: PARTUUID="0657fd6d-a4ab-43c4-84e5-0933c84b4f4f"
/dev/sda3: PARTUUID="1cdf763a-5b4c-4dbf-99db-a056c504e8b2"
/dev/sda1: PARTUUID="c12a7328-f81f-11d2-ba4b-00a0c93ec93b"

Míg a partíció címkék esetében ez nem mindig igaz, a UUID használata a partíció azonosítására a fstab fájlban garantálja, hogy a bootloader nem fog összezavarodni egy adott kötet keresésekor, még akkor sem, ha a fájlrendszer megváltozik vagy újraírásra kerül a jövőben. Az idősebb, alapértelmezett blokk eszköz fájlok használata (/dev/sd*N) a partíciók meghatározásához a fstab fájlban kockázatos azoknál az operációs rendszereknél, ahol rendszeresen adnak hozzá vagy távolítanak el SATA blokk eszközöket.

A blokkeszközfájlok elnevezése számos tényezőtől függ, beleértve azt is, hogy hogyan és milyen sorrendben vannak a adathordozók csatlakoztatva a fájlrendszerhez. Előfordulhat, hogy más sorrendben jelennek meg, attól függően, hogy az indítási folyamat elején a kernel melyik eszközöket észleli először. Ezt figyelembe véve, hacsak a rendszergazda nem szándékozik állandóan az adathordozók sorrendjével babrálni, az alapértelmezett blokkeszközfájlok használata egyszerű és egyértelmű megközelítés.

Az fstab fájltól

Linux alatt az operációs rendszer által használt összes partíciót fel kell tüntetni a /etc/fstab fájlban. Ez a fájl tartalmazza az adott partíciók csatolási pontjait (ahol a fájlrendszer szerkezetében láthatók), hogy miként kell őket felcsatolni és milyen speciális opciókkal kell azt megtenni (automatikusan/nem automatikusan, a felhasználók felcsatolhatják-e a partíciókat vagy sem, stb.).

Az fstab fájl létrehozása

Note
Ha a használt init rendszer a systemd, akkor a partíció UUID-k megfelelnek a felfedezhető partíció specifikációnak (DPS), ahogy az a Preparing the disks részben meg van adva, és a rendszer UEFI-t használ, akkor az fstab létrehozását kihagyhatjuk, mivel a systemd automatikusan felcsatolja azokat a partíciókat, amelyek követik a specifikációt.

A /etc/fstab fájl táblázatos szintaxist használ. Minden sor hat mezőből áll, amelyeket szóközök, tabulátorok vagy ezek keveréke választ el. Minden mezőnek megvan a saját jelentése:

1. Az első mező a csatolandó blokk-speciális eszközt vagy távoli fájlrendszert mutatja. Számos eszközazonosító típus érhető el a blokk-speciális eszköz csomópontokhoz, beleértve az eszközfájlok elérési útjait, a fájlrendszer címkéket és az UUID-kat, valamint a partíció címkéket és az UUID-kat.
2. A második mező a csatolási pontot mutatja, ahova a partíciót csatolni kell.
3. A harmadik mező a partíció által használt fájlrendszer típusát mutatja.
4. A negyedik mező a mount parancs által használt csatolási opciókat mutatja, amikor csatolni szeretné a partíciót. Mivel minden fájlrendszernek megvannak a saját csatolási opciói, a rendszergazdáknak ajánlott elolvasni a mount kézikönyv oldalát (man mount) a teljes lista megtekintéséhez. Több csatolási opció vesszővel van elválasztva.
5. Az ötödik mezőt a dump használja annak meghatározására, hogy a partíciót ki kell-e írni (dump) vagy sem. Ezt általában nullára (0) lehet hagyni.
6. A hatodik mezőt az fsck használja annak meghatározására, hogy milyen sorrendben kell ellenőrizni a fájlrendszereket, ha a rendszer nem lett megfelelően leállítva. A gyökérfájlrendszernek 1-et kell kapnia, míg a többi 2-t (vagy 0-át, ha nincs szükség fájlrendszer ellenőrzésre).

Important
A Gentoo fokozat (stage) fájlokban található alapértelmezett /etc/fstab fájl nem egy érvényes fstab fájl, hanem egy sablon, amely releváns értékek bevitelére használható.

root #nano /etc/fstab

DOS/Örökölt BIOS alapú operációs rendszerek

Adja hozzá azokat a szabályokat, amelyek megfelelnek a korábban meghatározott partíciós sémának, és adjon hozzá szabályokat az olyan eszközökkel kapcsolatban, mint a DVD-ROM meghajtó(k), és természetesen. Ha egyéb partíciókat vagy meghajtókat is használ, akkor azokat is adja hozzá szabályként a fájlhoz.

Alább látható egy részletesebb példa egy /etc/fstab fájlra:

FILE /etc/fstabEgy teljes /etc/fstab példa egy DOS/Örökölt BIOS rendszerhez

# Alkalmazkodjon bármilyen formázási különbséghez és/vagy az "Előkészítés a lemezekhez" lépés során létrehozott további partíciókhoz.
               defaults    0 2
   none         swap    sw                   0 0
   /                defaults,noatime              0 1

/dev/cdrom  /mnt/cdrom   auto    noauto,user          0 0

Amikor az auto van használva a harmadik mezőben, a mount parancs kitalálja, hogy milyen fájlrendszer lesz az amit fel kell csatolni. Ez javasolt az eltávolítható adathordozókhoz, mivel sokféle fájlrendszerrel hozhatók létre. A negyedik mezőben lévő user opció lehetővé teszi, hogy nem-root felhasználók is csatolják a CD-t.

A teljesítmény javítása érdekében a legtöbb felhasználó szeretné hozzáadni a noatime csatolási opciót, amely gyorsabb rendszert eredményez, mivel a hozzáférési időket nem rögzítik (általában nincs is rájuk szükség). Ez szintén ajánlott szilárdtest-meghajtóval (SSD-vel) rendelkező rendszerek esetében. A felhasználók fontolóra vehetik a lazytime opció használatát is.

Tip
A teljesítmény romlása miatt nem ajánlott a discard csatolási opció megadása a /etc/fstab fájlban. Általában jobb időzített blokktörléseket ütemezni egy feladatütemező, például a cron vagy egy időzítő (systemd) segítségével. További információkért lásd: Időzített fstrim feladatok.

Ellenőrizze kétszer a /etc/fstab fájlt, majd mentse és lépjen ki a folytatáshoz.

Hálózati információk

Fontos megjegyezni, hogy az alábbi szakaszok célja, hogy segítsenek az olvasónak gyorsan beállítani a rendszerét egy helyi hálózat használatához.

OpenRC-t futtató rendszerek esetében részletesebb hivatkozás a hálózati beállításokhoz a kézikönyv végén található haladó hálózati konfiguráció szakaszban érhető el. Azok a rendszerek, amelyek specifikusabb hálózati igényekkel rendelkeznek, átugorhatják ezt a részt, majd visszatérhetnek ide, hogy folytassák a telepítést.

For more specific systemd network setup, please review see the networking portion of the systemd article.

Számítógép neve (hostname)

Az egyik döntés, amelyet a rendszergazdának meg kell hoznia, az, hogy nevet adjon a számítógépének. Ez elég könnyűnek tűnik, de sok felhasználó nehézségekbe ütközik a megfelelő számítógépnév megtalálásában. A folyamat felgyorsítása érdekében tudni kell, hogy a döntés nem végleges - később megváltoztatható. Az alábbi példákban a tux számítógépnév szerepel.

A számítógép nevének a beállítása (OpenRC vagy systemd)

root #echo tux > /etc/hostname

systemd

A systemd init-rendszerrel futó operációs rendszer esetében a számítógép nevének a beállítása a hostnamectl segédprogrammal végezhető el. A telepítési folyamat során azonban a systemd-firstboot parancsot kell használni (további részletek később a kézikönyvben).

A "tux" számítógépnév beállításához a következő parancsot kell futtatni:

root #hostnamectl hostname tux

Futtassa a hostnamectl --help vagy man 1 hostnamectl parancsot a súgó megtekintéséhez.

Hálózat

Számos lehetőség áll rendelkezésre a hálózati interfészek beállításához. Ez a szakasz csak néhány módszert ismertet. Válassza ki azt, amelyik a legmegfelelőbbnek tűnik a szükséges beállításhoz.

DHCP a dhcpcd szolgáltatás által (bármelyik init rendszer esetében)

A legtöbb helyi hálózat (LAN) üzemeltet DHCP szervert. Ha ez a helyzet, akkor az IP-cím megszerzéséhez ajánlott a dhcpcd program használata.

A telepítéshez futtassa a következő parancsot:

root #emerge --ask net-misc/dhcpcd

Az OpenRC init-rendszert használó operációs rendszerek esetében, futtassa a következő parancsot a szolgáltatás bekapcsolásához és azonnali elindításához:

root #rc-update add dhcpcd default

root #rc-service dhcpcd start

A systemd init-rendszert használó operációs rendszerek esetében, futtassa a következő parancsot a szolgáltatás bekapcsolásának érdekében:

root #systemctl enable dhcpcd

Ezeknek a lépéseknek a befejezése után az operációs rendszer következő indításakor a dhcpcd IP-címet kell, hogy szerezzen a DHCP szervertől. További részletekért tekintse meg a dhcpcd cikket.

netifrc (OpenRC)

Tip
Ez az egyik módja a hálózat beállításának Netifrc használatával OpenRC rendszereken. Egyszerűbb beállításokhoz más módszerek is léteznek, például a Dhcpcd használata.

Hálózat beállítása

A Gentoo Linux telepítése során a hálózat már be lett állítva. Azonban ez csak az Live élő bootolható telepítőnek a környezetére vonatkozott, és nem a számítógépre feltelepített környezetre. Most a számítógépre feltelepített Gentoo Linux rendszer számára készül el a hálózati beállítás.

Note
Részletesebb információk a hálózatról, beleértve az olyan haladó témákat, mint a bonding, bridging, 802.1Q VLAN-ok vagy a vezeték nélküli hálózatok, a haladó hálózati konfiguráció szakaszban találhatók.

Minden hálózati információ a /etc/conf.d/net fájlban található. Egyszerű - bár nem feltétlenül intuitív - szintaxist használ. Ne aggódjon! Minden meg van magyarázva. Sok különböző beállítást lefedő, teljesen jól kommentezett példa található a /usr/share/doc/netifrc-*/net.example.bz2 fájlban.

Először telepítse a net-misc/netifrc szoftvercsomagot:

root #emerge --ask --noreplace net-misc/netifrc

Alapértelmezettként a DHCP van használva. Ahhoz, hogy a DHCP működjön, szükséges egy DHCP kliens telepítése. Ennek részleteit később, a Szükséges rendszereszközök telepítése részben találja.

Ha a hálózati kapcsolatot speciális DHCP opciók miatt vagy azért kell beállítani, mert a DHCP szolgáltatást egyáltalán nem szeretné használni, akkor nyissa meg a /etc/conf.d/net fájlt:

root #nano /etc/conf.d/net

Állítsa a config_eth0 és a routes_eth0 változót, hogy megadja az IP-cím információkat és az útvonal információkat:

Note
Ez feltételezi, hogy a hálózati interfész neve eth0 lesz. Ez azonban nagyon rendszerspecifikus. Ajánlott feltételezni, hogy az interfész neve megegyezik azzal az interfész névvel, amelyet a telepítési adathordozó indításakor látunk, ha a telepítési adathordozó elég friss. További információk a Hálózati interfész nevek szakaszban találhatók.

FILE /etc/conf.d/netStatikus IP-cím megadása

config_eth0="192.168.0.2 netmask 255.255.255.0 brd 192.168.0.255"
routes_eth0="default via 192.168.0.1"

A DHCP használatának az érdekében, definiálja a config_eth0 változónak az értékét:

FILE /etc/conf.d/netDHCP megadása

config_eth0="dhcp"

Olvassa el a /usr/share/doc/netifrc-*/net.example.bz2 fájlt a további beállítási lehetőségek listájáért. Ha speciális DHCP opciókat kell beállítani, akkor mindenképp olvassa el a DHCP kliens man súgóoldalát is.

Ha az operációs rendszernek több hálózati interfésze van, akkor ismételje meg a fenti lépéseket config_eth1, config_eth2 stb. esetén is.

Most mentse el a beállítást, és lépjen ki a folytatáshoz.

A hálózatot automatikus elindítása a rendszerindítás alkalmával

Ahhoz, hogy a hálózati interfészek a számítógép indulásakor önmaguktól aktiválódjanak, hozzá kell adni őket az alapértelmezett futási szinthez.

root #cd /etc/init.d

root #ln -s net.lo net.eth0

root #rc-update add net.eth0 default

Ha az operációs rendszernek több hálózati interfésze van, akkor a megfelelő net.* fájlokat létre kell hozni, ahogyan azt a net.eth0 esetében is tettük.

Ha a rendszer indítása után kiderül, hogy a hálózati interfész neve (ami jelenleg eth0-ként van dokumentálva) hibás volt, akkor hajtsa végre a következő lépéseket a helyesbítéshez:

1. Frissítse a /etc/conf.d/net fájlt a helyes interfész névvel (például enp3s0 vagy enp5s0, a eth0 helyett).
2. Hozzon létre új szimbolikus linket (például /etc/init.d/net.enp3s0).
3. Távolítsa el a régi szimbolikus linket (rm /etc/init.d/net.eth0).
4. Adja hozzá az újat az alapértelmezett futási szinthez.
5. Távolítsa el a régit a következő parancs használatával: rc-update del net.eth0 default.

A hosts fájl

Fontos következő lépés lehet tájékoztatni az újonnan telepített operációs rendszert a hálózati környezetében lévő egyéb számítógépekről. A hálózaton lévő számítógépeket (hosztokat) a /etc/hosts fájlban lehet megadni. A hosztnevek hozzáadása itt lehetővé teszi a hosztnevek IP-címekre való feloldását azoknál a hosztoknál, amelyeket a névszerver nem old fel.

root #nano /etc/hosts

FILE /etc/hostsHálózati információk kitöltése

# This defines the current system and must be set
127.0.0.1     tux.homenetwork tux localhost
  
# Optional definition of extra systems on the network
192.168.0.5   jenny.homenetwork jenny
192.168.0.6   benny.homenetwork benny

Mentse el és lépjen ki a szövegszerkesztőből a folytatáshoz.

Rendszerinformációk

Root jelszó

Állítsa be a root jelszót a passwd parancs használatával.

root #passwd

Később létrehozunk egy további felhasználói fiókot a napi műveletekhez.

Az init és a boot beállítása

OpenRC

Az OpenRC Gentoo-val való használatakor az /etc/rc.conf fájl segítségével konfigurálja a szolgáltatásokat, az indítást és a leállítást a rendszerben. Nyissa meg az /etc/rc.conf fájlt, és élvezze az összes megjegyzést a fájlban. Tekintse át a beállításokat, és változtassa meg, ahol szükséges.

root #nano /etc/rc.conf

Ezután nyissa meg az /etc/conf.d/keymaps fájlt a billentyűzet beállításainak kezeléséhez. Szerkessze a fájlt a megfelelő billentyűzet kiválasztásának és a kiválasztott billentyűzet beállításának az érdekében.

root #nano /etc/conf.d/keymaps

Különös gonddal kezelje a keymap változót. Ha a rossz billentyűzetkiosztást választja ki, akkor furcsa eredmények jelenhetnek meg a billentyűzet használata során.

Végül szerkessze az /etc/conf.d/hwclock fájlt azért, hogy be legyen állítva az óra. Szerkessze az Ön személyes preferenciáinak megfelelően.

root #nano /etc/conf.d/hwclock

Ha a hardveróra nem az UTC időszámítást használja, akkor a fájlban be kell állítani a következőt: clock="local". Ellenkező esetben az operációs rendszer időeltolódási viselkedést mutathat.

systemd

Először ajánlott futtatni a systemd-machine-id-setup és a systemd-firstboot parancsokat, amelyek előkészítik az operációs rendszerünk különböző komponenseit az első indításra az új systemd környezetben. A következő opciók átadása során fel lesz kérve a felhasználót, hogy állítson be nyelvi beállításokat, időzónát, hosztnevet, root jelszót és root shell értékeket. Ez a telepítéshez véletlenszerű számítógép ID-t (gépazonosítót) is hozzárendel:

root #systemd-machine-id-setup

root #systemd-firstboot --prompt

Ezután a felhasználóknak futtatniuk kell a systemctl parancsot, hogy az összes telepített unit fájlt visszaállítsák az előre beállított szabályértékekre:

root #systemctl preset-all --preset-mode=enable-only

Lehetséges az összes előre beállított módosítás végrehajtása, de ez alaphelyzetbe állíthatja a már konfigurált szolgáltatásokat a folyamat során:

root #systemctl preset-all

Ez a két lépés segít biztosítani a zökkenőmentes átmenetet az Live ISO környezetről a telepítés első rendszerindítására.

← Kernel beállítása Kezdőlap Eszközök telepítése →