Translations:Handbook:Parts/Full/Installation/6/hu

Egy stage fájl kiválasztása

Tip
A támogatott architektúrák esetében ajánlott, hogy azok a felhasználók, akik asztali (grafikus) operációs rendszer környezetet céloznak meg, olyan stage fájlt használjanak, amely fájl nevében szerepel a desktop kifejezés. Ezek a fájlok olyan szoftvercsomagokat tartalmaznak, mint például a sys-devel/llvm és a dev-lang/rust-bin, valamint olyan USE jelölőzászló beállításokat tartalmaznak, amelyek jelentősen javítják a telepítési időt.

A stage fájl a Gentoo telepítés kiindulópontjaként (a Gentoo telepítőmagjaként) szolgál. A stage fájlokat a Catalyst segítségével a Kiadási Mérnöki Csapat (Release Engineering Team) hozza létre. A stage fájlok konkrét profilok alapján készülnek, és egy majdnem teljes operációs rendszert tartalmaznak.

Amikor Ön stage fájlt választ, fontos, hogy olyat válasszon, amelynek profilcéljai megfelelnek az Ön által kívánt operációs rendszer típusának.

Important
Noha a telepítés után is lehetséges a jelentős profilátmódosítás (módosításból fakadó profilátalakításról van szó), de az átmódosítás jelentős erőfeszítést és komoly megfontolást igényel, amely nem tartozik a jelen telepítési kézikönyv hatálya alá. Az init-rendszerek váltása nehéz feladat, de például a no-multilib profilról a multilib profilra való átmódosítás is széles körű Gentoo ismeretet és alacsony szintű eszközlánc-ismereteket igényel.

Tip
A legtöbb felhasználónak nem kell használnia az 'advanced' tömörített fájlokat. Ezek nem szokványos vagy fejlett szoftver illetve hardverbeállításokhoz valóak.

OpenRC

Az OpenRC egy függőségalapú init-rendszer (amely a kernel elindulása után a rendszerszolgáltatások indításáért felelős), amely fenntartja a kompatibilitást a rendszer által biztosított init programmal, amely általában a /sbin/init helyen található. Ez a Gentoo natív és eredeti init-rendszere, de néhány más Linux disztribúció és BSD rendszer is telepíti.

Az OpenRC alapértelmezés szerint nem helyettesíti a /sbin/init fájlt, és 100%-ban kompatibilis a Gentoo init szkriptekkel. Ez azt jelenti, hogy megoldást találhatunk a Gentoo ebuild szoftvertárolóban lévő több tucat szolgáltatás futtatására.

systemd

A systemd egy modern SysV-stílusú init és rc helyettesítő Linux rendszerek számára. A Linux disztribúciók többsége elsődleges init rendszerként használja. A systemd a Gentoo-n teljes mértékben támogatott, és a rendeltetésének megfelelően működik. Ha úgy tűnik, hogy a kézikönyvben valami hiányzik a systemd telepítési útmutatójából, akkor tekintse át a systemd cikket, mielőtt támogatást kérne.

Multilib (32 bit és 64 bit)

Note
Nem minden architektúra rendelkezik multilib opcióval. Sokan csak natív kóddal futnak. A multilib leggyakrabban az amd64 architektúrára vonatkozik.

A multilib profil lehetőség szerint 64 bites könyvtárakat használ, és csak akkor tér vissza a 32 bites verziókra, ha a kompatibilitás feltétlenül szükséges. Ez egy kiváló lehetőség a legtöbb telepítéshez, mert nagy fokú rugalmasságot biztosít a jövőbeni testreszabáshoz.

Tip
A multilib célpontok használata megkönnyíti a későbbi profilváltást a no-multilib profillal rendelkezőhöz képest.

No-multilib (tisztán csak 64 bit)

Warning
Azok az olvasók, akik most kezdik használni a Gentoo operációs rendszert, ne válasszák a no-multilib .tar tömörített fájlt, hacsak nem feltétlenül szükséges. A no-multilib rendszerről a multilib rendszerre való áttérés a Gentoo és az mélyebb szintű eszközlánc rendkívül részletes ismeretét kívánja meg (ez még valószínűleg, a Toolchain fejlesztőinket is egy kicsit megborzongatja). Nem a gyenge szívűeknek való, és túlmutat ezen útmutató hatókörén.

Ha az operációs rendszer alapjául egy no-multilib .tar tömörített fájlt választ, akkor teljes 64 bites operációs rendszer környezetet biztosít – 32 bites szoftverektől mentesen. Ez gyakorlatilag megterhelővé teszi a multilib profilokra váltás lehetőségét, bár technikailag még mindig lehetséges.

Stage fájl letöltése

A stage fájl letöltése előtt az aktuális könyvtárat a telepítéshez használt csatolási pont helyére kell állítani:

root #cd

Dátum és idő beállítása

A stage tömörített fájlokat általában HTTPS használatával szerzik be a felhasználók, ami viszonylag pontos rendszeridőt igényel. Az óraeltérés megakadályozhatja a letöltések sikerességét, és kiszámíthatatlan hibákat okozhat, ha a rendszeridőt a telepítés után jelentős mértékben módosítják.

Az aktuális dátum és idő a date parancs segítségével ellenőrizhető:

root #date

Mon Oct  3 13:16:22 PDT 2021

Ha a megjelenített dátum/idő néhány percnél pontatlanabb, akkor frissíteni kell az alábbi módszerek valamelyikével.

Automatikus

Az NTP használata az óraeltolódás korrigálására általában egyszerűbb és megbízhatóbb, mint a rendszeróra manuális úton történő beállítása.

A chronyd program, amely a net-misc/chrony szoftvercsomag része, használható a rendszeróra UTC-re történő frissítésére a következő parancs kiadásával:

root #chronyd -q

Important
A működő Valós Idejű Óra (RTC - Real-Time Clock) nélküli rendszereknek minden rendszerindításkor és azt követően rendszeres időközönként szinkronizálniuk kell a rendszerórát. Ez hasznos az RTC-vel rendelkező rendszerek számára is, mivel a számítógép akkumulátora lemerülhet, és az óraeltérés megnövekedhet.

Warning
A szabványos NTP forgalom nincs hitelesítve, ezért fontos ellenőrizni a hálózaton keresztül kapott időadatokat.

Manuális

Amikor az NTP hozzáférés nem elérhető, a date parancs használható a rendszeróra manuális beállítására.

Note
Az UTC idő ajánlott minden Linux rendszerhez. Később meghatározásra kerül egy rendszeridőzóna, amely megváltoztatja az eltolást, amikor a dátum megjelenik.

A következő argumentumformátumot használják az idő beállítására: MMDDhhmmYYYY szintaxis (Month, Day, hour, minute és Year).

Például annak érdekében, hogy az időpontot október 3, 13:16, 2021 időpontra állítsuk be, használja következő parancsot:

root #date 100313162021

Grafikus böngészők

Azok a felhasználók, akik teljesen grafikus webböngészőt használnak, könnyedén kimásolhatják a stage fájl URL-jét a fő weboldal letöltés aloldaláról. Egyszerűen válassza ki a megfelelő fület, kattintson jobb gombbal a stage fájl hivatkozására, majd válassza ki a Hivatkozás másolása opciót a hivatkozás vágólapra másolásához, majd a parancssorban illessze be a hivatkozást a wget segédprogramhoz a fokozat stage fájl letöltésének érdekében:

root #wget <STAGE_FÁJL_IDE_BEILLESZTETT_URL_CÍME>

Parancssorban működő böngészők

A hagyományosabb olvasók vagy a 'régi motoros' Gentoo felhasználók, akik kizárólag parancssorból dolgoznak, inkább a links (www-client/links) nevű, nem grafikus, menü-vezérelt böngészőt szokták használni. A stage fájl letöltésének érdekében böngésszen a Gentoo tükörszerver listáján a következőképpen:

root #links https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

Annak érdekében, hogy a links használatakor a HTTP proxy legyen használva, adja meg a -http-proxy opciónak a proxy URL címét:

root #links -http-proxy proxy.server.com:8080 https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

A links mellett létezik a lynx (www-client/lynx) böngésző is. A links böngészőhöz hasonlóan ez is egy nem grafikus böngésző, de nem menüvezérelt.

root #lynx https://www.gentoo.org/downloads/mirrors/

Ha egy proxy-t kell meghatározni, akkor exportálja a http_proxy és/vagy ftp_proxy változókat:

root #export http_proxy="http://proxy.server.com:port"

root #export ftp_proxy="http://proxy.server.com:port"

A tükörszerverlistában válasszon egy közeli tükörszervert. Általában elegendőek a HTTP türkszerverek, de más protokollok is elérhetők. Lépjen a releases//autobuilds/ könyvtárba. Itt az összes elérhető stage fájl megjelenik (lehet, hogy az egyes alcsoport-architektúrák nevét viselő alkönyvtárakban vannak tárolva). Válasszon ki egyet, és nyomja meg a d billentyűgombot a letöltéshez.

Miután a stage fájl letöltése befejeződött, lehetőség van a stage fájl integritásának ellenőrzésére és tartalmának érvényesítésére. Az eziránt érdeklődők az olvasást folytassák a következő szakaszban.

Azok, akik nem szeretnék ellenőrizni és érvényesíteni a stage fájlt, kiléphetnek a parancssoros böngészőből a q billentyűgomb megnyomásával, és közvetlenül áttérhetnek az Egy stage fájl telepítése szakaszra.

Ellenőrzés és érvényesítés

Note
A legtöbb stage fájl most már kifejezetten az init rendszer típusával van megjelölve (openrc vagy systemd), bár néhány architektúra esetében ezek még mindig hiányozhatnak.

Ahogyan a minimal telepítő CD képfájlok esetében, a stage fájl ellenőrzéséhez és érvényesítéséhez további letöltések is elérhetők. Bár ezek a lépések kihagyhatók, a fájlok azon felhasználók számára állnak rendelkezésre, akik fontosnak tartják a letöltött fájl(ok) integritását. Az extra fájlok a tükörszerverek könyvtárának gyökerében találhatók. Keresse meg a hardverarchitektúra és a rendszerprofil megfelelő helyét, és töltse le a hozzátartozó .CONTENTS.gz, .DIGESTS és .sha256 fájlokat.

root #wget https://distfiles.gentoo.org/releases/

• .CONTENTS.gz - Egy tömörített .gz fájl, amely tartalmazza a stage fájlban lévő összes fájl listáját.
• .DIGESTS - Többféle kriptográfiai hash algoritmust használó ellenőrzőösszegeket tartalmaz a stage fájlhoz.
• .sha256 - PGP által aláírt SHA256 ellenőrzőösszeget tartalmaz a stage fájlhoz. Ez a fájl nem biztos, hogy minden stage fájlhoz elérhető letöltésre.

A kriptográfiai eszközök és segédprogramok, mint például az openssl, sha256sum, vagy sha512sum, használhatóak a .DIGESTS fájlban megadott ellenőrzőösszegek összehasonlítására.

Az SHA512 ellenőrzőösszeg ellenőrzéséhez az openssl segítségével:

root #openssl dgst -r -sha512 stage3--<release>-<init>.tar.xz

A dgst utasítja az openssl parancsot, hogy használja a Message Digest alparancsot, a -r kiírja az összegző kimenetet a coreutils formátumban, és a -sha512 kiválasztja a SHA512 összegzést.

A BLAKE2B512 ellenőrzőösszeg ellenőrzéséhez az openssl segítségével:

root #openssl dgst -r -blake2b512 stage3--<release>-<init>.tar.xz

Hasonlítsa össze az ellenőrzőösszeg parancsok kimenetét a .DIGESTS fájlban található hash és fájlnév párjaival. A párosított értékeknek meg kell egyezniük az ellenőrzőösszeg parancsok kimenetével, ellenkező esetben a letöltött fájl sérült, és törölni kell, majd újra le kell tölteni.

Az SHA256 hash ellenőrzéséhez egy kapcsolódó .sha256 fájlból a sha256sum segédprogram használatával:

root #sha256sum --check stage3--<release>-<init>.tar.xz.sha256

A --check opció utasítja a sha256sum segédprogramot, hogy olvassa el a várt fájlok és a hozzájuk tartozó hash értékek listáját, majd minden helyesen kiszámított fájlhoz társított "OK" szöveget, illetve a nem megfelelő fájlokhoz társított "FAILED" szöveget jelenítse meg.

Ahogyan az ISO fájl esetében, a tar.xz fájl kriptográfiai aláírása is ellenőrizhető a gpg segítségével, hogy megbizonyosodjunk, a tömörített tar.xz fájlon semmilyen manipuláció nem történt.

Hivatalos Gentoo bootolható live képfájlok esetén a sec-keys/openpgp-keys-gentoo-release szoftvercsomag biztosítja a PGP aláíró kulcsokat az automatizált kiadásokhoz. A kulcsokat először importálni kell a felhasználó munkamenetébe, hogy azok hitelesítésre használhatóak legyenek.

root #gpg --import /usr/share/openpgp-keys/gentoo-release.asc

Minden nem hivatalos bootolható live képfájl számára, amelyek a bebootolt live környezetükben a gpg és wget programokat kínálják, letölthető és importálható a Gentoo kulcsokat tartalmazó csomag:

root #wget -O - https://qa-reports.gentoo.org/output/service-keys.gpg | gpg --import

Ellenőrizze a .tar tömörített fájlt és opcionálisan a kapcsolódó ellenőrzőösszeg fájlok aláírását:

root #gpg --verify stage3--<release>-<init>.tar.xz.asc

root #gpg --verify stage3--<release>-<init>.tar.xz.DIGESTS

root #gpg --verify stage3--<release>-<init>.tar.xz.sha256

Ha a hitelesítés sikeres, akkor a "Good signature from" szöveg fog megjelenni az előző parancs(ok) kimenetében.

Az OpenPGP kulcsok ujjlenyomatai, amelyeket a kiadási média aláírására használnak, megtalálhatóak a kiadási média aláírások oldalán.

Egy stage fájl telepítése

Miután a stage fájl le lett töltve és ellenőrizve lett, a .tar.xz tömörített fájl végre kicsomagolható a tar parancs segítségével.

root #tar xpvf --xattrs-include='*.*' --numeric-owner -C /mnt/gentoo

Kibontás előtt ellenőrizze az opciókat:

• x extract, utasítja a tar parancsot az tömörített fájl tartalmának a kibontására.
• p preserve permissions, megőrzi az tömörített fájlban lévő fájlokon és könyvtárakon rajta lévő jogosultágokat.
• v verbose output, részletes kimenet.
• f file, megadja a tar parancsnak a bemeneti tömörített fájlnevet.
• --xattrs-include='.' Megőrzi az tömörített fájlban tárolt összes névtér kiterjesztett attribútumait.
• --numeric-owner Biztosítja, hogy a tömörített fájlból kicsomagolt fájlok felhasználói és csoportazonosítói megegyezzenek a Gentoo kiadási mérnöki csapata által szándékoltakkal (még akkor is, ha a kalandosabb kedvű felhasználók nem a hivatalos Gentoo live ISO-ba bebootolt környezeteket használják a telepítési folyamat során).

Most, hogy a stage fájl ki lett csomagolva, folytassa a kódfordítási beállításoknak a szerkesztésével.

Kódfordítási opciók beállítása

Bevezetés

Az operációs rendszer optimalizálása érdekében be lehet állítani olyan változókat, amelyek befolyásolják a Portage, tehát a Gentoo hivatalosan támogatott szoftvercsomag kezelőjének a működését. Ezeket a változókat környezeti változóként lehet beállítani (az export használatával), de az export útján történő beállítás nem állandó.

Note
Technikailag a változókat ki lehet exportálni a shell profilján vagy rc fájljain keresztül, azonban ez nem a legjobb gyakorlat az alapvető rendszergazdai feladatokhoz.

A Portage szoftvercsomag-kezelő a make.conf fájlt olvassa be a futása közben, ami a fájlban tárolt értékektől függően megváltoztatja a Portage futási viselkedését. A make.conf fájl a Portage szoftvercsomag-kezelő elsődleges beállításfájljának tekinthető, ezért kezelje a tartalmát körültekintően.

Tip
Az összes lehetséges változó megjegyzésekkel ellátott listája megtalálható a /mnt/gentoo/usr/share/portage/config/make.conf.example fájlban. További dokumentáció a make.conf fájlról a man 5 make.conf parancs futtatásával érhető el.

A Gentoo telepítés sikerességéhez kizárólag az alábbiakban említett változókat kell beállítani.

Indítson el egy szövegszerkesztőt (ebben az útmutatóban a nano szövegszerkesztőt használjuk) a későbbiekben tárgyalt optimalizálási változók módosításához.

root #nano /mnt/gentoo/etc/portage/make.conf

A make.conf.example fájlból egyértelműen látható, hogy miként kell felépíteni a fájlt: a megjegyzésekkel ellátott sorok # karakterrel kezdődnek, míg a többi sor a VÁLTOZÓNEVE="értéke" szintaxist használva határozza meg a változókat. E változók közül több a következő szakaszban kerül tárgyalásra.

CFLAGS és CXXFLAGS

A CFLAGS és a CXXFLAGS változó határozza meg a GCC forráskód-fordító optimalizálási-zászlóit a C és C++ fordításokat illetően. Habár ezek a zászlók itt általánosan vannak meghatározva, a maximális teljesítmény érdekében minden programhoz külön kellene optimalizálni őket. Az ok, amiért itt most így történik, az az, hogy minden program más. Azonban a minden programhoz külön meghatározás nem járható, fáradságos és hosszadalmas munka lenne, ezért ezeknek a zászlóknak a meghatározása a make.conf fájlban van történik.

A make.conf fájlban meg kell határozni azokat az optimalizációs jelölőzászlókat, amelyek általánosságban a legjobban finomhangoltabbá teszik az operációs rendszert. Ne helyezzen kísérleti beállításokat ebbe a változóba, a túlzott optimalizáció programhibákat okozhat (összeomlás, vagy ami még rosszabb, rendellenes működés).

A kézikönyv nem magyarázza el az összes lehetséges optimalizálást. Ezek megértéséhez olvassa el a GNU online kézikönyvet vagy a gcc infó oldalát (info gcc). A make.conf.example fájl maga is rengeteg példát és információt tartalmaz, ne feledje el ezt is elolvasni.

Az első beállítás a -march= vagy -mtune= zászló, amely megadja a célarchitektúra nevét. A lehetséges opciók a make.conf.example fájlban vannak leírva (megjegyzésként). Egy gyakran használt érték a native, mivel ez azt mondja a kódfordítónak, hogy válassza ki az aktuális rendszer (amin a felhasználók a Gentoo rendszert telepítik) célarchitektúráját.

A második a -O zászló (ez nagy O betű, nem nulla), amely meghatározza a gcc optimalizálási osztály zászlóját. Lehetséges osztályok: s (méret-optimalizált), 0 (nulla - nincs optimalizálás), 1, 2 vagy akár a 3 a sebességoptimalizálási zászlókhoz (minden osztály ugyanazokat a zászlókat tartalmazza, mint az előző, plusz néhány extrát). Az ajánlott alapértelmezés a -O2. A -O3 használata rendszer szintjén problémákat okozhat, ezért azt javasoljuk, hogy maradjon a -O2 használatánál.

Egy másik népszerű optimalizálási zászló a -pipe (csöveket használ ideiglenes fájlok helyett a fordítás különböző szakaszai közötti kommunikációhoz). Nincs hatása a generált programkódra, de több memóriát használ. Alacsony memóriájú rendszereken előfordulhat, hogy a gcc kódfordítása összeomlik. Ebben az esetben ne használja ezt a zászlót.

A -fomit-frame-pointer használata (ami nem tartja a keretmutatót egy regiszterben azoknál a funkcióknál, amelyeknek nincs szükségük rá) komoly következményekkel járhat az alkalmazások hibakeresésénél.

Amikor a CFLAGS és a CXXFLAGS változók meghatározásra kerülnek, kombinálja a különböző optimalizálási zászlókat egyetlen szövegbe. A tömörített stage fájlban található alapértelmezett értékek általában elég jók. Az alábbi csak egy példa:

CODE Példa a CFLAGS és a CXXFLAGS változóra

# Kódfordító jelölőzászlók, amelyeket minden programozási nyelvhez be kell állítani.
COMMON_FLAGS=""
# Mindkét változó esetében ugyanazokat a beállításokat használjuk.
CFLAGS="${COMMON_FLAGS}"
CXXFLAGS="${COMMON_FLAGS}"

Tip
Habár a GCC optimalizálás cikk több információval szolgál arról, hogy miként befolyásolhatják a különböző kódfordítási beállítások a rendszert, a Safe CFLAGS cikk praktikusabb kiindulópont lehet a kezdők számára a rendszerük optimalizálásának az érdekében.

RUSTFLAGS

Számos programot ma már Rust nyelven írnak, amelynek megvan a saját optimalizálási módja. Alapértelmezés szerint a Rust minden kiadási builden 3-as szintű optimalizálást végez, hacsak egy projekt nem módosítja ezt, ezért ezt érdemes változatlanul hagyni. Az összes elérhető optimalizációs lista (codegen néven ismert), amely a Rust fordítóhoz adható, megtalálható a https://doc.rust-lang.org/rustc/codegen-options/index.html oldalon.

A leghasznosabb optimalizálás az lenne, ha megadná a Rust nyelv esetében, hogy a forráskódfordító az Ön processzorára fordítson, az alábbi példát használva:

FILE /etc/portage/make.confRUSTFLAGS Example

RUSTFLAGS="${RUSTFLAGS} -C target-cpu=native"

A támogatott processzorok listájának lekérdezéséhez Rust nyelvben futtassa a következő parancsot:

root #rustc -C target-cpu=help

Ez megmutatja, hogy mi az alapértelmezett, és melyik processzor kerül kiválasztásra a "native" opcióval.

Note
A fenti parancs csak asztali fokozat 3 (stage 3) tömörített fájlok esetében működik, vagy miután telepítette a dev-lang/rust-bin vagy a dev-lang/rust szoftvercsomagot.

MAKEOPTS

A MAKEOPTS változó határozza meg, hogy a processzorban hány párhuzamos kódfordítási szálnak kell futnia egy szoftvercsomag telepítésekor. A Portage 3.0.31-es verziójától kezdve a Portage alapértelmezett viselkedése az, hogy ha nincs megadva ez az érték, akkor a MAKEOPTS szálak értékét a nproc által visszaadott szálak számával fogja helyettesíteni.

Továbbá, a Portage 3.0.53-es verziójától kezdve úgy viselkedik, hogy ha nincs megadva, a Portage alapértelmezett viselkedése, akkor a MAKEOPTS load-average értéket a nproc által visszaadott értékre állítsa.

Jó választás lehet a kettő közül a kisebb: A processzor által használt szálak száma, vagy a teljes rendszer RAM mennyisége osztva 2 GiB-tal.

Warning
Nagyszámú processzorszál használata jelentősen befolyásolhatja a memóriafogyasztást. Jó ajánlás az, hogy minden megadott processzorszálhoz legalább 2 GiB RAM szükséges (például a -j6 legalább 12 GiB-ot igényel). A teljes memória elfogyásának az elkerülése érdekében csökkentse a processzorszálak számát a rendelkezésre álló memória alapján.

Tip
Amikor párhuzamos emerges folyamatokat (--jobs) használ, a futó feladatok tényleges száma exponenciálisan növekedhet (akár a make feladatok és az emerge feladatok szorzatáig). Ezt ki lehet küszöbölni egy csak helyi gépre vonatkozó distcc beállítás futtatásával, amely korlátozza a kódfordító példányok számát gépenként.

FILE /etc/portage/make.confPélda a MAKEOPTS deklarációra

# Ha nincs meghatározva, akkor a Portage alapértelmezett viselkedése a következő:
# - Állítja a MAKEOPTS jobs értékét a `nproc` által visszaadott szálak számával megegyező értékre.
# - Állítja a MAKEOPTS terhelési átlagértékét kissé a `nproc` által visszaadott szálak száma fölé, mivel ez egy tompított érték.
# Kérjük, cserélje le a '4' számot a rendszernek megfelelő értékre ((minimum 2GB RAM) * (processzorszálak száma), vagy hagyja alapértelmezetten üresen).
MAKEOPTS="-j4 -l5"

A további részletekért keresse meg a MAKEOPTS kifejezést a man 5 make.conf súgóban.

Felkészülni, vigyázz, rajt!

Frissítse az /mnt/gentoo/etc/portage/make.conf fájlt a személyes preferenciáknak megfelelően, és mentse el a változtatásokat a fájlban (a nano szövegszerkesztőt használó felhasználók a Ctrl + o billentyűgombok megnyomásával mentsék el a módosítást, majd a Ctrl + x billentyűkombinációval lépjenek ki a szövegszerkesztőből).